Az Aldi és a Lidl nem tart a Brexittől

Nagyszabású terjeszkedésbe kezdett a német óriás az Egyesült Királyságban, ahol a hazai szupermarketláncok egymást ölik egy olyan piacon, amelyen szinte lehetetlen profitot csinálni. Ennek ellenére a Lidl is nyomul: öt éven belüli londoni üzleteinek a számát negyvennel kívánja növelni. Az Aldi pedig a brit fővárosban a jelenlegi 25 helyett 100 szupermarketet tervez, két év alatt így boltjainak a száma 840-ről 1200-ra növekszik a szigetországban. Mindezt egymilliárd fontért, ami azért érdekes, mert a Brexittel kapcsolatos bizonytalanságok miatt épphogy tartanak a befektetők az országtól.

Nem a profitnövekedés a lényeg. A német óriások a saját piacuk után mindenképp külföldre vágyakoznak. Az indok: a hazai vásárlók spórolnak, ezért csak igen lassan növekszik a fogyasztás Németországban, ahol mind a kormány, mind pedig a társadalom a visszafogott fogyasztás híve, szemben mondjuk Nagy Britanniával. Igaz, ez inkább abban nyilvánul meg, hogy egyre jobban eladósodnak, nem abban, hogy elfogadnák a magasabb árszintet. Olyannyira, hogy a négy nagy brit lánc, a Tesco, a Sainsbury’s, az Asda és a Morrisons kénytelen egymás alá ígérni árakban, hogy megtartsák a vásárlóikat. A profitok így minimálisak, ha egyáltalán vannak.

Az Aldi is kénytelen volt a profitja egyötödét beáldozni a növekedés érdekében: “minket nem a nyereség, hanem a terjeszkedés érdekel. Több boltot, több vásárlót akarunk” – fogalmazta meg az Aldi filozófiáját a Deutsche Wellének a cég helyi igazgatója. Giles Hurley, akihez az Egyesült Királyságon kívül Írország is tartozik, arról is beszélt, hogy a Brexit sem zavarja őket igazán, mivel a termékeik 75 százaléka helyi. vagyis Nagy-Britanniában készült.

Így az a furcsa helyzet áll elő, hogy míg a brit cégek odavannak az aggodalomtól a Brexit miatt, a két német óriás, az Aldi és a Lidl vígan terjeszkedni és növekedni készül egy olyan piacon, amelyen már ma is szinte lehetetlen profitot elérni, és akkor még nem beszéltünk a várható recesszióról, mely az eladósodott brit háztartások számára akár pénzügyi katasztrófát, a kiskereskedelem számára pedig jelentős fogyasztáscsökkentést hozhat.