Az átlag magyar évi 35 kilóval többet eszik, mint 2010-ben, és még mindig szűkösen él

Az átlag magyar évi 35 kilóval többet eszik, mint 2010-ben, és még mindig szűkösen él

Utolsó frissítés:

Kovács Gábor Szerző:

Kovács Gábor
Kovács Gábor

Önnek elég lenne napi 447 forint étkezésre? A lakosság fogyasztása általában véve nő, de a szegényebb rétegekben a kiadások nagy része még mindig a puszta megélhetésre megy el. Csak az emberek harmadának van annyi jövedelme, amennyit az átlagos megélhetéshez szükségesnek tart.

2010-ben egy átlagos magyar 286 kiló élelmiszert fogyasztott, 2018-ban viszont már 321 kilót – olvasható ki a KSH háztartások életszínvonaláról készített felméréséből, amelynek végső eredményeit decemberben hozták nyilvánosságra. A mért fogyasztásban nincsenek benne az italok (szeszes és alkoholmentes egyaránt) és a nem súlyra mért termékek, például a tojás, de a növekedés ezeknél is hasonló mértékű, több mint 10 százalékos. És benne van a pakliban, hogy ennek a fogyasztásnak egy része valójában a kukában landolt, nem ettek meg belőle minden falatot.

Európa legkövérebb népe

Az élelmiszer-fogyasztás növekedése akár jó hír is lehetne, a 2010-es évek elején a gazdaság még válságban volt, a munkanélküliség 10 százalék fölött állt (mára 3,5 százalékra csökkent), és a lakosság negyede-harmada élt súlyos anyagi nélkülözésben (mára kevesebb, mint tizede). Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az OECD adatai szerint Európa legelhízottabb nemzete a magyar, világszinten pedig csak az USA-ban, Mexikóban és Új-Zélandon nagyobb az elhízottak és túlsúlyosak aránya.

©

Magyarországon körülbelül kétszázötvenezren annyira el vannak hízva, hogy nem láthatóak az utcákon: a lakásukba beszorulva élnek. Halmy Eszter, a Magyar Elhízástudományi Társaság ügyvezető elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy manapság a kontinensen napi ötszáz kalóriával többet fogyasztanak az emberek, mint negyven éve, és több mint öt óra ülőmunkát végeznek, ráadásul 42 százalékuk inaktív. Mindez már önmagában elég az elhízás kialakulásához.

Sajnos a KSH adataiból az látszik, hogy az elmúlt években nem (vagy legalábbis nem csak) a szegényebb rétegek élelmiszer-fogyasztása nőtt. Ha a háztartásokat sorba állítjuk az egy főre jutó bevételük szerint, akkor a lakosság felső tizedének élelmiszer-fogyasztása az átlagnál sokkal jobban, fejenként 50 kilóval nőtt nyolc év alatt (nem pontosan ugyanazokról az emberekről van szó, a legmagasabb jövedelmű tizedbe mások tartoztak 2010-ben, mint 2018-ban). Eközben a legalsó jövedelmi tizedben csak 42 kilóval nőtt az élelmiszer-fogyasztás, a második és harmadik tizedben pedig még kevesebbel.

©

Ehhez hozzátartozik, hogy az alacsonyabb egy főre jutó jövedelemmel rendelkező háztartások népesebbek, egyebek mellett mert ezekben több gyerek él (ezért is alacsonyabb az egy főre jutó jövedelem). A gyerekek élelmiszer-fogyasztása pedig alacsonyabb, mint a felnőtteké. Amúgy a gyermekes háztartásokban mindössze 3 százalékkal nőtt a fogyasztás nyolc év alatt, fejenként évi 215 kilóról 222 kilóra, míg a gyermektelen háztartásokban 17 százalékkal, 336 kilóról 392-re.

A szegények eledele: sok kenyér és krumpli, kevés zöldség

A táplálkozás esetében természetesen nem csak a mennyiség fontos kérdés, hanem a minőség is, sőt. Az élelmiszer-fogyasztás szerkezete enyhén szólva nem mondható egészségesnek, különösen a szegényebb rétegek esetében. A legalsó jövedelmi tizedben például fejenként mindössze 32 kiló gyümölcsöt ettek az emberek egész évben, a legfölső tizedben ezzel szemben 75 kilót.

A különbség akkor is hatalmas, ha szem előtt tartjuk, hogy az alsó rétegekben több gyerek él, mint a fölsőkben. A legalsó rétegben az élelmiszer-fogyasztás közel harmadát cereáliák (gabonatermékek, főleg pékáruk és rizs) teszik ki, elsősorban kenyér. A kenyérfogyasztás az összes jövedelmi rétegben fejenként 33-36 kiló között alakult – csak épp a tehetősebb rétegekben azon túl több halat, húst, gyümölcsöt ettek. A zöldségek és a burgonya szintén minden jövedelmi rétegben nagy részét tette ki a fogyasztásnak – az alsóbb rétegekben hangsúlyosan burgonya formájában.

A szegényeknek hálapénzre sem futotta

Az összes háztartás átlagában 2018-ban az egy főre jutó összes személyes célú kiadás 1 millió 223 ezer forint volt, a 2,8 százalékos infláció mellett a fogyasztás reálértéken 7,5 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Az alapvető, létfenntartással kapcsolatos kiadások aránya a válságot követő években volt a legmagasabb, 60 százalék körüli, ami a gazdasági teljesítőképesség és a jövedelmek növekedésével párhuzamosan mérséklődött. 2018-ban a megélhetésen túlmutató, nem alapvető tételekre (kultúrára, szórakozásra, hírközlésre, vendéglátásra stb.) kiadott összegek aránya az összes kiadáson belül 44,3 százalékra emelkedett, ez 4,7 százalékponttal több, mint a 2012-ben mért negatív rekord (39,6 százalék).

Szóval a helyzet általánosságban javult, de az alsó rétegekben továbbra is a puszta létfenntartás viszi el a kiadások nagy részét. A legalsó tized háztartásaiban fejenként 519 ezer forintot költöttek 2018-ban, ebből lakhatásra 124 ezer ment, élelmiszerekre pedig 161 ezer, vagyis havi 13 416, napi 447 forint jutott átlagosan a legszegényebb egymillió ember élelmiszer-fogyasztására.

A legalsó tizedekben amúgy nem csak olyan luxuskiadásokra futotta alig, mint a szórakozás, az egészségügyi kiadásokra sem maradt sok pénz: az első tized háztartásaiban fejenként 18,5 ezer forint jutott ilyesmire egész évben, abból is 13 ezer forint gyógyszerekre ment el. Hálapénzre aztán már végképp nem futotta a jelek szerint, ebben a rétegben csak fejenként 805 forintot adtak ki erre – az országos átlag amúgy 3800 forint volt, a legfölső tizedben 7700 forint. A legtehetősebbek összesen fejenként közel 120 ezer forintot költöttek az egészségükre.

Az emberek csak nem akarnak elégedettek lenni

Ami a bevételi oldalt illeti, a kormány nem győzi lépten-nyomon hangsúlyozni, hogy nőnek a keresetek, csökkennek az adók, mindenki egyre többet tud a tejbe aprítani. Ezt természetesen (legalábbis részben) alátámasztja a KSH felmérése, amely nem adminisztratív adatok alapján, hanem a lakosság megkérdezésével készült. 2018-ban országos átlagban évi 1 millió 432 ezer, havi 119 ezer forint volt az egy főre jutó jövedelem (ebben minden benne van a fizetésektől a nyugdíjakon át a szociális juttatásokig – elosztva az összes emberre, beleértve a gyerekeket). Ez az inflációt is figyelembe véve 7,2 százalékkal több, mint a megelőző évben.

©

A jelek szerint a lakosság nem érzi annyira a sikereket, mint a kormány. Tízes skálán (ahol a 10-es érték a legjobb) a magyarok 2019 elején (amikor a KSH a felmérést készítette) átlagban csak 6,33-ra pontozták az élettel való elégedettségüket, rosszabbra, mint 2018 elején. A mutató egyébként 2013 és 2017 között 6,1 körül stagnált.

A többségnek a jó megélhetés is álom

Ha csak a pénzügyeket nézzük, az emberek alacsony elégedettségét jól magyarázza, hogy az átlagos jövedelem még 2018-ban sem érte el az átlagos megélhetéshez szükségesnek tartott összeget – a KSH ugyanis arra is rá szokott kérdezni, a háztartásokban havonta és fejenként mennyi pénzt tartanának szükségesnek, a nagyon szűkös, a szűkös, az átlagos, a jó és a nagyon jó megélhetéshez. Mint említettük, 2018-ra átlagosan havi 119 ezer forintos egy főre jutó jövedelemről számoltak be a magyar háztartások. Azonban az átlagosnak vélt megélhetéshez 2018 elején a megkérdezettek összességében 121 ezer forintot tartottak szükségesnek, 2019 elején pedig már 130 ezer forintot mondtak. Így vagy úgy, a tényleges és az elvárt jövedelmeket összeolvasva a magyarok bizony a saját elvárásaikhoz képest szűkösen élnek. A helyzet azért javul, a 2010-es évek elején a tényleges egy főre eső jövedelem még messze volt az átlagos megélhetéshez elvárttól, 2018-ban már majdnem elérte (legalábbis, ha a 2018 eleji megkérdezéshez viszonyítjuk).

Még ennyire sem rózsás a kép, ha az elvárt bevételeket jövedelmi tizedek szerinti bontásban nézzük. Minél magasabb ugyanis egy háztartás jövedelme, szubjektíven annál több pénzt tartanak benne szükségesnek az egyes megélhetési szintekhez. Még a 2018 elején felvett megélhetési szintekhez viszonyítva is az a helyzet, hogy csak a három legfölső tizedben (vagyis a lakosság legtehetősebb harmadában) éri el a jövedelem az átlagos megélhetéshez szükségesnek tartott értéket. A lakosság közel fele a szűkösnek ítélt szint környéki, vagy az alatti bevételből kénytelen gazdálkodni:

A legrosszabb helyzetben a legszegényebb tized háztartásai vannak, ezekben nemhogy a szűkös megélhetéshez elvárt jövedelem nincs meg, a nagyon szűkös szint elérése is távoli álom: az egy főre eső havi jövedelem ebben a rétegben 36 ezer forint, a nagyon szűkös megélhetés szintjét 2018 elején 43 ezer forintra lőtték be a megkérdezettek, 2019 elején már 50 ezer forintra.

Annyira egyébként a legfölső tized sem lehet elégedett a helyzetével, a jövedelem itt épp csak átlépi a jó megélhetéshez elvárt szintet, a nagyon jó megélhetésé viszont még közel sincs meg. A legfölső és a legalsó tized jövedelme közti különbség viszont legalább valamelyest mérséklődött 2018-ban, előbbi már csak 7,8-szorosa az utóbbinak.

Hozzászólások