A londoni Guardian ebből az alkalomból közölt összeállítást azokról az afrikai atlétákról, akik hazát cseréltek, hogy pénzre váltsák a tehetségüket. A riói olimpia előtt naponta 25-26 kérés érkezett a nemzetközi atlétikai szövetséghez, hogy afrikai versenyző új állampolgárságát elismerjék. Így próbálnak népszerűséget szerezni a gazdag olajállamok, ahol az atlétikának semmilyen hagyománya sincs.

Lily Abdullayeva fiatalon csodafutó volt a hazájában, Etiópiában. Felfigyelt rá egy török edző és a naiv 17 éves lányt eladta Azerbajdzsánban. Azt ígérték neki, hogy havi 300 dollárt kap eleinte, de ez felmegy ezerre, ha nyer. Szép autót és lakást kap, ha az olimpián érmet nyer Azerbajdzsánnak. Lily szépen is kezdett: ezüstérmet szerzett a junior Európa-bajnokságon. Várta a fizetésemelést, de hiába. Amikor reklamált az edzőnél, akkor azt a választ kapta felülről, nem jött több pénz. Elment az atlétikai szövetség főnökéhez. Aki zsebből kifizette. Kiderült: korábban ő nyúlta le az etióp lány pénzét. Aztán jöttek a sérülések és a csodapasztillák.

Ne kérdezd, hogy mi van benne, csak nyeld le!

– mondta az edző, aki otthagyta a gyógyszeres dobozt az asztalon. Kiderült: a csodaszer gyerekszülésre alkalmatlanná teheti azt, aki szedi. Az etióp futólány reklamált, de hiába. E nélkül nincs eredmény – mondták a főnökök Azerbajdzsánban. Akik aztán elküldték télen edzőtáborba, Fehéroroszországba. Ahol olyan hideg volt, hogy az autókat nem lehetett beindítani. Az etióp lány összeomlott. A sportkarrier oda. Kirúgták. De előtte még megnyert egy 25 ezer dolláros versenyt.

Mi lett a pénzzel?

Először nem akartak neki odaadni semmit, majd a sokadik reklamáció után kifizettek neki 18 ezer dollárt. A többi a főnök zsebébe vándorolt. Ez Azerbajdzsán, az egykori szovjet tagállam, ahol az olajból és a földgázból egykor sok jutott a sportra. Ma Lily otthon él Etiópiában. Próbálja újrakezdeni, de tisztában van vele: tehetségének javát Azerbajdzsánnak adta, és cserébe jóformán nem kapott semmit sem!

Még rosszabb a helyzet Bahreinben. A miniállam tömegesen importálja az atlétákat Kenyából és Etiópiából, akiket úgy tart, mint a versenylovakat. Elveszik az útlevelüket és nem engedik ki őket abból a sportkomplexumból, ahol edzeniük kell. Semmi szórakozás, csak az edzés – panaszkodtak az afrikai atléták a bahreini állapotokról. Aki nem teljesít, azt kirúgják. Aki reklamál, azt szintén. Viszont Bahrein érmeket nyert az olimpián Rio de Janeiróban is. Most is erre készül a londoni atlétikai világbajnokságon.

Sebastian Coe, a nemzetközi atlétikai szövetség főnöke, aki egykor maga is híres futóbajnok volt, tisztában van a problémával. Csakhogy tenni nem sokat tud: a szegény afrikai államok sportolói ki vannak szolgáltatva és a vásárlók ezt pontosan tudják. Szerződést sem kötnek. Csak szóban ígérnek valamit. Amit vagy megtartanak, vagy nem. A londoni Guardian megkérdezte Azerbajdzsán atlétikai szövetségét Lily, a fiatal etióp csoda futólány ügyéről. A válasz: igaz, hogy a szóban forgó etióp futónő évekig Azerbajdzsán színeiben versenyzett, de szerződése sosem volt. Ami pedig a csodapasztillákat illeti: sose bukott le a doppingteszten. Vagyis jogilag a rabszolgasorban tartott afrikai sportolók ügye megfoghatatlan. (képünk illusztráció)