Orbán Viktor kormányát békés úton nem lehet leváltani?
Ahol a kormányzat leválthatatlan, azaz bebetonozta magát, ott autokrácia van – mondja Kornai János, a Harvard és a Corvinus professor emeritusa. A HVG-nek adott nagyinterjú első, a hvg.hu-n már közétett első részében kifejtette, mi jellemzi a demokráciát, az autokráciát és a diktatúrát. A másodikban a rendszerelméleti jellemzőket Magyarországra vonatkoztatja, és válaszol a címben megfogalmazott kérdésre is.
Az interjú első részét itt olvashatja teljes egészében.
HVG: Mi a benyomása a magyarországi nacionalizmusról?
Kornai János: Nagyon félek az erősödésétől, nem személyemben, hanem az ország jövőjét tekintve. Mert azt a jellemzést nem utasítom el, hogy Magyarországon az autokrácia és a nacionalizmus kéz a kézben jár. Egy autokrata igenis felhasználhatja a nacionalista hullámot a maga javára, Trump is ezt teszi. Retorikájának fő eleme az idegenellenesség, elsősorban a latin-amerikaiakkal szemben. De hozzáteszi, túl szélesre tárták a kapukat a tengeren túlról érkező bevándorlók előtt is, és elutasítja Obama elnök javaslatát tízezer szíriai befogadására. Egyébként az internacionalista eszméket hirdető kommunista diktatúrák is nacionalisták voltak. A Szovjetunióban elnyomták a nem orosz kisebbséget, Kínában a nem kínai nemzetiségű és nyelvű csoportokat. Nacionalizmus létezik diktatúrában és demokráciában is, nem csak autokráciában.
HVG: Ebben a fogalmi keretben miért minősíti autokráciának Orbán Viktor rendszerét?
K. J.: Azért, mert az autokrácia összes lényeges jellemzőjét, elsődleges és másodlagos jegyeit magán viseli. Ez a korszak azzal indult, hogy a vezető bejelentette: olyan rezsimet akar létrehozni, amelyik legalább tíz-húsz évig fennmarad. Deklarálta, hogy be akarja magát betonozni. Ő és pártja a hatalomra jutása első napjától kezdve folyamatosan bontja a fékek és ellensúlyok rendszerét. Nem úgy, mint egy forradalomban, amikor egyszerre elfoglalnak minden hatalmi pozíciót, hanem lépésről lépésre. Minden héten történt valami. Az első lépések között volt az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése, a testület feltöltése Fidesz-kötődésű emberekkel. Majd jött az új médiatörvény, amely szinte korlátlan lehetőséget teremtett a kormánypropagandára. Megkaparintották a magánmédia jelentős részét is. Az ellensúlyok adminisztratív-bürokratikus leépítése piaci eszközök alkalmazásával kombinálódik. A folyamatot a választójogi törvény átalakítása tetőzte be.
HVG: A piacellenes, demokráciaellenes részjelenségek kölcsönhatása összefüggő rendszerré formálta Orbán Viktor rendszerét, az államgépezet nem a kapitalista piacgazdaság szabályai szerint működik – írja. Hát hogyan?
K. J.: A demokráciákban is természetesnek veszik, hogy a piacot nem lehet teljesen szabadjára engedni: nincs olyan józan közgazdász, aki ellenezné a regulálást ott és akkor, amikor az valóban indokolt. Monopolhelyzetek esetében kifejezetten szükség van állami szabályozásra. Ennek során történhetnek hibák is, például a hozzá nem értés, az inkompetencia miatt, előfordulhat, hogy a hatóság túl magas vagy túl alacsony árat állapít meg. Előbbi esetben a monopólium üzemeltetője jól megszedi magát, az utóbbiban veszteséges lesz. Lehet rosszul szabályozni ügyetlenségből, de úgy is, hogy valakiknek, például a haveroknak az érdekeit tartják szem előtt. Egy vállalkozást tönkre lehet tenni a szabályozással annak érdekében, hogy valamelyik haver vagy kliens olcsón megkaparinthassa. Az autokrácia jellegzetességei közé tartozik a hajlam a nem piackonform szabályozásra. A magyar kormányzat is messze túllép a reguláció indokolt mértékén. A felesleges, túlzott és nem is egy esetben kifejezetten káros beavatkozásoknak sokféle motivációjuk lehet. Egyrészt a központban lévő erők minél több tevékenységre ki akarják terjeszteni a hatalmukat. Az a tudat, hogy mindent a kezemben tartok, semmi sem történhet nélkülem, roppant erős hajtóerő. Hasonlóan erős motiváció a politikai népszerűsködés, a populista ígérgetés.
HVG: Mi a következménye annak, hogy az autokrácia így működik?
K. J.: Tévednek, akik azt hiszik, hogy itt annyi baj van a gazdasággal, a sok inkompetens és részrehajló beavatkozás miatt olyan csikorogva működik, hogy a végén összeomlik. Ez is megtörténhet, de egyáltalán nem biztos, hogy bekövetkezik. A piaccal rosszul együtt élő állam nem sodorja katasztrófába a gazdaságot, csak megakadályozza, hogy kijöjjön belőle a potenciális teljesítmény, nem elég innovatív, nem eléggé versenyképes, elveszíti a legjobb szakembereket. Ez csak hosszabb távon válik nyilvánvalóvá. Járnak a villamosok, legfeljebb ritkítják a járatokat, zúgolódnak a tanárok, de folyik a tanítás, nagy baj van az egészségüggyel, de a kórházakban igyekeznek gyógyítani a betegeket, a gazdaság nem működésképtelen, csak a lehetőségei alatt teljesít. Ennek következtében elmarad a riválisaitól, azoktól, ahol az állam és a piac harmonikusabban működik együtt, ahol a gazdaság szereplői megbeszélik a teendőket, ahol meghallgatják azokat, akikről törvényeket hoznak. Annak idején sokat vitatkoztam azokkal, akik azt állították, hogy a szovjet gazdaság nem működik. Az igazság az, hogy az utolsó napig nem omlott össze, az ismert súlyos hiányosságok és bajok ellenére működött, de rosszul, alacsony hatékonysággal. Mindinkább lemaradt történelmi versenytársa, a kapitalista Nyugat mögött. Felvetődik a kérdés: vajon demokráciákban kisebb-e a szerepe az államnak, mint autokráciákban? Mindenesetre az Egyesült Államokban vagy a skandináv jóléti államokban senkinek nem jutna eszébe, hogy egyetlen központból kell irányítani a közoktatást, mint ahogy azt a magyar autokráciában bevezették.
HVG: Mindennapi tapasztalat, hogy a Fidesz rájátszik a szocializmus néhány ismert jelszavára. Teljes foglalkoztatást ígér, az állami tulajdonlást magasabb rendűnek tartja, profitellenes jelszavakat hangoztat. Visszavezeti az országot a szocializmusba, azt akarja restaurálni? Akár megváltoztatott formában is?
K. J.: Ennek a veszélyét nem látom. A rendszerváltás idején terjedt el ez a mondás, hogy tojásból lehet rántottát csinálni, de rántottából nem lesz tojás. Ami történt, irreverzibilis. Az autokráciák nagyon jól együtt élnek a kapitalizmussal. Sőt, csakis azzal élnek igazán jól együtt, mert kihasználják a kapitalizmus adta lehetőségeket is a saját hatalmuk fenntartására. Megfordítva, a kapitalisták egy része is vonzódik a stabil és erőskezű kormányhoz. Sok olyan nyugati vagy multinacionális vállalat, amelyik Kínában telepedett le, nem szeretné, ha megváltozna a helyzet. Magyarországon sincs ez másként. Akik előnyt élveznek a közbeszerzéseken, az egyes pályázatokon, az üzletek nyitvatartási rendjén, a nyersanyagok beszerzésén, akiket kimentenek a bajból, ha pénzügyi csávába kerülnek, azok jól érzik magukat. Autokráciában a magángazdaság létéből következően széles körű klientúrát lehet kiépíteni azokból, akik a rendszer támaszai, akik anyagi támogatásban részesülnek. Ők ezt adott esetben meghálálják. Szó sincs róla, hogy a mai rezsim a szocializmust akarná visszahozni, nagyon is jól jön neki a kapitalizmus.
HVG: Eljutott ez a rendszer addig, hogy a kormányt nem lehet leváltani?
K. J.: Ezt csak a jövő történészei fogják megmondani. Ha kiderül, hogy békésen, civilizált módon, a választófülkében le lehetett váltani, akkor nem volt igazam. Jóslásra nem vállalkozom, érje be azzal: Magyarországon a hatalom mindent megtett és a jövőben is meg fog tenni azért, hogy leválthatatlan legyen. Remélem, nem fognak félreérteni; távol áll tőlem az a szándék, hogy elemzésemmel demobilizáljam azokat, akik készek küzdeni a helyzet megváltoztatásáért. Akinek fontosak a demokrácia értékei, az egyéni autonómia, a szólás szabadsága, a média, a sajtó szabadsága, az alkotmányosság, a törvényesség, a jogállam, az ne tegye függővé a magatartását attól, hogy milyenek a változtatás esélyei. Ne akarja kibekkelni ezeket az éveket, hanem a maga módján, a maga által választott eszközökkel, de cselekedjen.
| A rendszerkritikus |
„A demokrácia több fontos alapintézményét szétrombolták; Magyarország autokrácia lett. Az a veszély fenyeget bennünket, hogy a magyarországi politikai rezsim hasonlóvá válik Putyin uralmához” – írta Kornai János már 2011-ben, Számvetés című tanulmányában a Népszabadságban. Az akkori megérzést mély elemzés követte, majd Kornai nekilátott az 1999-ben a Közgazdasági Szemlében megjelent, A rendszerparadigma című tanulmánya újragondolásának és aktualizálásának. Ennek az összegzését Még egyszer a „rendszerparadigmáról” – Tisztázás és kiegészítések a posztszocialista régió tapasztalatainak fényében címmel publikálta a minap, szintén a Közgazdasági Szemlében. A rendszerparadigma Kornai megfogalmazása szerint a társadalomban működő rendszereket helyezi a vizsgálat középpontjába. Friss tanulmányában a posztszocialista átalakulás során szerzett tapasztalatok alapján fejleszti tovább a korábbi cikkben kifejtett elméleti gondolatokat. Világosan összegzi azokat a jellemzőket, amelyek megkülönböztetik a szocializmust a kapitalizmustól, a politikai-kormányzati formák tipologizálásával pedig három markáns típust különböztet meg: a demokráciát, az autokráciát és a diktatúrát. Az amerikai Harvard és a magyar Corvinus 88 éves professor emeritusa pályája során kiérdemelte a legmagasabb magyar tudományos díjakat, a világ rangos akadémiái hívták soraikba, elnökévé választotta a Nemzetközi Ökonometriai Társaság, az Európai Közgazdasági Társaság, majd a Nemzetközi Közgazdasági Társaság. Tizenöt egyetem díszdoktora. Szinte valamennyi könyvét lefordították a világnyelvekre, a szakmai bestsellernek számító A hiányt például tíz, a tervgazdaság lebontásának lehetséges módozatait felvázoló Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében című munkáját 18 országban adták ki. Nagy összegző művét, A szocialista rendszert hat nyelvre, A gondolat erejével című önéletrajzi kötetét tízre fordították le. Utóbbi Ázsiában kínaiul, vietnamiul és japánul is megjelent. Kornai ma az orbáni társadalmi berendezkedés következetes kritikusa. Legutóbbi írása, az U-kanyar Magyarországon, tavaly szinte egy időben jelent meg a Capitalism and Society című folyóiratban, valamint az Élet és Irodalomban. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
