Miben tartja a pénzét az elit?

„Nincs hozam” – szögezte le lakonikus tömörséggel a kivételezett banki ügyfélkör számára is tudomásul veendő tényt Kállay András, az Erste privátbanki részlegének igazgatója. Az immár több mint három éve tartó kamatleépülés nemcsak a kisbetéteseket, hanem a 40 ezer leggazdagabb magyarországi ügyfél háromezermilliárd forintnyi vagyonát is sújtja. Messze nem keresnek már évi 8–10 százalékot, amennyit az MNB kamatvágásainak 2012. augusztusi beindulása előtt megszoktak, hanem jó, ha egy átlagos portfólión ennek a harmadát. „Lassan hozzászoknak és alkalmazkodnak, igaz, leragadtak a 2–2,5 százalékos jegybanki alapkamatnál, s legalább annak a duplájához ragaszkodnának” – teszi hozzá a HVG érdeklődésére Kállay.

Itthon pillanatnyilag a legbiztosabb fogódzó a lakossági kamatozó kincstárjegy, ami jelenleg évi 2,75 százalékot hoz, a többi állampapír, különösen a rövid lejáratúak hozama viszont már egy százalék alá is beesett – folytatja a kiábrándítást Zámbó Tibor, az UniCredit befektetési stratégiai szakértője. A privátbanki vagyonoknak azonban a tizede sincs állampapírban, a korábban favorizált betét pedig végképp eltűnt.

Túry Gergely

Míg az egy pénzintézetnél legalább 50–70 millió forintot elhelyezni képes elit ügyfelek rákényszerülnek, hogy változtassanak befektetői mentalitásukon, a pénzintézetek is új stratégiákkal rukkolnak elő. Egyre nagyobb, nemritkán akár 50 százalékos arányban terelik a privátbanki vagyonokat a külföldi (elsősorban euró- és dolláralapú) eszközök felé, amelyek – ha nagy szórással is – átlagosan még most is 3–4 százalék körüli éves hozamokat adnak.

„A legegyszerűbb spekulációt javasoljuk az ügyfélnek: tartsa a pénze egy részét euróban, amit aztán – kihasználva az árfolyam-ingadozást – egy jó pillanatban visszaválthat forintra” – említ példát Kállay. Hangsúlyozza azonban, hogy semmilyen kiugró kockázatú, tőkeáttételes üzletet nem indítványoznak, vagyis olyan határidős devizaspekulációt semmiképp, amiben a betett pénze többszörösét is elbukhatja. Frissen él még a svájci frank januári elszállásának emléke, a devizában spekuláló ügyfelek sokmilliárdos vesztesége, ami a tavaszi brókerlavinát belökő Buda-Cash csődjét is előidézte.

Óhatatlanul el kell mozdulniuk azonban a hagyományosan óvatos privátbanki ügyfeleknek is a kockázatosabb megoldások felé, ha keresni akarnak. Ez a folyamat már be is indult – érzékeltette nemrég Haás Péter, az értékben az elitpiac harmadát, a számlák számát tekintve pedig a felét a magáénak tudó OTP privátvagyon-kezelési igazgatója a napi.hu-val. Az ügyfelek kockázatvállalási tesztjeiben ugyan nem sok jel utal erre – a többség változatlanul közepesen rizikóvállalónak tünteti fel magát, ami legfeljebb 35–45 százaléknyi vállalati értékpapírt (kötvényt, részvényt) vagy azt tartalmazó befektetési jegyet enged meg a portfólióban. Csakhogy változtak azok a befektetési modellek, amelyek alapján a bankok besorolják őket. A CIB Banknál például arról számolnak be, hogy az alacsony hozamokat el nem viselő elit ügyfeleik egy kisebb része nem riad vissza az úgynevezett „csapkodó” – kiugró hozamokkal kecsegtető, de tetemes veszteséggel is fenyegető – piacoktól sem, sőt még a rettegett tőkeáttételes üzletekbe is be-beszáll. Épeszű bankár azonban lebeszéli az ügyfelét arról, hogy a megtakarítása 10 százalékánál többel hazardírozzon.

Biztonságosabb módszerekkel is volt néha példa évi 10 százalék feletti nyereségre euróban még a közelmúltban is. Ez azonban a hozamok egész Európára jellemző lemorzsolódása közepette nem ismételhető meg a közeli jövőben – csigázza fel a befektetői fantáziát Zámbó. Ilyenek voltak az eurós kötvényalapok, amelyekben nemcsak vállalati, hanem állampapírok is vannak, főleg az unió déli tagországaié. Van még lehetőség a dollárban is – mondják a bankárok –, amely ugyan pillanatnyilag gyengébb, mint pár hónapja, de az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed várható kamatemelése miatt újra erősödhet. Szilárdítja az amerikai menedékvaluta funkcióját a görög válság és a migránsok Európára zúdulása is (miután az arany egyre inkább elveszíti ezt a szerepét). Nem is járt rosszul, aki erre tett. Mint a Raiffeisen egyik privátbanki ügyfele említette: egyik, amerikai értékpapírokra fókuszáló alapja az idén egyáltalán nem teljesített jól – az értéke egy százalékkal esett –, forintban számolva mégis 12,5 százalékot keresett rajta.

hvg

Aki pedig ezzel nem képes lépést tartani, egyes külföldi, Luxemburgban kezelt alapok befektetési jegyeit már forintban is elérheti – mutat be egy alapvetően privátbanki kuncsaftoknak szóló, exkluzív ajánlatot Zámbó. Összességében egyébként továbbra is az aktívan kezelt, a piaci fejleményekre gyorsan reagáló befektetési alapokat javasolják klienseiknek a privátbankárok (a külföldi alapkezelők közül például a Pioneer, a Templeton, az NN vagy az Allianz alapjai). Tavaly még a magyarországi alapkezelők hasonló típusú, úgynevezett abszolút hozamú alapjai is nagyon népszerűek voltak, de sokan kiábrándultak belőlük, miután a januári svájcifrank-lavina után némelyik (például az OTP) súlyos veszteséget szenvedett el, sokuk teljesítménye pedig a hozamok csökkenése miatt romlott.

Hiába a fokozódó kockázatvállalás, roppant óvatosak a privátbankárok a részvényeket illetően, bár például az UniCreditnél előszeretettel javasolják a külföldi papírokat. Mint mondják, az Európai Központi Bank kamatcsökkentései idején fel kellene értékelődniük a részvényeknek. A nyugat-európai tőzsdéken ez még nem történt meg, de számítani lehet rá. A magyar börzében viszont nem bíznak a bankosok, mert nagyon kevés a papír, és kicsi a forgalom, ezért itt még inkább jellemző, hogy az árfolyamok nem a közgazdasági logika szerint ingadoznak. Részvényfronton az a legrosszabb, ha egy nem különösebben aktív ügyfél időnként rápillant a portfólióra, nem tetszik neki, és pánikszerű döntést hoz. Ennél az is jobb, ha valaki akár naponta ad-vesz, meg az is, ha évekig rá sem néz a részvényeire – mondja Kállay, megtoldva azzal, hogy aki hajlandó 3–5 évre „elengedni” a privátbanki portfóliót, annak ma már 2–8 százalékos kamattal adnak lombardhitelt.

A kényelmes, személyes kapcsolattartáshoz szokott privátbanki ügyfelek számára az egyik legnagyobb veszély az, hogy nem tudnak időben reagálni a fejleményekre, például a kínai gazdaság lassulása miatti három héttel ezelőtti piaci áresésekre. Egy privátbankárnak átlagosan száz ügyfele van; mire mindegyikkel átbeszéli, mi történjék egy-egy sokk után, sokkal nagyobb lehet a veszteség. Ezért ajánlja fel pár magyar privátbanki szolgáltató – az OTP, az Erste, a Raiffeisen és a nem bank Concorde – az önálló portfóliókezelési szolgáltatást. Ilyenkor az ügyfél megbízása nélkül is hozhatnak döntéseket a vagyon egy részének átcsoportosításáról. A piacon most (az OTP, a Raiffeisen és az MKB után) a negyedik legnagyobb, hamarosan a Citibank elit ügyfélkörét is behappoló Erstének például az ügyfelek közel fele ad ilyen döntési szabadságot, a vagyona 20 százalékára. Ám félreértés ne essék: a szolgáltatók semmilyen garanciát nem vállalnak a sikerre, még a tőke megőrzését sem lehet számon kérni rajtuk. Mint mondják, a garanciaígéretek a simlis, pilótajátékot játszó egykori „sztárbrókerek” csalétkei voltak.