A végtelen lehetőségek iparága
Az űripar végtelen lehetőségeket nyit meg a vállalkozások előtt. Támogatási források is rendszeresen elérhetők a szektorban érdekelt piaci szereplők számára.
Nagyon távol áll a legtöbb uniós országtól (az uniós átlagtól pedig különösen) az, ahogy a Fidesz irányította magyar állam elosztja a kiadásokat – erről tanúskodnak az Eurostat által összegyűjtött legfrissebb, 2018-as adatok. A tagországok költségvetéseiben ugyanis minden kiadást fel kell címkézni aszerint, hogy milyen állami funkcióra (például egészségügy, oktatás, sport) megy el. Az éves költségvetések teljesülésének feldolgozása nagy munka, ezért több mint egy év, mire az adatokat nyilvánosságra hozzák.
A tagállamok költéseit számszerűen nyilván nincs sok értelme összehasonlítani, hiszen vannak kisebb országok és nagyobb országok. Gazdaságuk méretének arányában (vagyis GDP-arányosan) összehasonlítva a tagállamok költéseit az alábbi főbb megállapításokat tehetjük a magyar állammal kapcsolatban:
- A magyar állam költött a legtöbbet saját magára,
- Messze a magyar állam költött a legtöbbet sportra,
- Vallási célú kiadásokban első helyezett,
- Rendvédelmi célú kiadásokat illetően dobogós,
- Oktatási célú kiadásokban a középmezőnyben végzett, az uniós átlagot meghaladó kiadási szinttel,
- Társadalombiztosítási kiadásokban a középmezőny végét sikerült megcsípni,
- Egészségügyi kiadásokban sereghajtó,
- Környezetvédelmi kiadásokban (beleértve a hulladékgazdálkodást) sereghajtó,
- Katonai kiadásokban sereghajtó (ez azóta szinte biztosan változott).
Ha az állami kiadások tortáját nézzük (vagyis azt, hogy az összkiadások hány százaléka megy egyik vagy másik funkcióra) így fest a magyar állam kiadási szerkezete és az uniós átlag közti különbség:
Isten segedelmével: gól!
Ami az egyik legnagyobb különbséget illeti, Orbán Viktor miniszterelnöknek a magyar államnak nyilvánvalóan nagyon fontos a sport, egyre-másra épülnek az új létesítmények, ömlik a tao-támogatás az egyesületekhez (ami egyébként az állami kiadásokban nincs benne, minthogy nem kiadás, hanem elengedett bevétel). Magyarország évek óta kiemelkedően sokat, sőt egyre többet költ sportra (és szabadidős tevékenységekre). Ez a trend 2018-ban megfordult, a sportcélú kiadások mind számszerűen, mind GDP-arányosan, mind az összkiadásokon belüli súlyukat tekintve csökkentek – de az Eb-aranyérem így is bőven megvolt, Magyarország a GDP-je egy százalékával egyenértékű összeget fordított erre a területre. A második helyezett Franciaország és Svédország a maguk GDP-jének csak 0,6 százalékát, az uniós átlag 0,3 százalék volt.
A kormány a tervezett dupláját költötte sportra 2018-ban
Eredetileg csak a GDP 0,4 százalékát költötte volna a magyar állam 2018-ban sportra, az év közbeni módosításoknak köszönhetően ez 0,8 százalékra, 320 milliárdra kúszott föl, miközben 128 milliárd forint bevételről mondott le sportszervezetek javára. A rendkívüli és az országvédelmi tartalékból 170 milliárdot költött a kormány, jobbára se nem rendkívüli, se nem országvédelmi célokra.
Hasonló a helyzet a Fidesz-kormányok másik preferált területével, a vallással: a magyar állam kiadásai csökkentek a megelőző évhez képest, de még így is megvolt az első hely Dániával holtversenyben 0,4 százalékos GDP-arányos költéssel.
A mindkét területet magában foglaló „szórakoztató, kulturális, vallási tevékenységek és szolgáltatások” nevű főcsoportban az uniós mezőny az alábbi felállásban végzett:
Forintban kifejezve amúgy 424,1 milliárd ment sportra, vallásra 184,1 milliárd.
Lélegeztetőgépen
A sporttal és a vallással szemben a Fidesz számára enyhén szólva nem prioritás az egészségügy, a területre a magyar állam uniós összehasonlításban keveset költött, 2018-ban GDP-arányosan csak három országot sikerült megelőzni. Ráadásul a kiadási szintben nincs lényegi elmozdulás, 2010 óta 5,2 és 4,7 százalék között mozog.
Közben a magyar egészségügyben enyhén szólva nincs minden rendben, hogy mást ne mondjunk, a kórházaknál minden évben csak gyűlik az adósság, amit a kormány év végén rendez, aztán kezdődik az egész elölről. Most a kormány újszerű megközelítést választott, gyakorlatilag csődöt jelentett, és ahelyett, hogy pénzt adott volna az intézményeknek, leült tárgyalni a beszállítókkal, mert nem akarja kifizetni a teljes tartozást. A kormány (például Varga Mihály pénzügy- és Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter) jellemzően a kórházak rosszul gazdálkodó vezetését és a túlárazó beszállítókat hibáztatja. Az mindeddig nem hangzott el részükről, hogy esetleg alapvetően több forrást kellene biztosítani a területre – biztos a 27+1 uniós országból (az Egyesült Királyság 2018-ban még tag volt) 24 csinál valamit rosszul.
Amúgy az egészségügyön belül csak a kórházi szolgáltatásokra a magyar GDP 2,1 százaléka ment, ez hátulról az ötödik legrosszabb adat. Az uniós átlag 3,1 százalék. És persze nem lehet a CT-berendezést stadionra átszámolni, de azért jegyezzük meg, hogy a kormány 70 milliárd forintnyi kórházi adósság kifizetésén akadt fenn – mint említettük, 2018-ban 424 milliárd ment sportra.
Szociális érzékenységből 3-as alá
Az uniós országok kiadásain belül a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások adják a legnagyobb tételt, ez igaz Magyarországra is. Ezzel együtt az uniós átlagnál jóval kevesebb ment erre a területre, bár legalább nem a magyar az egyik legrosszabb arány az EU-ban:
A főcsoporton belül a legnagyobb tételt az idősekkel kapcsolatos állami kiadások jelentik (elsősorban az öregségi nyugdíj). A magyar állam keveset költött az idősekre: a GDP-je 6,7 százalékát, ami az egyik legrosszabb adat az uniós országok sorában, és elmarad a 10,1 százalékos uniós átlagtól. Ráadásul a GDP-arányos kiadás 2013 óta csökken (akkor 7,9 százalék volt). Ez nem meglepő, a gazdaság az elmúlt években szépen nőtt, a nyugdíjakat viszont csak az infláció mértékével emeli az állam (ami meg évekig nem nagyon volt). És közben az átlagkereset is az inflációt meghaladó mértékben nőtt, vagyis a nyugdíjak egyre jobban leszakadnak a keresetektől. A kialakult helyzet miatt a nyugdíjasok szervezetei és szakemberek rendszeresen kongatják a vészharangot – a kormány mindeddig utalást sem tett rá, hogy készülne a nyugdíjak felzárkóztatására, ugyanakkor előszeretettel hangoztatja, hogy „megőrzi a nyugdíjak értékét”.
A szociális kiadások relatíve alacsony szintjéhez hozzátartozik, hogy a Fidesz az elmúlt években számos ellátást átcsatornázott más juttatási formákba. A családi pótlék nem emelkedik, van viszont helyette családi adókedvezmény és egyéb támogatások (hogy ez mennyire igazságos, az már más lapra tartozik), munkanélküli ellátások helyett pedig van közmunka.
Minden szentnek maga felé hajlik
Nyilván ettől sem független, hogy a magyar állam nagyon sokat költött magára – még akkor is, ha a 2018-as 8,3 GDP-százalék a harmadik legalacsonyabb adat 2010 óta.
Azért a főcsoporton belül az „általános közszolgáltatások” 1,2 százalékos GDP-arányos kiadása annyira nem volt kiugró, bár több mint az uniós átlag és a középmezőny elejét jelenti.
Kiugró viszont a „végrehajtó és törvényhozó szervek, pénzügyi és költségvetési ügyek, külügyek” 4,1 százalékos kiadási szintje, ami messze a legnagyobb volt az EU-ban, a 2. helyezett Portugáliáé 3,1 százalék, az átlag 1,9 százalék.
Hosszú évek munkája
Történetileg nézve a magyar állam kiadási szerkezetében a legtöbb tétel súlya jellemzően nem változott nagyot az elmúlt években:
A látványos kivételt a szociális kiadások leépülése, illetve a sport- és vallási célú kiadások felemelkedése jelentik.
