Ekkor érkezett meg Toulouse-ba, és állt az Airbus szolgálatába egy amerikai szakember, John Leahy. Három tíz éven aluli gyerekkel és egyetlen szó francia tudás nélkül érkezett. A srácoknak angol iskolát keresett – persze nem talált. De mégis maradt és fokozatosan lépett előre a hivatali hierarchiában, egészen a kereskedelmi igazgatói posztig. A Concorde-ot az Airbus toulouse-i mérnökei alkották meg, de ezen túl, világviszonylatban, még messze voltak a Boeingtól.

A múlt

Amikor a hetvenes években az európai repülőgépgyártó cég megalakult, a nemzetközi utasszállító piacot 90 százalékban az USA és 10 százalékban a Szovjetunió uralta. Ma már 50-50 százalék a Boeing és az Airbus részesedése a 100 utasnál többet szállító gépek piacán. A siker legfőbb kovácsa az európai gyártó amerikai kereskedelmi igazgatója. Ő ugyanis abból indult ki, hogy a gépeket a légitársaságok igényei szerint kell megalkotni, és nekik is kell eladni. Ehhez meg kellett törni Toulouse-ban a mérnökök „diktatúráját”.

Náluk ugyanis a műszaki bravúrok fontosabbak voltak, mint a praktikus és főleg gazdaságos megoldások. A légitársaságok viszont pont ezeket a modelleket keresik és veszik. A legutóbbi csatát az A-350-es kapcsán kellett megvívnia. Ez a szuper jumbo, a világ legnagyobb kapacitású utasszállító gépe, technika remekmű, de nem elég gazdaságos, egyre kisebb rá az igény a világpiacon, termelését tehát vissza kell fogni. Ez meg is történt, de a győzelemhez John Leahy még lemondását is „meglebegtette”.

A jelen

Amikor az Airbus beindította az A-320-as programot, a szakma csak nevetett. Ekkor a közepes hatótávolságú kategóriában a Boeing 737-es uralta a világot és hatalma megtörhetetlennek tűnt. Az optimisták azt jósolták, jó, ha az Airbus elad 700 darabot az új közepes gépből. John Leahy azonban belevágott és ma már 12 776 Airbus 320-as repül világszerte. És neki köszönhető a legújabb, kis fogyasztású A-320neo piaci sikere is – írja a Le Figaro.

A jövő

John Leahy-t akkor kezdték különösen utálni a Boeingnál, amikor az Airbus megjelent az USA-ban is, vagy az olyan hagyományos amerikai vadászterületen, mint Ausztrália. És még legalább 2018-ig számolni kell vele, legalábbis egy minapi interjúban azt mondta, még két évig dolgozik, aztán nyugdíjba megy. Ezt követően viszont már az USA-ban is büszkék lehetnek arra az amerikaira, akinek az európai repülőgépipar a legnagyobb kereskedelmi sikereket köszönheti.