Jogi garanciákat igyekszik kiharcolni Theresa May brit kormányfő az EU-tól arra nézve, hogy az ír–északír határ átjárhatóságát garantálni hivatott vészmegoldás, a backstop nem sérti meg az 1998-as ír békemegállapodást – írja a Politico a londoni kabinetből származó értesüléseire hivatkozva. A backstop a nagypénteki egyezmény vívmányait igyekszik garantálni, a May kormányát kívülről támogató északír párt, a DUP azonban – a Brexitet támogató konzervatív képviselőkhöz hasonlóan – azzal utasítja el, hogy ugyan biztosítja a határ átjárhatóságát, ám gyakorlatilag elszakítja az Egyesült Királyság többi részétől. (Mellesleg a feloldásában nem a brit kormánynak van döntő szava, az északíreknek meg egyáltalán nincs.)

May új terve nem légből kapott: az eredeti, 2017-ben elfogadott Brexit-javaslat egyik, a végső változatból kikerült passzusát hozná vissza – technikailag tehát nem új tervről van szó. Más kérdés, hogy az EU többször világossá tette, nem hajlandó újratárgyalni a végleges változatot.

Az említett paragrafus azt mondaná ki, a brit kormány garantálja, hogy a Brexit után semmilyen adminisztratív akadály nem keletkezik Észak-Írország és az Egyesült Királyság többi országrésze között, kivéve, ha az megfelel a nagypénteki békemegállapodás előírásainak és az északír parlament és kormány is beleegyezését adja.

A másik, most evidensnek tűnő ötlet a Brexit elhalasztása lehet, ami azt garantálhatja, hogy szülessen megállapodás a kilépés előtt. A parlament várhatóan kedden egy ezzel kapcsolatos munkáspárti javaslatról is szavaz majd.

A brit alsóház kedden nem egy újabb javaslatcsomagról szavaz, hanem azokról a javaslatokról dönt, amelyek alapján May újból tárgyalhat a kilépés felételrendszeréről. Az egyelőre nem világos, pontosan mi is kerül a képviselők elé, a legfontosabb egyelőre épp a halasztásról szóló módosító. Az Yvette Cooper, az alsóház belügyi bizottságának elnöke által jegyzett javaslat alapján, ha február végéig nem sikerül megállapodni, akkor kilenc hónapra, vagyis 2019 végéig el kell halasztani a kilépést. Ehhez a 27 EU-tagország egyhangú jóváhagyása szükséges. Ám ez sem problémamentes: az uniós országok között sincs ugyanis egyetértés azzal kapcsolatban, hogy ez hogyan és milyen határidővel valósulhatna meg