Macron egyik első lépése volt a francia politikai életben a rokonok alkalmazásának megszüntetése. Ezzel eddig a képviselők éltek, akik pártállástól függetlenül, családtagjaikat nevezték ki a jól fizetett asszisztensi állásokba. Sokan kételkedve fogadták az új „Première dame” státusz megteremtésének már a felvetését is. Pedig az eddigi elnökök feleségei is majdnem mindig részesültek valamilyen állami apanázsban.

A Les Echos gazdasági napilap összeszedte a rendelkezésre álló információkat. Brigitte Macronnak jelenleg van egy kis irodája és három alkalmazottja az elnöki palotában. Egyelőre nem tudni, mindez mibe kerül, de az új törvény pont e tekintetben ígér maximális átláthatóságot. Francois Hollande előző elnöknek nem volt felesége, csak élettársa. De Valérie Trierweiler, lévén tapasztalt újságíró, igencsak igyekezett éreztetni jelenlétét az Elysée-palotában. Három alkalmazottja az elnöki palota személyzetéhez tartozott, és két külsős, szerződéses munkatársa is volt. Az öt beosztott havi fizetése húszezer euróra rúgott.

Nicolas Sarközy előző elnök igencsak mediatizált neje, az énekes és topmodell Carla Bruni 8 alkalmazottat foglalkoztatott havi 36 500 euróért és egy külsős cég menedzselte Carla személyes internetes portálját havi 26 ezerért. Sarközy előző neje, aki 2007 októberében otthagyta az elnököt, gyűlölte a „first lady” státuszt. Bár a Le Canard Enchainé hetilap szerint volt egy hitelkártyája, amit az államkincstár fedezett. Nem tudni, mennyit költött, de vélhetőn nem sokat, hiszen az elnököt leváltó új barátja, aki később a férje is lett, dúsgazdag üzletember.

A francia történelem eddigi legdrágább „Première dame”-ja Chirac elnök neje, Bernadette volt. Ő valóságos kabinetet irányított, amelyben 21-en dolgoztak, és havi bérük 80 ezer eurót tett ki. Hozzá kell tenni: Bernadette Chirac férje igazi politikai tanácsadója volt, és óriási befolyással bírt. Helyi szinten Bernadette is aktív, választott tisztségviselő volt, és nagyon jól ismerte a francia politikai kulisszák sokak számára homályos világát.

Daniele Mitterrand, az első baloldali francia államfő neje önálló, markáns egyéniség volt. Voltak férjétől független kezdeményezései is saját alapítványai révén, de azért jelen volt az Elyése-palota fontos háttértanácskozásain is. Francois Mitterrand afféle modern fáraóként irányította az országot és az Élysée-palota, ezen belül a „Première dame” költségei homályban maradtak, mert

kiadásai az állam alapvető érdekeit szolgálták

– a hivatalos verzió szerint.

A hetvenes évek elnökeinek Valerie Giscard d’Estaing-nek és George Pompidounak a neje egyaránt utálta az Élysée-palotát, nem laktak ott, csak a nagyon kötelező hivatalos fogadásokon jelentek meg, és nem volt semmiféle protokolláris státuszuk, így költségvetésük sem. A legnagyobb francia elnök neje, Yvonne De Gaulle pedig a saját kis szatyrával járt a piacra, és a saját zsebéből vásárolt be. Sőt, az anekdota szerint Charles De Gaulle még az Elysée-palota villanyszámláját is elnöki fizetéséből, és nem dologi keretből fedezte. Pedig ő nem hétköznapi politikus, hanem történelemformáló államférfi volt. Aki viselkedésével jól megjelenítette a két kategória közötti különbséget.