Betegek tömegei döbbenhetnének meg, ha végignéznék, milyen kezeléseket számoltak el nekik – állítják az állami ellátórendszerben dolgozó fogorvosok. Elmondásuk alapján úgy tűnik: annak, aki nem visz magánpraxist, szinte lehetetlen trükközés nélkül megélnie, sokaknál a kérdés inkább csak az, annyit játszik a számokkal, hogy fenn tudja tartani a praxist, vagy meg is gazdagodna ezen.

A fogorvosoknak a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) úgy fizet, hogy a kezeléseket – azok bonyolultságától és költségétől függően – pontozza, és ezeket a pontokat váltja át forintra. Csakhogy a szakma szerint ebből szinte lehetetlen fenntartani a praxist: egy páciensre évi 2500-2800 forint jut, ami a piaci ár nagyjából ötödének felel meg, de a gazdaságos fennmaradáshoz szükséges minimumnak is alig a fele. Nagyjából annyi pénzt jelent ez, ami akkor volna elég, ha minden betegnek csak egy fogtömésre volna szüksége évente.

Aki csak alapellátást végez, és egyetlen praxist visz, az nagyjából 250 ezer forint támogatásra számíthat havonta – magyarázta egy fogászati cégek pénzügyeire és könyvelésére rálátó forrásunk. Ebből automatikusan le kell vonni a rendelő bérleti díját, ami még a nagyon olcsó esetben is 35-40 ezer forint havonta. Az anyagköltséget lehetetlen megúszni havi 40 ezer forint alatt, a rezsidíj pedig szintén 40 ezer forint körül jár akkor is, ha a legtakarékosabb verzióval számolunk. Egy asszisztenst minimálbérre bejelentve szintén foglalkoztatni kell, ekkor pedig már majdnem ott is vagyunk a 250 ezres összegnél, és a fogorvos még nem vitt haza egyetlen forint fizetést sem. Pedig akkor még szó sem volt olyan kiadásokról, mint az elromló technika javítása, a könyvelés, vagy éppen az ügyvédi díjak.

Ez persze nem jelenti azt, hogy minden egyes fogorvos trükközik a számokkal – lehet más fajta, önkizsákmányoló kiskapukat is találni a rendszeren. Ilyen például, ha valaki két körzetet vállal. Mivel viszont nem lehet senkinek egynél több praxisa, többen azt a megoldást választják, hogy az egyik körzetben hivatalosan tartós helyettesítésben dolgoznak.

Akkora a fogorvoshiány, hogy veszélyes lenne mindenkit lebuktatni?

Forrásaink szerint a legtöbb fogorvos trükkjei viszonylag egyszerűek: a legtöbben olyan kezeléseket számolnak el, amelyek nem történtek meg. Beírnak például több fogtömést is, vagy épp gyökérkezelést. Ennél egy fokkal bonyolultabb trükközés, amikor nem pontosan ugyanazt írják be a hivatalos dokumentumokba, amivel a pácienst kezelték. A részleges töméscserét például nem számolja el a NEAK, ezért inkább elkönyvelik teljes cserének, és felveszik a támogatást.

MTI / Filep István

Egyik forrásunk – nem meglepő módon névtelenséget kérve – úgy nyilatkozott: általában azért a beteg ott van, amikor a trükközés megtörténik. Nagy Ákos, aki a szeptemberi fogorvossztrájkot szervezte, erről másképp gondolkozik. Ő úgy véli:

ha valaki nagyban akar csalni, a tökéletes dokumentáció elkészítéséhez betegre nincs is szüksége, csak számítógépre.

A hamis jelentések miatt lebuktatni a fogorvost valójában a NEAK feladata lenne, csakhogy ismerve a fogorvoshiány mértékét, inkább szemet hunynak – állítja Nagy Ákos. Tudják, hogy a zárt kassza miatt „csak” egymástól lopnak a szereplők, és azzal is tisztában vannak, hogy ha ezt a réteget elkapják, nincs helyettük másik – folytatta. Ez persze a tisztességesen dolgozó orvosoknak árt. Hogy mekkora a baj, az elsősorban a szegény vidékeken látszik meg, ahol nincs fizetőképes kereslet ahhoz, hogy magánpraxist is fenntartsanak az orvosok. Ezen kívül a gyerekfogászatoknál mutatkozik meg, micsoda pénzhiány van.

Több fogorvossal is beszéltünk – azt egyikük sem vállalta fel, hogy ő maga trükközne, de kivétel nélkül mind tudtak példákat sorolni, mások hogyan csinálják ezt. Ez alapján nehéz megállapítani, mekkora lehet azoknak az aránya, akik rendszeresen meghamisítják az elszámolásokat. Nagy Ákos úgy mutatta ezt be kérdésünkre: így, hogy alig ellenőrzik a fogorvosokat, hasonló a helyzet, mint ha az autósokon nem kérnék számon a szabályok betartását, és leszerelnék a traffipaxokat. A többség vagy szabálykövető lenne, vagy egy kicsivel lépné túl a sebességhatárt, és volna 5-8 százalék, aki már messze a szabályos határon túl száguldana. Pedig korrekt finanszírozási és ellenőrzési rendszer mellett a csalások eltüntethetőek lennének a rendszerből, hiszen a fogászat az egyik legkönnyebben ellenőrizhető szakág – tette hozzá.