A legfontosabb szabály, hogy a lakás, a lakásra vonatkozó vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem adóköteles időszaka a szerzéstől számított öt év, ezért alapvetően lényeges a szerzés időpontjának meghatározása, mivel ettől számítva az időmúlástól függ az adóköteles jövedelem nagysága, illetve az adóköteles időszak megszűnése – írja az Adózóna. Az ingatlan szerzési időpontja az a nap, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották. Öröklés esetén az örökség megnyílta (az elhalálozásnak) napját kell a szerzés időpontjának tekinteni.

A szja-törvény 2008-ig azt tartalmazta, hogy a föld tulajdonjogának megszerzését követően az odaépített épület szerzési idejeként a föld megszerzésének időpontját kell figyelembe venni. A 2007. évet követő ráépítés, újjáépítés, bővítés esetén – fő szabály szerint – a szerzés évének az átruházott ingatlan egészére azon utolsó jogerős használatbavételi engedély keltének éve minősül, amelyet követően az ingatlanon az átruházásig további építés, bővítés nem történt. Az olyan további építések, újjáépítések, bővítéseknél, amelyekre nézve még nincs jogerős használatbavételi (fennmaradási) engedély, a tényleges használatbavétel évét kell a megszerzés évének tekinteni, de ha ez hitelt érdemlően nem állapítható meg, akkor az átruházás éve egyben a szerzés éve (vagyis ilyen esetben időmúlás miatt a számított jövedelem nem csökkenthető). Az előzőektől a magánszemély dönthet úgy is, hogy a telek és a meglévő, valamint az utóbb létesült épített-ingatlan vagy bővítés szerzési időpontjait és a hozzájuk tartozó jövedelemrészeket, illetve azok adóköteles időszakát külön-külön határozza meg.

Ha az ingatlanon a szerzéskori állapothoz képest csak 2008 előtt létesítettek új épített ingatlant vagy bővítették a meglévőt, vagy egyébként csak értéknövelő beruházást valósítottak meg, akár 2008-tól is, akkor a telek és a rajta lévő létesítmények szerzési időpontjának külön-külön történő megállapítása (és a jövedelem megosztása) nem szükséges. Ugyanakkor célszerű minden olyan esetben megállapítani, amikor a továbbépítés, újjáépítés, bővítés 2007 után történt, és az elemenként meghatározott szerzési évet követően a második vagy későbbi, években történik az átruházás. Ugyanis a szerzés évében és a szerzést követő első évben történő átruházás esetén a jövedelemnek a 100 százaléka, a második évben a 90 százaléka, a harmadik évben a 60 százaléka, a negyedik évben pedig a 30 százaléka adóköteles. A megszerzést követő ötödik évtől már nem kell adózni az átruházásból származó jövedelem után.

A lakóingatlan átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották az igazolt érkeztetés szerint, függetlenül attól, hogy a vételár kiegyenlítése mikor és hogyan (egy összegben vagy részletekben) történik. A jövedelmet megszerzettnek kell tekinteni az említett benyújtás napjával akkor is, ha az átruházó fél a szerződésben bármely feltételhez kötötten (rendszerint a vételár teljes kiegyenlítéséig) a tulajdonjog fenntartását kötötte ki.

A jövedelmet az átruházásból származó bevételből kell megállapítani. Bevételnek minősül minden olyan vagyoni érték, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez (általában ez a szerződésben rögzített eladási ár), kivéve azt a bevételrészt, amely az ellenértékből (árból) az ingatlannak, a vagyoni értékű jognak a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értékét meghaladja. Ez a bevételrész egyéb jövedelemnek minősül, vagy ha a szerződő felek között egyébként fennálló jogviszony alapján a körülményekből más szerzési jogcím állapítható meg, akkor az adókötelezettséget is annak megfelelően kell teljesíteni. Ha az átruházás valamely dolog (akár másik ingatlan) ellenében cserével történik, bevételként a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára (a szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásának időpontjára) megállapított szokásos piaci értékét kell figyelembe venni. Abban az esetben, ha a magánszemély ingatlant, vagyoni értékű jogot ad át (apportál) gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként), akkor bevételnek az apportált vagyon társasági szerződésben vagy más hasonló okiratban meghatározott értéke minősül.

Az átruházásból származó bevételből le kell vonni azokat a kiadásokat, amelyek az eladott ingatlannal összefüggésben az eladónál felmerültek.