Gondoskodó munkaadó – Adjon-e lakáscélú támogatást a cég a munkavállalóinak?
Kedvező a lehetőség, de alaposan figyelni kell az előírásokra a belső szabályok kialakítására során.
Egy átlagos embernek 120 dolog található a ruhásszekrényében.
Ezt Ruth Farrell mondja, majd hatásszünetet tart, amíg szakmai hallgatósága végig tudja gondolni, a saját gardróbjába mennyit is zsúfolt össze hosszú évek áldozatos munkájával. Tegyünk mi is így:
Az Eastman vegyipari cégóriás textilipari részlegének marketingigazgatója a Modtíssimón, Európa egyik legnagyobb szakkiállításán beszél arról, hogyan lehetne fenntarthatóbbá tenni a ruhavásárlást, ám előtte felmérésük alapján még több adattal sokkolja portói közönségét.
- A vásárlók mindössze 47 százaléka tartja kényelmesnek a ruháit – a többség tehát nem. Az egyszerű kezelhetőség miatt 41 százalékuk vásárol, azt pedig 36 százalék tartja előnynek, hogy „lélegzik” a ruha.
- A textilipari termékek készítésénél 68 százalékban használtak fel műszálas anyagokat 2016-ban – ez 56 százalékkal több, mint tíz évvel korábban.
- A pamut aránya mindössze 24 százalékot tett ki, ami 10 százalékos visszaesés 2006-hoz képest.
- A fenntarthatóság szempontjából pedig kívánatosnak tartott, növényi eredetű hulladékokból is előállított cellulóz részesedése mindössze 6 százalék – igaz, ez legalább a duplájára emelkedett tíz év alatt, ám még mindig messze van a kívánatos 37 százaléktól.
AFP / BEN STANSALL
A ruhaipar 2018-ban már 900 milliárd dolláros üzletággá nőheti ki magát, a következő évtized elejére pedig elérheti az ezermilliárdot is. Az ágazat a második legszennyezőbb, a világ vízhasználatának ötöde köthető a kidolgozáshoz vagy a festéshez, míg az összes szemét 5 százaléka keletkezik a gyártás során, illetve a felhasználás után. Egy kiló textil újrafelhasználásával 17 ezer liter víz, 50 kiló növényvédőszer spórolható meg – érvelnek a környezetvédők.
Egyetlen póló elkészítéséhez 2720 liter vízre van szükség.
Nem véletlen, hogy egyre hangsúlyosabb válik a fenntartható gyártás, vagy éppen a pazarlás csökkentése, ám ettől még igen messze vagyunk.
A ruhakereskedelem még a gyártásnál is nagyobb üzlet, a piac összmérete csaknem 1500 milliárd dollár. Az üzlet legnagyobb szereplője, a spanyol Inditex is büszke arra, hogy igyekszik fenntarthatóbb módon működni, idei éves jelentésében büszkén el is újságolta, hogy 2017-ben 3,6 millió olyan ruhadarabot adott el, amelyik újrahasznosított anyagból készült. Ha azonban ehhez hozzátesszük, hogy összesen félmilliárd terméket gyártatott le a Zara, a Bershka vagy a Massimo Dutti tulajdonosa, mindjárt elenyészőnek – és csupán remek marketingfogásnak – tűnik a reciklált textíliák használata.
AFP / Sun Xiumin
Kína a hibás?
Van egy kínai vicc: ha meg akarod mondani, melyik lesz a következő szezon divatszíne, csak meg kell nézned, milyen színű a folyó
– mondja Orsola de Castro, a divatipar fenntarthatóságát szem előtt tartó hálózat, a Fashion Revolution alapítója. Hasonlata azonban nem feltétlenül áll már meg, hiszen rég nem igaz, hogy a ruhatömeggyártás csupán az ázsiai országokban koncentrálódna. A legnagyobb exportőr még mindig Kína, ezt követi az Európai Unió.
Ami a spanyol Inditexet illeti: termékeit világszerte 7210 üzemben állítják elő, ezeknek több mint a fele található a közelben (Európában és a Földközi-tenger térségében). A legnagyobb beszállító Törökország, az 1459 varrodánál alig kevesebb, 1344 található Portugáliában.
Ennek fényében nem véletlen, hogy a portugáliai Modtíssimo idei vezérgondolata éppen a fenntarthatóság, Paulo Vaz, az országos szakmai szervezet (ATP) vezérigazgatója pedig arról beszélt a hvg.hu-nak: szeretnének abból piaci előnyt kovácsolni, hogy ők – szemben a kínaiakkal – tényleg komolyan gondolják a fenntarthatóságot.
Ruhák reciklált textíliákból a Modtíssimo kiállításon
hvg.hu
Például úgy, hogy éppen ezzel igyekeznek új ügyfeleket szerezni a portugál export tíz százalékát adó ágazatnak, főleg Észak-Európában. Ehhez képest egyelőre furcsamód Kínában tudják növelni az exportot: egy év alatt 79 százalékkal bővült az oda irányuló kivitel.
Miért vásárolnak a kínaiak Európából?
Megtaláltuk azt a piaci rést, ahol be tudtunk törni: a kínaiak imádják a luxustermékeket, hát gyártunk nekik
– mondja Paulo Vaz. Egy szegmentált piacról van szó, ahol a felső réteg is 50-60 millió embert jelent, akik európai dolgokra vágynak – teszi hozzá.
A H&M egyik üzlete Kínában
AFP / Imaginechina / DYCJ
Ez persze még mindig apró szeletet hasít ki az exportból, amelynek a harmada áramlik Spanyolországba – lényegében az Inditexhez. Ha azonban csak erre hagyatkoznának a portugálok, rosszul járnának, különösen, hogy az elmúlt hónapokban a líra mélyrepülése óta a cég szívesebben dolgoztat török partnereinél, mint nyugati szomszédainál. Ez már ma is látható, 3 százalékos csökkenést hozott, pedig a török pénz szabadesése csak nyáron kezdődött el.
A fast fashiontől azonban aligha tudnak elszakadni. Mint a szakember fogalmaz: hiába ért véget a válság, az emberek meg vannak őrülve az olcsó ruhákért, még mindig ez a terület adja a már kilenc éve tartó növekedés alapját. És mivel az ágazat most is 137 ezer embert foglalkoztat, ettől nehéz is elszakadni.
Újrahasznosított anyagból készült modell egy londoni divatbemutatón
AFP / DANIEL LEAL-OLIVAS
A kiút a rózsabokor felé van
A fenntarthatóság azért a legváltozatosabb formában jelenik meg a kiállításon is. Van itt rózsaszár rostjaiból készített viszkóz, reciklált parafából vagy PET-palackból készített szövet is, nemszőtt textíliákat pedig mindenféle hulladékból fejlesztenek a kiállító cégek. Paulo Gomes, a Manifesto Moda kreatív igazgatója pedig a gyártókat kötötte össze tervezőkkel, a reciklált anyagokból készült modelleket elnézve pedig azt is láthatjuk: még az sem elképzelhetetlen, hogy műanyag csomagolásból menyasszonyi ruha készül.
A fenntartható divat Magyarországon sem ismeretlen dolog. Legutóbb egy olyan cégről írtunk, amelyik mélytengeri hulladékokból készít fürdőruhákat.
Nem ez az egyetlen társaság, amelyik kifejezetten az újrahasznosításra fókuszál: a Temaforg Kunszentmiklós Kft. a begyűjtött, felvásárolt belföldi és import használt rongyokból nemszőtt technológiával készít különböző termékeket. A veszprémi Old Blue farmert hasznosít újra, míg a Tesa Kft. szintén a fonás, szálgyártás, cérnázás, szabászat, nemszőtt textília-gyártás és egyéb ipari tevékenységek során keletkező melléktermékeket, hulladékokat használja fel.
Undersea bikini
underseabikini.hu
Az INNOWEAR-TEX Kft. például élen jár az intelligens ruházati fejlesztésekben és gyártásban, a legújabb kutatási-fejlesztési eredményeket a fenntarthatóság szolgálatába állítják. Eközben működik Magyarországon olyan cipőgyár, ahol napelemekből nyernek (részben) energiát és meggymaggal fűtenek. Szintén az újrahasznosítás van a fókuszában az ENTeR-projektnek, amely az európai textilszektorban igyekszik mérsékelni a nem megújuló források használatát – ennek az Innovatext Zrt. az egyik koordinátora.
„Itthon erősek a kreatív elmék, sok jó ötlet van, a partnerségek összehozása jelent nagy kihívást” – meséli Mányiné dr. Walek Gabriella, a WORTH projekt hazai nagykövete. A kezdeményezés célja olyan különleges, transznacionális együttműködések kialakítása, amelyekben az innováció és a dizájn van a középpontban. „Eddig 6-7 hazai jelentkezőről már tudunk, közülük van, aki bőrhulladékokat hasznosít újjá, van, aki gombából hozna létre egy újfajta műbőrt, de olyan is, aki szívószálakból egy különleges technológiával készít gyerekhintát” – mondja Gabriella.
Több évtizedes, több területen is szerzett tapasztalattal a háta mögött ő az alapítója a már 100 országban jelen lévő Fashion Revolution mozgalom hazai képviselete mellett a 2016-ban létrehozott, Budapesten megrendezett Global Sustainable Fashion Weeknek. Az esemény egy többnapos konferenciát is magába foglal, a világ minden tájáról – Ausztráliából, Kenyából vagy éppen Argentínából – érkeznek az előadók és a tervezők.
AFP / VOISIN / PHANIE
„A hazai dizájnerek nehezen tudják felvenni a versenyt a nemzetközi ismert márkákkal, az lenne a cél, hogy eljussanak arra a szintre, hogy egy sikeres tárgyalás után gyárthassanak, és eladhassák azokat a termékeket. Ha megvarrnak valamiből pár darabot, és egy varrónővel együtt dolgoznak, az még nem brand” – mondja. „A kulcsszó az innováció. Nem lehet hagyományosan gondolkodni, nem szabad már hagyományos termékeket létrehozni. A magyar szürkeállománynak nagy szerepe lehet ebben, hiszen a legerősebb kitörési pontot a hazai iparág számára az intelligens megoldások, technológiák jelentik” – véli.
A fast fashion márkák jövőjét azonban ő is viszonylag stabilnak érzi. Nem látja, hogy visszaszorulnának majd ezek a márkák. Így a tömegdivatban inkább az a megoldás tűnik reálisnak, hogy a nagy cégek fenntartható osztályokat hoznak létre, a gyártás egy részében biopamutot használnak, vagy éppen összegyűjtik a már nem hordott ruhákat.
