Az a cél, hogy a magyarok Paks ügyében meghátráljanak
Alaposan leizzadt a Paks II. projektet védő magyar delegáció egy németországi közmeghallgatáson. Az atomerőmű-építés egyik legvehemensebb ellenzője, Oda Becker szerint elképesztő és felelőtlen, ahogy a magyar kormány hozzááll több biztonsági kérdéshez, például hogy azzal negligálják azt, hogy terrortámadás érheti az atomerőművet, hogy ilyenre nem volt még példa. A nukleáris téma szakértője szerint a magyar kormánybiztos pökhendi és kioktató volt a kérdezőkkel szemben, sokszor érdemi válasz helyett másra terelte a szót, máskor meg összevissza beszélt a magyar fél, de van ennél nagyobb baj is. Interjú Oda Beckerrel.
Kedden-szerdán Németországban izzasztották a Paks II. atomerőmű projektjét védeni hivatott magyar delegációt, élén Aszódi Attila kormánybiztossal. A pulpituson 19 magyar szakember foglalt helyet, érkeztek az MVM-től, a Miniszterelnökségtől és a Paks II. projekttől egyaránt. A müncheni Gasteig kulturális központban tartott közmeghallgatás arról marad igazán emlékezetes, hogy ránézésre laikusnak tűnő aktivisták képesek voltak a pökhendi magyarokat komolyan is zavarba hozni. Közülük kérdeztük meg az első nap végén Oda Becker nukleáris biztonsági szakembert.
A paksi atomerőmű (és voltaképpen bármilyen erőmű) építését csak úgy lehet elkezdeni, ha a jogszabályoknak megfelelően nemzetközi közmeghallgatásokat tartanak. Az engedélyezésbe a szomszédos országokat, illetve más uniós tagországokat is be kell vonni, de külföldről nem lehet megvétózni a projektet. A közmeghallgatások rendszerét szabályozó Espooi Egyezményt egyébként korábban már Magyarországot érintő kérdésekben is előhúzták: Ausztriában a heiligenkreuzi hulladékégető ügyében, illetve a Szlovákiában, a Tőketerebesre tervezett szénerőmű kapcsán. Az, hogy végül egyik sem valósult meg, részben a magyar tiltakozásnak köszönhető.
hvg.hu: Mi a legnagyobb problémája a Paks II. projekttel?
Oda Becker: A ma megismert tényezők és a hivatalosan korábban kiadott, több mint 2000 oldalas környezeti hatástanulmány alapján az a legnagyobb problémám a magyarországi elképzeléssel, hogy az építendő reaktortípussal kapcsolatban nem zárható ki a nagy mennyiségű radioaktív anyag kibocsátásával járó súlyos baleset. Az csak tetézi a bajt, hogy ennek tényét a magyar kormánydelegáció ma itt letagadta.
| Oda Becker |
| Fizikus, a Hannoveri Egyetem volt professzora, aki 20 évig független kutatóként dolgozott nukleáris létesítmények biztonsága és kockázatai témakörben. Munkáját igénybe vette korábban az osztrák kormány is, de megrendelői közt zömmel német önkormányzatok, környezetvédelmi és civil szervezetek, valamint a Greenpeace szerepelt. Specialitása a nukleáris erőművek és átmeneti tároló létesítmények feltételezett terrortámadási lehetőségeinek, illetve ilyen irányú fejlesztéseinek a kutatása. Részese volt az európai stressztesztek németországi szakvéleményezésének, vizsgálta a brit Hinkley Point C és a szlovák mohi atomerőművi beruházás mellett a Paks II. projektet is. |
Aszódi Attila kormánybiztos a meglátásom szerint annyira atomenergia-párti, hogy e kockázatok létét is tagadja. Azt mondja, hogy a magyar szabályozás gondoskodik a súlyos balesetek megelőzhetőségéről, de ez a szabályozás nincs összhangban a nyugati sztenderekkel, nincs összhangban például a finnországi szabályozással vagy a WENRA (Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Szervezete) ajánlásaival sem.
Az atomerőművekben különböző, egymásra épülő biztonsági szintek vannak, a mélységi védelem elve alapján; ennek megfelelően ha az egyik gátszint sérül, akkor még mindig beléptethetők továbbiak, amelyek helytállnak. Ezek a gátak a bemutatottak alapján nem tűnnek megnyugtatónak, mert miközben ezeknek egymástól teljesen függetlennek kellene lenniük, e biztonsági szintek és eszközök Paks II. esetében láthatóan nem függetlenek, nem különülnek el egymástól. És ez óriási probléma.
hvg.hu: Az első hozzászólásakor jelezte, hogy van vagy száz kérdése. Valóban van ennyi?
O. B.: Több is van.
hvg.hu: Csak biztonsági jellegű kérdések ezek, vagy más területekről is szólnak?
O. B.: Én főként biztonsági kérdésekkel foglakozom. Az egyik legfontosabb kérdéskör, hogy a reaktor gyengeségeire, a reaktorépület, a biztonsági épületek gyengeségeire rámutassunk. Arra például, hogy a biztonsági rendszerek a ma látható tervben egymás mellett, egy épületben vannak elhelyezve, amit így ugyan olcsóbb megépíteni, de biztonsági szempontból rizikósabb, mintha szeparált építési módot választanának, ami nagyobb védelmet ad.
A ma ismert információk alapján a terv nem szól arról, hogy minden indokolt épület – beleértve a nukleáris hulladéktárolót vagy a régi és az új reaktor közötti területre tervezett pihentető medencét is – védve legyen például egy nagy utasszállító repülőgép rázuhanása vagy terrortámadás esetén is. Ez azt jelenti számomra, hogy egyszerre kiiktathatók biztonsági szempontból alapvetően fontos részegységek, ami nagyon veszélyes.
A gondot nem a kérdések jelentik számomra ebben a történetben, hanem az, hogy a kapott reakciókból az a kép rajzolódik ki, hogy a magyarok elhiszik, hogy ha valami eléggé valószínűtlen, akkor arra nem is kell paraméterezni egy új nukleáris létesítményt, mert az „nem történhet meg”. Ez nem egy modern és nem egy felelősségteljes gondolkodásra vall.
hvg.hu: Miért, mi lenne olyan?
O. B.: Ha fizikailag kizárhatnánk az összes olyan baleseti lehetőséget, ami sértheti a normálisnak tekinthető kibocsátási szinteket.
Szakmailag azt nem tekintem érvnek és elfogadható magyarázatnak, hogy egy nukleáris létesítmény elleni terrortámadás az nem valószínű csak azért, mert ilyen még nem történt. Azt sem, hogy erről azért nem érdemes nyilvánosan értekezni, mert az ilyen próbálkozásokat majd a titkosszolgálatok úgyis elintézik. Ez szakmailag nem korrekt. Azért nem az, mert egy efféle akció már egyáltalán nem olyan valószínűtlen, mint 20-30 éve volt, miközben annak az építménynek, amit önöknél építeni készülnek, az elkövetkező 60 évben e téren is helyt kellene állnia. Tehát az, hogy erre méretezni kell-e egy új atomerőművet vagy sem, az nem politikai vagy gazdaságossági kérdés, mert ez az összes biztonsági kérdéssel összefügg.
Ma az atomerőművek legnagyobb problémája az – és ez az a végső ok is, amiért ma Európában nem épül valójában egyetlen atomerőmű sem –, hogy a biztonsági faktor drasztikus növelése elképesztő anyagi beruházásokat igényel, de eközben a beruházást gazdaságossá, megtéríthetővé kellene tenni. Ez mára a teljes ellentmondásig jutott el, mert az olcsóbbá tétel és a biztonság egymást kizáró tényezők.
Az a kormány, amelyik támogatja az atomot, így nem bújhat el a mögé, hogy olyasmi nem történhet meg, hogy az erőmű olyan sérülést szenvedjen, hogy bizonyos mennyiségű radioaktív anyag ne szabadulhatna ki belőle, mert ez nem a kockázat feloldása, hanem felelőtlenség – erre utalnak a kérdéseim.
Arra, hogy a környezeti hatástanulmányukban a hulladékelhelyezésről szólva igazán azt sem lehet ma tudni, hogy önök mit akarnak, mert a hivatalos dokumentációban is, meg itt a teremben is összevissza beszélnek; egyszer azt, hogy lesz vele majd valami, másszor meg azt, hogy majd az oroszok elviszik, vagy esetleg majd önök mégis inkább eltemetik. És amikor rákérdezek, hogy ezt akkor hogy is képzelik megoldani, akkor először Aszódi úr kioktat, hogy ez nem a hatástanulmány témakörébe tartozó tétel, majd amikor rámutatok, hogy pontosan hol is szerepel ez az általuk írt anyagban, akkor pedig percekig lefagy az egész szervezet, mert nem is tudja ez a sok ember, hogy mit válaszoljanak. Ez így nem helyes.
hvg.hu: Önnek nem ez az első ütközete az atompártiakkal. Elárulná, hogy mit várt a meghallgatástól? Illetve azt, hogy valóban bízik-e abban, hogy a kérdéseire, akár csak néhányra is kap majd az ön számára is elfogadható választ?
O. B.: Reggel úgy érkeztem ide, hogy azt gondoltam: semmin nem tudok majd meglepődni. Aztán Aszódi professzor előadásából kiderült, hogy a magyar kormány már kész tervekkel rendelkezik az építendő reaktortípusról is, amiről minket senki nem értesített, és az nem is szerepelt a mai közmeghallgatás tárgyát képező tanulmányban. Ez kicsit meglepett, de az még jobban, hogy a V491-es altípusú reaktorról tényszerűen igaz, hogy ma még egyetlen működő példánya sincs, ezt a delegáció vezetője többször is megpróbálta elmaszatolni azzal, hogy higgyük el, minden rendben lesz.
Ez a „higgyék el” aztán sok valódi bizonyítás helyett felbukkant, amit nem csak én, de a teremben lévő többi kérdező sem fogad el. Erre mondta azt Wolfgang Miller, aki egy gyógyfürdő vezetője, hogy cserébe kérné elfogadni tényként azt az állítását, hogy meg tudja adni a 2076-ban kihúzandó nyertes lottószámokat.
Nem elfogadhatók azok a válaszok sem – amit én csak politikai szemétkedésnek tekintek –, hogy válasz helyett Aszódi professzor arról értekezik, hogy Németországban milyen lesz a villamosenergia-ellátás, vagy hogy Németország a francia atomerőművektől függ, vagy hogy az szinte jót is tett a gyógyfürdők forgalmának, hogy a csernobili sugárzás hatással volt az érintett területre is.
hvg.hu: Ezek szerint meglepte az a stratégia, amivel a magyarok kiültek a színpadra? Azt várta, hogy feltett kézzel megadják majd magukat?
O. B. : Az a taktika, hogy válaszok helyett szétbeszélik a rendelkezésre álló időt, számomra nem ismeretlen, és készültem is erre. Eleve bekalkuláltuk, hogy ez a közmeghallgatás nem fejeződik majd be egyetlen nap alatt. Bevallom, arra viszont nem voltam felkészülve, hogy a fórumra válaszolni, világossá tenni és a bizalmat erősíteni érkezők majd a kérdezők felkészültségét kérdőjelezik meg, kioktatják, megvezetik és megpróbálják meghazudtolni őket.
Aszódi professzor olyan játékot játszik, mintha mindannyian egy nagy rulettasztal köré gyűltünk volna össze, de minden pörgetés végén, bárhol is álljon meg a golyó, ő előhúzhatna egy joker kártyát azzal a felkiáltással, hogy övé a bank.
Az a vehemencia, ahogyan a magyar delegáció vezetője a megoldások helyett kioktatott mindenkit; ezt a viselkedést őrülten udvariatlannak tartom, és hihetetlen, hogy azt gondolja, viselkedhet így. Politikai állásfoglalásokat tenni alapvetően joga ugyan, de nem itt, nem most, nem ebben a teremben, és nem velünk szemben. Teljesen mindegy, hogy mit gondol ő a kérdésről, mivel neki itt és most az a dolga, hogy válaszoljon, nem pedig az, hogy minősítse a kérdezőt, vagy hogy más dolgokról beszéljen, vagy szisztematikusan arra utazzon, hogy minden fordulóban az övé legyen az utolsó szó.
hvg.hu: Meglepődtem, hogy itt a Calr Orff Saalban meghirdetett közmeghallgatáson csak német, illetve osztrák civilek és zöld szervezetek képviselői jelentek meg, tettek fel kérdéseket, s hogy nincs a témához hozzászóló, kérdező szereplő a tartományi vezetésből, ahogyan nincs állami részről sem. Mi ennek az oka abban a Németországban, ahol a politika évekkel ezelőtt eldöntötte: felhagy az atomenergia használatával, és a megújuló energiákra támaszkodik? Miért nincsenek itt ők is?
O. B.: Ezt a kérdést nem nekem kellene feltennie. A bajorországi tartományi képviseletet egyébként a levezető elnök, Hans Heierth jelenti, aki a Német Környezetvédelmi Minisztérium szakembere, és aki a nap folyamán szintén többször jelezte már Aszódi professzornak, hogy hagyja abba a mellébeszélést, és a kérdésekre válaszoljon.
Hogy nem töltöttük meg a termet, hanem csak két-három tucatnyian jöttünk el, az azért is lehet, mert a legtöbben azt gondolják, hogy Paks II. mégsem a közvetlen szomszédban épülne meg, hanem 500 kilométer távolságban. Nem dolgom a tisztviselőket védeni, de a szakértők többsége jelenleg sokkal inkább azzal a németországi nukleáris problémával van elfoglalva, hogy mi lesz az erőműveink leállítása után a visszamaradó hulladékkal. De sok szakmai energiát köt le a finnországi atomerőmű-építési kérdéskör is, ami sokkal előrébb tart, mint a magyar, utóbbit pedig talán sokan nem is akarják még egy újabb teherként a nyakukba venni.
hvg.hu: Mit gondol arról, hogy a németek antinukleáris politikájának hangoztatása árnyékában az a Siemens, mely az atomenergia-iparból jött ugyan, de az utóbbi években a megújuló energiatermelés, az energiahatékonyság és a zöldenergia terjesztésének egyik zászlóshajójaként mutatja magát, megjelent a potenciális paksi építő cégek között?
O. B.: Nagyon meg vagyok lepve. Akkor is, ha a Siemens sajnos bizonyította már, hogy képes ilyen lépésekre. Meglep akkor is, ha „nem nukleáris beszállító” címkét ragaszt magára, mert ez a cég deklaráltan kiszállt a nukleáris iparból. Azt elég nehezen tudom elképzelni, hogyan tudná az új önképébe beilleszteni például a Paks II. turbinák szállítását anélkül, hogy ennek idehaza ne lennének visszás következményei. Azt gondolom, hogy ha ez tényleg ebbe az irányba megy tovább, akkor egy célzott kampánnyal idehaza majd rá kell vennünk a Siemenst arra, hogy meggondolja magát ezzel kapcsolatban.
hvg.hu: Ha a közmeghallgatáson minden kérdésére kielégítő, elfogadható választ kapna, rábólintana arra, hogy Magyarország mégiscsak megépítse az új atomerőművét?
O. B.: Nem. Az én kérdéseim összességében retorikai célzatúak is; arról szólnak, hogy rámutassanak: mi mindenre nem tudnak ma a magyar szakemberek sem válaszolni. Hogy miközben azt állítják, hogy minden rendben lesz, és semmilyen veszély nem leselkedik ránk Paks II. miatt, valójában az a helyzet, hogy ez nincs így sem Magyarországon, sem Finnországban, sem az Egyesült Királyságban. Az a cél, hogy ezt belássák, elismerjék, és meghátráljanak.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
