A magyarok 85 százaléka hallani sem akar a migrációról és a politikai pártok itthon mást mondanak a témában, mint például az Európai Parlamentben – így foglalható össze a legrövidebben, mit mondott Orbán Balázs miniszterhelyettes egy csütörtöki, menekültkérdéssel foglalkozó konferencián. A Republikon Intézet és a Európai Liberális Fórum közös eseményén kiderült, miről és hogyan lehetne beszélni, ha a migráció nem lenne szitokszó, nem lenne a magyarság-idegenszívűség választóvonala a közbeszédben. Legalábbis a konferencia első fele erről szólt, aztán a második felében lezajlott politikai vita pedig azt mutatta meg, mi a realitás.

Okosabb hasznot húzni a migrációból, mint mereven elzárkózni előle

A migrációnak két oldala van: az európai államokba beáramló, és az onnan kiáramló migráció. Mint azt Zilvinas Silenas litván elemző elmondta: a régióban általában negatív a szaldó, azaz az országok aktív népessége fogy. Az elvándorló magyarokat mi nem tudjuk pótolni, csak 5 százalékát lehet visszahozni bevándorló munkaerőben. Lengyelország ezen a téren ügyesebb: több ukrán megy hozzájuk dolgozni, mint ahány lengyel megy külföldre. Ők és Olaszország, valamint Szlovákia a migráció nyertesei. Ebből az is látszik, hogy nincs szó V4-es egységről, vagy kelet-nyugat szembenállásról, itt is, ott is különböző megközelítések vannak. Ahogy Hárs Ágnes is kiemelte, az EU-n kívüli és belüli migráció ugyanazokra a helyekre irányul, mindenki oda megy, ahol vonzó munkalehetőség van.

Niedermüller Péter, Mikecz Dániel, Orbán Balázs

Reviczky Zsolt

Silenas cáfolt pár közkeletű tévedést is. Szerinte nem igaz, hogy a migránsok "elveszik a munkánkat", mert a munkanélküliség abban a körben jellemzően nagyobb, mint a honos népességnél. Egy másik tévedése az embereknek, hogy sokszorosan túlbecsülik az országukban tartózkodó migránsok számát is: Lengyelországban tízszeresen (10 százalékot éreznek, egy százalék a valóság), máshol kevésbé, de nálunk is nyolcszoros a különbség.

A migráció megállíthatatlan folyamat, emelte ki az elemző, aki szerint a kérdés az, hogy az országok hogyan profitálnak belőle. Azt mondja, hogy érdemes hasznot húzni belőle, mintsem mereven elzárkózni előle, mert a kontinens elöregszik, és szükség van új aktív munkavállalók tömegére.

Nils Erik Folsgard finn elemző arról beszélt, hogy hazájában 2055 körül robban fel majd a nyugdíjbomba, addig kitartanak a magánnyugdíj-pénztári rendszer tartalékai, de utána súlyosan megnő az inaktívak tömege. Úgy számol, hogy egyre többet kell majd nyugdíjakra költeni, ami a jóléti skandináv államokban is probléma lesz. Ennek szerinte az egyik oka, hogy még úgy is népességfogyásra számítanak, hogy van beáramló migráns népesség. Folsgard példái arra az evidenciára hívták fel a figyelmet, hogy ha normálisan áll a befogadáshoz a helyi népesség, a politika, akkor sokkal kevesebb gond van az integrációval.

Nem kellene az EU-nak birodalmat építenie

Hogy mi történik akkor, amikor a politika ellehetetleníti az integrációt, arra a közönség soraiból kérdező, Afrika Társaságot képviselő, évtizedek óta itt élő, magyar állampolgárságú, magyarul beszélő, de afrikai származású férfi volt a példa. A politikai vitában arról kérdezte Orbán Balázst, miért nem tárgyal velük a kormány, és miért kell neki elviselnie, hogy az utcán járva-kelve megkapja, hogy menjen vissza Afrikába.

Orbán Balázs

Reviczky Zsolt

Ezek után következett a vita Niedermüller Péter DK-s EP-képviselő és Orbán Balázs között Mikecz Dániel politológus moderálásával. Orbán elmondta a kormány politikai programját: a migráció káros, a családpolitika a megoldás. A miniszterhelyettes ehhez fűzte hozzá, hogy a régi EU-s tagállamok korábbi migrációs politikája kudarc. Példaként említette, hogy a török vendégmunkásokat a német állam nem is akarta integrálni annak idején, az EU-nak pedig most nem arra kéne törekednie, hogy egységes birodalom legyen.

Orbán szerint a brüsszeli vezetésnek a föderális és nemzetállami Európa kettőségében kellene egyensúlyoznia, ám mára az EU és a Európai Bizottság túlságosan elment a föderális irányba. Példaként említette az Osztrák–Magyar Monarchiát, ahol csak a kellő területeket vonták össze (hadügy-külügy-pénzügy), a többi a tagállamok saját dolga volt. 

A kormány magyarokkal oldaná meg a munkaerő-problémákat, némi térségi migrációval, külhoni magyarokkal – mondta a miniszterhelyettes. Sőt, igazából arról beszélt, lehet, hogy a jövőben lesz munkaerőhiány, de "csak ha nagy a baj, akkor lehet gondolkodni máson", most még nem, ezért ha tegyük fel, jelentkezne 1000 indiai informatikus, hogy Magyarországra jönne dolgozni, a kormány ezt nem fogadná el. (Hadd ajánljuk közben figyelmükbe a kondorosi farmon dolgozó indiai vendégmunkásokról szóló cikkünket – a szerk.) Orbán tehát úgy látja, most nincs munkaerőhiány Magyarországon, ha pedig mégis több munkaerő kell, majd a külföldön dolgozó magyarok fognak ide visszatérni, mivel a fizetések itthon egyre nőnek.

Reviczky Zsolt

A gyűlöletkampány része a modern kori politikai kampányoknak

A határon túli magyarokról szólva Niedermüller Péter kijelentette, a DK szerint ők nem részei a magyar politikai közösségnek, mert a választások végeredménye nincs kihatással az életükre. Orbán szerint ez épp a globalizáció miatt nem igaz, mert csak egyre jobban összeforrnak a közösségek, és ezért kell nekik a támogatás. A népességfogyás megállítására a kormány nem is elsősorban a 2,1-es termelékenységi arányszám elérését tartaná fontosnak, hanem a halálozás mértékének visszaszorítását, mondta Orbán. 

Szóba került a családvédelmi nemzeti konzultáció is, az ebben lévő kérdések Orbán szerint értelmesek és kellenek a válaszok azért, hogy a kormány tudja, hogyan alakítsa a demográfiai politikáját. "Ezek nehezen megválaszolható kérdések."

Az államtitkár beszélt a migrációval kapcsolatos kormányzati plakátokról, illetve hirdetésekről is, amely szerinte modern kori kampánytechnika. Orbán Balázs azt mondta: egyes sajtótermékek más-más problémákat exponálnak, és ez hozzájárul a pluralizmushoz, ez "kifejezetten üdvözlendő dolog".