A washingtoni Capitolium épületében az ötven szövetségi állam 2-2 szobrot helyezhet el azokról a személyekről, akiket a történetében a legfontosabbnak tart. Kalifornia az egyik lehetőségét volt kormányzójának és az USA néhai elnökének, Ronald Reagannek szentelte, Kansas Dwight D. Eisenhowernek, Massachusetts az alapító atyák egyikének, Samuel Adamsnek, Virginia pedig – furcsa kettősséggel – George Washingtonnak, valamint az 1861–1865 közötti polgárháborúban a déliek csapatát vezénylő Robert E. Lee tábornoknak állít így emléket.

Florida azonban egy 1855-ben szegényen és – akkor még – ismeretlenül elhunyt felcsert választott egyik megörökítendő hősének. Azzal érvelnek, hogy John Gorrie nélkül az állam csupán gazdag északiak téli menedékhelye maradhatott volna. A jó doktornak tulajdonítják ugyanis az amerikai Dél – és később a világ trópusi, illetve nyári melegtől szenvedő részének – életét átalakító légkondicionáló ősének feltalálását.

Túry Gergely

Gorrie a mocsaras floridai vidéken lévő Apalachicola városának katonai kórházában sárgaláztól és maláriától szenvedő betegeket gyógyított, s tudta, hogy a megpróbáltatásokat enyhítheti a kórterem hűtésével. Ezért egy gőzgépre kapcsolt ventilátorral hajtotta át a levegőt a mennyezetre rögzített kosáron, amiben jeget halmozott fel. A hideg levegő a fizika törvényei szerint lefelé, az ágyak felé szállt, majd a padlón fúrt lyukakon át távozott.

A megoldás azonban nem volt praktikus, mert a jeget hajón, az USA északi részéből kellett hozatni. Gorrie ezért a kortárs angol fizikus, Michael Faraday ötletét – miszerint a folyékonnyá sűrített volatilis ammónia elpárologtatásával gyorsan lehet hűteni – felhasználva, 1851-ben egy jégkészítő masinát is szabadalmaztatott, de nem járt sikerrel. És a légkondicionáló atyjának is jószerével csak Floridában tartják, ahol tavaly az első hat között került be a tampai Dél-floridai Egyetemen létrehozott Floridai Feltalálók Csarnokába.

A technikatörténet az 1876-ban, New York állam egyik farmján született Willis Haviland Carriert tartja az első modern légkondi kifejlesztőjének – aki persze a Gorrie kitaposta ösvényen haladt tovább. A mérnöki végzettségű Carrier a buffalói Buffalo Forge papírgyárban dolgozott, ahol az egyik fontos kuncsaft, a brooklyni Sackett-Wilhelms Lithographic and Publishing nyomdai és kiadóvállalat azon problémájára kellett megoldást találnia, hogy az általuk nagy tételben vásárolt papír a gyártás során ingadozó páratartalom és hőmérséklet miatt hol kitágul, hol összezsugorodik, ezért nyomtatáskor a pecsét megfolyik rajta. Carrier a hőt felvevő, folyékony hűtőközeget áramoltató tekercsek és egy elektromos ventilátor segítségével csőrendszert készített, ami állandó hőmérsékletet tudott tartani; ezt 1902. július 17-én helyezték üzembe.

Ezt a napot tartják a légkondicionálás születésnapjának, az elnevezés (air-conditioning) azonban csak négy évvel később született meg az észak-karolinai Charlotte-ban élő Stuart W. Cramer fejében. Carrier nemcsak a díjakban is megmutatkozó elismerést söpörte be, de a nevét viselő Carrier Engineering sokáig a világ legnagyobb légkondigyártója is volt, ma pedig már a United Technologies ipari konglomerátum része, s a címet a dél-koreai Samsung birtokolja.

A mesterséges hűtés eleinte az ipart, nem pedig a kényelmet szolgálta. Elsőként Charles Gates milliomos szereltette fel minneapolisi házát az újdonsággal, az akkori 10 ezer dolláros költség pedig csillagászatinak számított. A légkondicionálás népszerűségét a mozik dobták meg. Az USA melegebb vidékein ugyanis a filmszínházak nyáron kongtak az ürességtől, mert a vetítés megkívánta zártság és sötétség miatt nehéz volt szellőztetni, s ezzel hűs környezetet teremteni. Az ország akkori leghíresebb mozipalotája, a New York-i Times Square-en található Rivoli 1925 nyarán kínált először páratlan élményt a légkondicionált termével – a szállító a Carrier Engineering volt – a magukat addig kézi legyezővel hűsíteni próbáló nézőknek. Öt év múlva már félezer mozi reklámozta magát klimatizált teremmel, és a légkondi az áruházakban is terjedni kezdett.

Légkondicionáló berendezések egy irodaházon

Túry Gergely

Az otthonukban a kánikulában is hűvösre vágyóknak azonban az 1950-es évekig várniuk kellett. Előbb a nagy gazdasági világválság, majd a második világháború – amelynek során a Carrier Engineeringet a haditermelés szolgálatába állították – akasztotta meg a fejlődést.

Az első, a freon mint hűtőközeg felhasználásának köszönhetően már kisebb méretű, családi házakban is alkalmazható légkondik az 1950-es években jelentek meg, akkor, amikor az USA-ban elindult az egyre terebélyesedő kertvárosok kiépülése. Az amerikai otthonoknak 1960-ban a 12 százaléka volt klimatizált, jelenleg az arány már bőven túllépte a 80 százalékot.

A technológia világszerte elterjedt, s nemcsak Florida – vagy új-Mexikó, Kalifornia, Arizona és Texas – nem tud meglenni légkondi nélkül, de a közel-keleti olajmonarchiák csodalétesítményei sem, nem is beszélve a Katar által a 2022-es labdarúgó-világbajnokságra ígért légkondicionált stadionokról. Az internet működtetésében alapvető szerverparkok éppúgy nem létezhetnének temperált levegő nélkül, mint a modern műtők sem, s ma már a világ fejlett részén nehéz eladni klíma nélküli autót. A hűvös környezet energiaigénye viszont hatalmas – a környezetvédők ezért átkozzák el a technológiát –, az USA-ban hajlamosak az épületeket túlhűteni, de Tajvan trópusi szigetén is a légkondicionálók a legnagyobb áramfogyasztók.