szerző:
Pálinkás József
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A piacgazdaságot a szabályozatlanságtól és a túlszabályozástól is meg kell védeni – hangsúlyozza Pálinkás József atomfizikus, korábbi akadémiai elnök, az első Orbán-kormány oktatási minisztere. Állítja: Magyarország legfontosabb tőkebefektetése az oktatás és képzés.

Mi vár ránk, mit kéne tenni?
A Beszélgetések a jövőről ötletgazdái a The Economist Open future cikksorozata hatására jutottak arra, hogy Magyarországon is meg kellene vitatni, milyen lehetőségeink vannak a következő évtizedekben. A HVG-ben és a hvg.hu-n fél éven át szakmai vita folyik egy-egy kiemelt témáról. Novemberben és decemberben fókuszban a társadalom. Szóljon hozzá ön is kommentben, vagy küldje el véleményét a [email protected] címre!
Friss cikkek a témában

A Beszélgetések a jövőről című sorozat gazdaságról szóló rendezvényét azzal az általános és provokatív címmel hirdették meg, hogy „Meg kell-e menteni a piacgazdaságot?”.

A kérdéseket illik megválaszolni, és nem átfogalmazni. Én mégis megszegem ezt a szabályt és – a Bod Péter Ákos bevezető előadásában elhangzottak miatt is – némileg átfogalmazom a kérdést: Meg kell-e védeni a piacgazdaságot? Egyszerű kérdésre egyszerű választ illik adni: Igen, meg kell védeni.

©

Szinte pontosan tíz évvel a 2008-as pénzügyi-gazdasági válság után, és nem tudjuk, mennyi idővel a sokak – közéjük tartozom én is – által elkerülhetetlennek tartott következő recesszió előtt (hogy válság lesz-e belőle, és mekkora, az rajtunk múlik) a kérdés inkább az, mitől kell megvédeni a piacgazdaságot.

Ahhoz, hogy a kérdésre akár csak részleges választ adhassunk, a piacgazdaságot legalább három szinten kell vizsgálnunk: globális, európai és magyar kitekintésben.

A három szinten természetesen jelentősen különbözőek a felmerülő problémák, de ezek kategorizálása nagyrészt azonos. Hozzászólásomban én három „védelmi feladatot” nevezek meg. A piacgazdaságot egyrészt meg kell védeni a szabályozatlanságtól és a túlszabályozástól: fenn kell tartani a szabadságok és az érdekek egyensúlyán alapuló szabályozott gazdasági rendet. Ez pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági szabályozást követel meg globális, európai és nemzeti szinten. Másrészt óvakodni kell a gazdasági és politikai erőközpontok manipulációitól. Harmadrészt pedig védeni kell a piacgazdaságot azoktól az illúzióktól, hogy a piac mindent megold, vagy hogy a technológia mindent megold.

A magyar gazdaságban is lényegében ezek a kérdések jelennek meg, azzal tetézve, hogy úgy kell szabályozni, hogy a nyitott, az európai és a világgazdasági folyamatoknak erősen kitett magyar gazdaság alkalmazkodni és időben reagálni tudjon az európai és globális változásokra és kihívásokra.

Ehhez leginkább következetes szakmai elemzéseken alapuló tudásra, a szereplők közötti bizalomra, a társadalompolitikai célok széles konszenzuson alapuló kijelölésére és következetes megvalósítására van szükség.

A számtalan részletkérdés közül néhányat tudok csak megemlíteni. A 2008-as gazdasági válsághoz vezető folyamatokról sok-sok tanulmány jelent meg. Martin Wolf például a könyvében szintén amellett érvel, hogy a válságok a modern piacgazdaságban elkerülhetetlenek. A 2008-as krízishez vezető események és okok részletes elemzése során könyvében számos érdekes és vitára alkalmas megállapítást tesz. A válság legáltalánosabb oka szerinte a képzelőerő hiánya volt: senki sem hitte el, hogy megtörténhet, ami megtörtént. Wolf a gazdaságra, a gazdasági modellekre, elméletekre koncentrál, és elemzésében kevés hangsúlyt kap a gazdaságot ma a korábbinál sokkal erősebben érintő globális és nemzeti politika. A globális és nemzeti politikai játszmák ugyanis legalább olyan fontos szerepet játszottak a válság létrejöttében, mint a gazdasági modellek (főként prediktív erejük) hiányosságai. Szinte mindenki vakon hitt abban, hogy az emberek racionális gazdasági döntéseket hoznak, és az eszközök, például a hitelek mögött bonyolult pénzügyi konstrukciókon keresztül megjelenő ingatlanok értéke reális.

A gazdaság egyszerűen túl bonyolult ahhoz, hogy egyetlen modellben összefoglalható legyen. A különböző modellek pedig lehetőséget adnak a döntéshozóknak, hogy ne a modellek tényleges értékei, hanem a számukra kedvező következtetések szerint válasszanak modellt vagy szakpolitikát. Wolf külön kiemeli annak a szerinte hibás szabályozási döntésnek a kártékony hatásait, amely lehetővé tette, hogy az államoknak nyújtott hitelt a bankok kockázatmentesnek nyilváníthassák.

A tanulmányok sokaságában utólag több jelet és okot fel is tártak. Számos tanulmányban megjelenik, hogy a globális és a nemzetgazdaságok kiegyensúlyozott működésének alapvető eleme a gazdaság szereplői és a politikai döntéshozók közötti együttműködés és a társadalmi bizalom, és hogy a pénzügyi rendszerekben ciklikusan megjelenő problémák ne mélyüljenek pénzügyi válsággá, illetve gazdasági krízissé. Carmen és Vincent Reinhart a közelmúltban megjelent esszéjükben sok tanulmányt idézve áttekintik a válság történetét, és leírnak számos tanulságot. Hogyan uralkodott el szinte az egész világon – a válság által nyilvánvalóvá váltan hamis – biztonságérzet, amely szinte kizárta a bekövetkezett válság lehetőségét is? II. Erzsébet angol királynő logikus kérdésére: „Miért nem jelezte ezt senki?”, ma is csak részleges választ adhatunk – írják a szerzők, és hozzáteszik: „Tíz évvel a válság után a világ sokat tanult, de a kérdés még mindig releváns.” Reinharték szerint a válság fontos figyelmeztetése: „A világ és az országok nem lehetnek elbizakodottak, hogy nem lesz újabb pénzügyi krízis, mert a következő válság be fog következni, és minél több tanulságát felejti el a világ a 2018-as válságnak, annál nagyobb lesz a kár.”

A válság viszonylag gyorsan következik be, a gazdaság újraépítése pedig rendszerint lassú. A tanulmány szerzői a válság utáni helyreállítás három fontos lépésének jelölik meg, hogy az érintett ország elismerje és pontosan felmérje a veszteség mértékét, döntsön arról, hogyan osztják fel a veszteséget, és milyen eszközöket alkalmaznak – gyorsan – a veszteség hatásainak kezelésére. „Nem szabad, hogy a döntéshozóknak olyan sokáig tartson újra megtanulni azt, amit már tudtak” – írják. Azt a figyelmeztetésüket is érdemes komolyan venni, hogy a pénzügyi válság mögött emberi tényezők is állnak: „kapzsiság, félelem és a korábban történtek elfelejtése”.

Ha a válságkezelés központi eleme a veszteség felosztása, logikusan következik, hogy gazdasági növekedés esetén központi kérdés, hogyan osztozzunk a növekedésből származó nyereségen. Milyen legyen a munka- és tőkejövedelem egyensúlya? Milyen legyen a jövedelemspektrum szélessége? Ezek pedig társadalompolitikai, és nem egyszerűen gazdasági kérdések.

Arról nagyjából konszenzus van, hogy a válság nem jelezhető előre. Talán még arról is, hogy a válságot részben a gazdaság túlfűtött szektorai és a hitelek mögötti eszközök túlértékelése okozza. Arról azonban a politika, de még a gazdaság szereplői sem akarnak hallani, hogy észszerű növekedés esetén nem kell külön eszközökkel fűteni a gazdaságot. Sokkal inkább arra van szükség, hogy legyenek tartalékaink és eszközeink a válság időbeni felismerésére, a gyors és hatékony reagálásra.

Az állam és a gazdaság viszonyán belül fontos és kényes kérdés az állam és a technológiai fejlesztések viszonya. Ahogyan a válságok nem jelezhetők előre, a konkrét technológiai fejlesztések piaci értéke sem. Vannak nyilvánvaló trendek, amelyeket valójában az érdeklődő tizenévesek is meg tudnak mondani. A digitalizáció mint fő technológiai trend például nyilvánvaló. Következésképpen a digitális infrastruktúra felfuttatása mára lényegében közfeladat, de az egyes termékek fejlesztése már a vállalatok érdeke, feladata és felelőssége.

Sokan felvetik, a technológiaoptimisták pedig dogmaként hirdetik, hogy alapvető trendforduló előtt állunk. A jövőt megjósolni nem lehet, legfeljebb véleményt fogalmazhatunk meg. Én úgy látom, hogy a digitális fejlesztések inkább az eddigi folyamatok továbbvitelét jelentik majd, semmint alapvető fordulatot a gazdaságban. Olyan folyamatokat és tevékenységeket is gépesítenek majd, amelyeket korábban elképzelni sem tudtunk. A társadalom akkor lesz képes alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz, ha a döntéshozók belátják, hogy a globális és a nemzeti szabályozásokon gazdasági és társadalompolitikai elemzések alapján lehet és kell változtatni. A hivatali, a háztartási és a gyártási folyamatok digitalizálása mellett az általános infrastruktúra fejlesztése és karbantartása továbbra is fontos feladat: a hidak, utak, távvezetékek építését és karbantartását nem tekinthetjük másodlagosnak, ahogyan az energiatermelés, -elosztás és észszerű felhasználás kérdéseit sem.

Nem kérdés tehát, hogy digitálisabb világ felé haladunk, de éppen ez a bonyolultabb világ képzettebb embereket kíván a technikai működtetésben, a gazdasági és politikai döntéshozatalban egyaránt. Legfontosabb tőkebefektetésünk ezért továbbra is az oktatás és képzés marad.

A Beszélgetések a jövőről vitasorozat támogatója

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Az olasz katolikusok megnyitják a templomokat a menekültek előtt, akik Salvini új jogszabálya miatt utcára kerülnek

Az olasz katolikusok megnyitják a templomokat a menekültek előtt, akik Salvini új jogszabálya miatt utcára kerülnek

Pörgős napot ígért a német gyógyszergyár, megbüntették érte

Pörgős napot ígért a német gyógyszergyár, megbüntették érte

Olyan a Ferrari 2019-es naptára, hogy autóillata és motorhangja van

Olyan a Ferrari 2019-es naptára, hogy autóillata és motorhangja van

Meglepő fordulat a Czeglédy-ügyben: tettes helyett felbujtó volt?

Meglepő fordulat a Czeglédy-ügyben: tettes helyett felbujtó volt?

Meryl Streep nagymama lesz

Meryl Streep nagymama lesz

Az IMF belenyúlna a japán családok életébe és az ország hagyományaiba

Az IMF belenyúlna a japán családok életébe és az ország hagyományaiba