Cameron öröksége az lesz, hogy két uniót is szétszakított – twittelte a népszavazás után a brit miniszterelnökről J. K. Rowling írónő. A Harry Potter skót szerzője, aki korábban nyíltan a brit EU-tagság mellett állt ki, saját hazájának egységét is félti – meglehet, joggal.

Skócia

Skóciának az EU-ban a helye – erős mondattal nyitotta az amúgy sem eseménytelen péntek reggelt Nicola Sturgeon skót miniszterelnök. Nem is tehetett volna másként: a brit országrész lakosságának csaknem kétharmada, egészen pontosan 62 százaléka szavazott a bennmaradásra.

A döntés felerősítheti az amúgy sem mélyen szunnyadó függetlenségi törekvéseket. A skótok 2014 szeptemberében tartottak népszavazást az Egyesült Királyságtól elszakadásról, ám akkor a választók 55,3 százaléka a bennmaradás mellett döntött. És az uniós tagság akkor is fontos kérdésnek számított, igaz, egészen más szempontból: a skótok nem csupán a bennmaradást szerették volna, hanem azzal is számoltak, hogy függetlenként – alacsonyabb GDP-jüknek köszönhetően – több támogatásra számíthatnak, mint az amúgy nettó befizető Egyesült Királyság. Sőt, az euróövezeti és a schengeni tagság is felvetődött már, igaz, Brüsszel gyorsan lehűtötte a kedélyeket, mondván, a független Skócia számára nem lenne automatikus még a tagság sem.

AFP / Robert Perry

A skót miniszterelnök most nyíltan utalt rá: újabb függetlenségi népszavazás jöhet, ott simán elképzelhető, hogy megfordítható lesz a 2014-es eredmény.

Észak-Írország

Írország akár újra egyesülhet is? A Sinn Féin minden esetre már az erről szóló népszavazást emlegeti, miután a szigetnek az Egyesült Királysághoz tartozó részében a többség (55,8 százalék) az EU-ban maradás mellett döntött. Írország ráadásul a britekkel ellentétben az euróövezetnek is a tagja, igaz, az Észak-Írországban élő katolikusokat vélhetően nem pont ez motiválja, inkább a jó ideje szunnyadó ellentéteket szíthatja fel a protestáns angolokkal szemben.

A fegyvereket azért talán nem húzza elő a korábban az IRA szeparatista terrorszervezet politikai szárnyaként működő Sinn Féin, mindenesetre a békülékeny hang helyett komoly politikai nyomást gyakorolhat a londoni kormányzatra.

Wales

Nem úgy Wales, ahol a többség az elszakadás mellett döntött. Mély politikai bölcsességgel azért nem lehet vádolni a walesi Brexit-pártiakat, hiszen az országrész nemcsak az Egyesült Királyságon belül, de az EU-ban is a szegényebb régiók közé számít. Így pedig a függetlenséggel támogatásokat is veszíthetnek – amit az elszakadáspártiak azzal intéztek el, hogy 2020 után amúgy is elvonnák ezeket a pénzeket.

Anglia

Az angolok végül nem a City aggódó bankárainak, hanem a volt londoni polgármesternek, Boris Johnsonnak hittek. A királyságon belül a legnagyobb arányban, a szavazatok 53,4 százalékával döntöttek az elszakadás mellett. Pedig a prognózisok szerint éppen az Európa és a világ egyik legnagyobb pénzügyi központjának számító Londont érheti a legnagyobb sokk az elválás után. A City gyengélkedése pedig magával ránthatja az egész brit gazdaságot – az pedig hatással lehet egész Európára.

Gibraltár

A legnagyobb vesztes azonban Gibraltár lehet. A Spanyolország déli csücskén található terület lakosságának 96 százaléka támogatta a bennmaradást – ám mindez sokat nem számított az összképben. Ahhoz, hogy az EU-ban maradhassanak, előbb a függetlenséget kellene elnyerniük, ehelyett rövid távon inkább arra számíthatnak, hogy a spanyolok bekeményítenek velük szemben, például úgy, hogy szigorítják a határellenőrzést, ami a harmincezres terület gazdaságára, turizmusára is súlyos következményekkel járhat.