Zsarnokságokban talán még könnyebb kisstílű bérgyilkosokat találni, hogy ledöfjék a zsarnoknak útjában álló, ízlésének nem tetsző, vagy csupán még mindig ellenálló, önálló személyiségeket. Shakespeare királydrámáiból ismert: Buckingham herceg és kevésbé ismert: első és második gyilkos figurák sorakoznak, de a nagyszerű Frida Kahlo-kiállítás kapcsán érdemes felidézni Trockijt Sztálin parancsára hidegvérrel és jégcsákánnyal meggyilkoló Ramon Mercadert. A bérgyilkosok nem mindig a zsarnoknak nem tetszők életét oltják ki, előfordul, hogy csak a tollat, a nyilvánossághoz fordulás lehetőségét csavarják ki a kezükből (ld. Aczél György tette a Pistákkal: Eörsi Istvánnal, Csurka Istvánnal, Örkény Istvánnal). Arra is volt már példa, hogy épületeket robbantottak (ld. Sztálin a Megváltó Krisztus templomát), de arra is, hogy intézeteket számoltak fel, zártak be.

Az én rövid ideig munkahelyemként tisztelt intézetemet: a Pénzügyminisztérium Pénzügykutatási Intézetét is egy nagystílű bérgyilkos zárta be, azután hogy a zsarnok (Kádár János) egyetlen kérdést intézett hozzá, amire az általunk írt és szerkesztett „Fordulat és reform” hallatlan népszerűsége indította. Az akkori pénzügyminiszter, azonnal levetette nagystílűségét, és kisstílű bérgyilkosként bezárta az intézetet mondván, hogy nem eléggé gyakorlatias és nem támogatja eléggé a pénzügypolitikát. Éppen harminc éve történt.

Most megismétlődni látszik a történet. A Magyar Tudományos Akadémia és a kormány közötti, a magyar tudományhoz, de egyáltalán az egyetemes tudományhoz méltatlan vita, ami nem másból, mint a zsarnok kicsinyes, bosszúálló természetéből fakad, első áldozata társműhelyünk az MTA Közgazdaságtudományi Intézete lehet. Most is akad egy kisstílű bérgyilkos – még ha maga is akadémikus – aki vállalja a megbízatást. Ezt tudtuk meg a tudósításokból: „Tegnap az elnökségi ülésen elhangzott az is, hogy az említett beszélgetésről távozóban Palkovics László arra a kérdésre válaszolva, hogy mely intézetet szüntetnék meg, azt mondta, hogy a Közgazdaságtudományi Intézet annyira rossz eredményességű intézet, hogy azt meg kell szüntetni.”

Amikor a Pénzügykutatási Intézetet megszüntették nagyon sokan ragadtak tollat és tiltakoztak, de sokan cselekedtek is, akik vállalatoknál, bankoknál dolgoztak. Összedobták a pénzt és létrehozták nekünk: a szocializmusban talán elsőként munka és állás nélkül maradtaknak a Pénzügykutató Részvénytársaságot. Erre számítok most is. Én – ha tényleg megszüntetik a Közgazdaságtudományi Intézetet – a rendkívül értékes munkát végző kollégáknak újra munkahelyet adó megalapítandó részvénytársaságnak felajánlom egy havi nyugdíjamat. Biztos lesznek követőim.

Biztatásul: a Pénzügykutatási Intézet 1987-es megszüntetésétől már csak két és fél évet kellett várni és összedőlt a Kádár-rendszer.