Míg a sertés- és marhafogyasztás nem változott az elmúlt 30 évben, csirkéből 70 százalékkal többet fogyasztanak az OECD-országokban 1990 óta. A trend azonban nem az étkezési szokások megváltozását tükrözi.

Az 1940-es évek óta tart a csirketenyésztés átalakulása, ami most ért a tetőpontra: az állatok egészségesebbek, nagyobbak, és kevesebbet is kell értük fizetni. A folyamatnak a csirkék látják a kárát – de úgy tűnik, van hajlandóság az etikus húsfogyasztásra. Az Economist összegyűjtötte, mit érdemes tudnunk, mielőtt legközelebb a henteshez megyünk.

70 éve nincs szó „kiscsirkékről”

Egyes számítások szerint a Földön jelenleg élő, hozzávetőlegesen 30 milliárd mezőgazdasági célra tenyésztett állatból 23 milliárdot tesznek ki csirkék. Nem mindig volt ez így azonban: rengeteg, többnyire gazdasági tényező is hozzájárult a csirkehús soha nem látott népszerűségéhez.

Az 1940-es évek Amerikájában elindult a „Chicken of Tomorrow”, azaz magyarul „A Holnap Csirkéje” című verseny, amin keresztül forradalmasítani akarták a csirketenyésztést. A farmerek elé kitűzött cél a következő volt:

• neveljenek akkora állatokat, hogy egy család jól tudjon lakni belőle,
• olyan mellizmai legyenek, amiből steaket lehet vágni,
• a lábakban a csontok a lehető legkevesebb helyet foglalják el,
• mindezt pedig úgy, hogy csökkentsék az árakat.

Bár a modern "brojler csirke" (a tömegtenyésztésben legnépszerűbb faj) így született meg, 1957 és 2005 között közel ötszörösére nőtt a madarak 56 napos korukban mért tömege, 0,9-ről 4,5 kilogrammra. 1960 óta ráadásul – az inflációt beleszámolva – nemzetközi szinten csökkent is a hús ára, miközben sertéshez és marhához drágábban lehet hozzájutni.

Az ipar növekedéséhez hozzájárult a higiéniás fejlődés is: az antibiotikumok miatt kevésbé kell odafigyelni az állatokra, így élhetnek többen, kisebb helyen, az emiatt csökkenő mozgáslehetőség pedig kevesebb táplálékot igényel. Sőt, miközben szinte havonta érkeznek kutatások a vörös húsok (mint a marha vagy a sertés) káros hatásairól, addig a csirkehús egészségességét alig kérdőjelezik meg a szakemberek.

Hol itt a probléma?

Az ipari mivolta miatt a csirkék tenyésztése és exportálása komoly kihívásoknak kell, hogy megfeleljen. Az Európai Unióban 1997 óta tilos a klórral fertőtlenített csirkék importja az Egyesült Államokból, és hiába a gyógyszerezés, a 2010-es évek madárinfluenza-járványai miatt például 2015 óta nem importál Kína amerikai madarakat, ezzel hatalmas gondot okozva az ottani, exportra termelő gazdáknak.

A legnagyobb probléma azonban az állatokat magukat érinti. Állatvédő csoportok állítása szerint akkorák a ma tenyésztett csirkék mellizmai, hogy párosodni is csak akkor tudnak, ha éheztetik őket. Régóta eltávolodtak a húsiparban attól is, hogy a madarak a lehető legtovább csak a tojásukért legyenek tartva. Sok helyen pedig akkorák az állatok, hogy a csontjaik már meg sem tudják mozgatni a rajtuk lévő tömeget, és így gyakorlatilag alig mozogva, leépülve, „zombiként” élik le az életüket.

Van remény

Az állatvédő szervezeteknek és alapítványoknak köszönhetően egyre több figyelmet kap a húsukért tenyésztett állatok életminősége. Hollandiában 60-ról 5 százalékra esett vissza a gyors növekedésű, „lufinak” gúnyolt csirkék bolti aránya 2015 és 2017 között, Nagy Britanniában pedig a szabadon tartott madarak tojásai népszerűbbek a ketrecben neveltekénél. 2012-ben az EU elindított egy szabályozási hullámot: betiltották a csirkék szűk ketrecben nevelését, amit átvettek Kaliforniában, az USA legnagyobb államában is.

Ennek megfelelően egyre több farmon váltanak organikus termelésre. Azonban sem ez, sem a vegetáriánus és vegán életmód látszólagos népszerűsége nem változtatott a tényen, hogy a fogyasztók a legolcsóbb húst veszik a legszívesebben. Egyelőre.