Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Az uniós tagállamok között csak a bolgár háztartások egy főre eső végső fogyasztási kiadása volt távolabb az EU-átlagtól 2018-ban, mint a magyaroké, ha azt az egyes országok árszínvonalai közti különbségeket kiküszöbölő vásárlőerő-paritáson nézzük. Csak a bolgár háztartások költenek kevesebbet a magyaroknál számszerűen is, hétköznapi nyelven megfogalmazva csak ott alacsonyabb az életszínvonal, csak ott van távolabb az uniós átlagtól.
A magyar állam már korántsem áll ilyen rosszul, az állam végső fogyasztási kiadásai tekintetében Magyarország nemhogy nem sereghajtó, de a középmezőny végén áll. Az állam fogyasztási kiadásai olyan szolgáltatásokra és dolgokra mennek el, amiket az állam vagy egyes polgároknak nyújt, vagy a közösségnek általában – például utakat, kórházakat, stadionokat épít. Papíron az állam fogyasztási kiadásai mind az állampolgárok érdekében történnek, a szolgáltatások és a dolgok végső soron az állampolgárokat gazdagítják – a magyar kormány kritikusai szerint a Fidesz esetében ez nincs feltétlenül így (ld. pl. látványberuházások).
A magyar háztartások fogyasztása gyakorlatilag stagnál az uniós átlaghoz képest. 2009-ben annak 59 százalékán állt, majd benézett 60 százalék fölé, de 2017-ben ugyanott tartott, mint a gazdasági válság évében. 2018-ban újra emelkedett kicsit. Az állam közösségi végső fogyasztása eközben majdnem töretlenül nőtt, az egyénekre fordított állami fogyasztás viszont 2013-ig folyamatosan csökkent, azóta lassan nő, de 2018-ban is csak a 2009-es szintet érte el.
Régiós összehasonlításban a teljes magyarországi végső fogyasztás csak Bulgáriában alacsonyabb. Az állami fogyasztási kiadásokon belül Magyarország a közösségi kiadásokkal áll jól, ebben nem csak Romániát, de Lengyelországot is megelőzi.
A régióban egyébként Magyarországon kívül Csehország az egyetlen, ahol az állam fogyasztási kiadásai közelebb lennének az EU-átlaghoz, mint a háztartásokéi. Ez az egész unióban inkább a gazdagabb, jóléti államokra jellemző.
A háztartások fogyasztása 2014-ig Romániában távolabb volt az EU-átlagtól, mint a magyar, azóta viszont rohamosan közeledik ahhoz, már majdnem elérte a másik három visegrádi ország szintjét – igaz, a román kormány még a magyarnál is jobban igyekszik ráerősíteni a gazdasági növekedésre (prociklikus gazdaságpolitikát folytat), ennek még meg lehet a böjtje. A magyar háztartásokat viszont lassan a bolgárok is utolérik.
A fogyasztási kiadások természetesen szorosan összefüggnek a gazdaság teljesítményével, a hazai össztermékkel (a GDP-vel). Bár a magyar gazdaság az elmúlt években forintban számolva és önmagához viszonyítva szépen bővült – ezt a kormány nem is győzi minden adandó alkalommal hangsúlyozni. Azonban vásárlóerő-paritáson nézve és az uniós átlaghoz hasonlítva a helyzet (továbbra sem) rózsás: mindössze négy országban van távolabb az egy főre eső GDP az EU-átlagtól, mint Magyarországon.
