Lionel Barber hét pontban elemezte a választási eredményt, amely megrengette Washingtont és a világot. A hatodikban jut el oda, hogy kijelentse: azok a félelmek, amelyek szerint Trump győzelme az illiberális demokrácia amerikai kezdeteit jelzi, túl vannak lihegve.

"Trump nem Vlagyimir Putyin vagy Orbán Viktor, az Egyesült Államok pedig nem Oroszország vagy Magyarország" – írja, hozzátéve: a leendő elnöknek fékek és ellensúlyok rendszerében kell működnie, egy olyan alkotmány szellemében, amely biztosítja a hatalmi ágak szétválasztását. Így bár tény, hogy az elnöknek jelentős végrehajtó hatalma van, de Amerika erős intézményrendszere megfelelő ellensúlyként működik majd.

Barber azt is írja, hogy a republikánus jelölt nagyszerűen játszott rá az amerikai közép- és munkásosztály félelmeire és kulturális nosztalgiájára, illetve arra, hogy folyamatosan nő a globalizációt ellenzők hangja. Trump megmutatta, hogy a populizmus nemcsak meghatározni tudja a közbeszédet, de választási győzelemhez is hozzásegíthet.

A szerkesztő szerint komoly kérdések vetődnek fel a leendő elnök külpolitikájával kapcsolatban, amelyet a jelek szerint inkább személyes kapcsolataira és tárgyalási képességeire alapoz a már meglévő szövetségek és a hosszú távú tervezés helyett, komoly aggodalmat keltettek Európában és Ázsiában.

Azt is felveti Barber, hogy a Demokrata Párt pocsék állapotban van, s bár a szavazatok többségét az elmúlt hét elnökválasztásból hatban az ő jelöltjükre adták le, a Fehér Házat ezúttal nem sikerült bevenniük.

Hozzátette továbbá, hogy Trumpnak sikerült két politikai dinasztiát is tönkretennie: Bushékat és Clintonékat.