Miért veszélyes halogatni a digitalizációt? Cégvezetőként ezeket érdemes átgondolnia!
Aki időben cselekszik, hatékonyabban működik és pályázatokhoz, új piacokhoz is hozzáférhet.
Tíz éve ilyenkor, amikor átszakadt a gát és vörösiszap öntött el több települést Ajka mellett, még csak sejteni lehetett, hogy nem természeti katasztrófa történt. A felelősöket már aznap elkezdték keresni, a politikusoknak egy hét kellett csak, hogy megmondják, szerintük ki a bűnös, de a bíróság azóta sem jutott el a jogerős ítéletig. Áttekintettük, mi vezethetett el az elmúlt évtizedek legnagyobb magyar ipari katasztrófájához, és mi történt az azóta eltelt tíz évben.
2010. október 4-én dél után tíz perccel átszakadt a Mal Zrt. Ajkai Timföldgyára 10-es zagytározójának északnyugati sarkánál a gát. A következő negyedórában több, mint egymillió köbméternyi, 7-8 százalék vörösiszapot tartalmazó lúg borította el Kolontár felét és Devecser nagyjából harmadát. Tíz ember meghalt, a Torna-patak és a Marcal teljes élővilága kipusztult, nagyjából 300 házat kellett lebontani. Most, tíz évvel később ott tartunk, hogy a Kúria már bejelentette, idén novemberben folytatják az ügy tárgyalását.
Ajka és környékén jelentős mennyiségű salak és vörösiszap halmozódott fel, ami a technika fejlődésével új tevékenységek nyersanyaga lehetne, ám feldolgozásáig a környezeti potenciált rontja.
Ezt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2005-ben megírt tanulmánya állapította meg. Az ajkai tárolási technika nem egyedi: a timföldgyártás melléktermékeként keletkező vörösiszapot általában körgáttal körülvett medencékben tárolják, Magyarországon négy helyen alkalmazzák ezt a technikát. Később, a vizsgálat alatt elhangzott olyan vád - még Illés Zoltán akkori környezetvédelmi államtitkár is ilyen gyanúról beszélt -, hogy az ajkai tározóban több iszap volt, mint amennyit szabad lett volna, de hogy ez így történt-e, az nem bizonyosodott be tíz év alatt sem. Környezetvédők azt is állították, hogy a zagytározókba más hulladékokat is le szoktak rakni, de ezt a gyanút nem sikerült bizonyítani. Szeptember közepén a vízügyi hatóság ellenőrizte a tározót, és mindent rendben talált.
A közvetlen előzmények közül biztosan csak azt állíthatjuk, hogy 2010 szeptemberének végén és október első napjaiban sokat esett az eső. A Mal Zrt. vezetői szerint ez okozhatta, hogy október 4-én a tározó sarka megcsúszott az agyagos talapzaton, és átszakadt a gát. A Magyar Állami Földtani Intézet később elvégzett egy vizsgálatot, és arra jutottak, hogy elromlott az esővizet elvezető szivattyúrendszer, ezért a vörösiszap felszínét több méter esővíz borította, ez pedig megnövelte a gátra helyeződő nyomást.
Október 4-én 12:10-kor szakadt ki a gát, a zagy a patak folyását követve érte el előbb Kolontárt, majd Devecsert. Ekkor négy halottról lehetett beszámolni - mindannyiukat elsodorták a néha két méter magas hullámok. A következő egy hétben még három áldozat testét találták meg - őket is elsodorta a vörösiszap. A katasztrófát követő egy hónapban rajtuk kívül még hárman haltak meg, az ő haláluk oka a lúg okozta marásos sérülés volt. Összesen 123 ember szenvedett sérülést, a legtöbbjük azért, mert kénytelen volt a vörösiszapban állni, amíg ki nem mentették. Amit ők átéltek, az az égési sérüléshez hasonlít, annyi különbséggel, hogy lassan alakul ki: hosszú percekig állhat az ember úgy a lúgos zagyban, hogy nem érez fájdalmat, de fokozatosan kialakul a lúgmarás, amely akár halálos is lehet.
A felelősök keresése már akkor elkezdődött, amikor a mentőegységek még dolgoztak. Egy nappal a katasztrófa után Illés Zoltán arra kötelezte a Mal Zrt.-t, hogy azonnal állítson le minden termelő munkát, és állítsa helyre a megsérült tározót. A Mal ez utóbbi kérés jogosságát nem vitatta, de ahhoz mindvégig tartották magukat a cég vezetői, hogy a termelés felfüggesztésének nem volt értelme. A munka majdnem két héttel később, október 17-én indulhatott újra.
Azon nem kellett csodálkozni, hogy a felelősöket kereső üzengetés már sokkal az előtt elkezdődött, mint hogy bármit lehetett volna tudni arról, pontosan mi okozta a tragédiát. Orbán Viktor miniszterelnök október 5-én nyilatkozta azt: "élünk a gyanúperrel, hogy itt emberi mulasztásról van szó". Bakonyi Zoltán, a MAL Zrt. első embere ugyanaznap arról beszélt, hogy a vörösiszap önmagában nem veszélyes, mire Pintér Sándor belügyminiszter megkérte, hogy ha így gondolja, akkor fürödjön meg benne.
De ez még csak egyszerű beszólogatás volt a politikusoktól, aminek elvben nincs következménye. Annál szokatlanabb volt az, hogy 2010 novemberének elején egy kormányhatározatban nevezték a katasztrófa felelősének a Mal Zrt.-t, még mielőtt bármit bebizonyíthatott volna a vizsgálat. Ennek jogi következménye nem volt - maga a határozat amúgy a károk enyhítéséről és a helyreállításról szólt, csak mellékesen közölte, hogy a Mal a felelős -, de 2010-ben még lehetett csodálkozni azon, hogy a kormány a szakértőket és a bíróságot megelőzve sietett közölni, kit tartanak hibásnak.
A politikusoknak természetesen érdekük volt, hogy gyorsan megmutassák, ők csinálnak valamit. Egy parlamenti vizsgálóbizottság a katasztrófa első évfordulójára elkészítette a jelentését, ebben arról írtak, hogy jogi kiskapuk és a hatóságok elnéző hozzáállása is szerepet játszott a tradédiában, több okból:
De mindez jogilag nem jelentett semmit, az ügyészség 2012 őszére rakta össze a vádiratot. Innentől az ügy a következőképp nézett ki:
Eközben folytak a kártérítési perek is, ezeken több esetben is kimondák a cég felelősségét. A MÁV is pert indított a Mal Zrt. ellen: 369 millió forintot fizethetett a cég a vasúttársaságnak, mert a vörösiszap másfél kilométeren elmosta a vasúti síneket. Az pedig az egészen abszurd mellékszál volt, hogy a UPC - később adminisztrációs hibára hivatkozva - 65 ezer forintot követelt egy ügyfelétől, aki nem adott vissza egy modemet, amelyet elsodort a vörösiszapár.
De eközben a Mal Zrt. sorsa is megpecsételődött.
2010-ben még szokatlan volt, hogy fontos törvényeket néhány nap alatt átnyomjanak a parlamenten, de a lex Malt már egy héttel a baleset után, 2010. október 11-én megszavazták. Ez a jogszabály azt tette lehetővé, hogy a gazdasági társaságokat honvédelmi érdekből állami irányítás alá vonhassák. A MAL állami felügyelete 2011. július 1-jéig tartott, ez idő alatt kormánybiztos hagyta jóvá a cég összes vagyoni kötelezettségvállalását, és a katasztrófavédelmisek ellenőrizték a vállalat működését.
Ugyan ez az időszak véget ért, de a Malt anyagilag megroppantotta a vörösiszap-katasztrófa és az azt követő néhány hónap. A katasztrófával közvetlenül összefüggő költségei 3,5 milliárd forintot tettek ki, 2,5 milliárd forintot az üzemzavar miatt kellett kiadni, további 3 milliárdot pedig a bankok vontak ki a cégből. Emellett közel 1,5 milliárd forint tartozást halmozott fel a vállalat a Bakonyi Erőművel szemben. De ez mind eltörpült a 135 milliárd forintos környezetvédelmi bírság mellett - ami még akkor is fenyegető volt, ha ekkoriban még nem volt jogerős.
A tulajdonosok már 2012 februárjában bejelentették, hogy ezer forintért eladnák a cég felét a kormánynak, de erről nem jutottak el megállapodásig. A kormány 2012 szeptemberében ajánlatot tett a cég egészének megvásárlására, egy héttel később pedig stratégiailag kiemelt jelentőségű vállalatnak minősítette a Malt. 2012 decemberére mind a négy érintett bank visszajelzett, támogatják a Mal reorganizációs programjának végrehajtását.
2013. február 27-én a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium bejelentette, hogy a Mal a reorganizációs terv ellenére sem rendezte a tartozásait, ezért a hitelezők türelme elfogyott, a cég működtetését a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft.-n keresztül az állam veszi át. Két nappal később, március 1-jén a vagyonpolitikáért felelős államtitkár, Hegmanné Nemes Sára azt közölte: egy új, állami cég jön létre a felszámolás során, amely átveszi a gyárat az eszközökkel és a dolgozókkal együtt. Ez lett a Nemzeti Mal-A Zrt., amely nem volt egy nagy sikertörténet: 2013-ban 300 millió, utána 0 forint árbevétele volt, 2018-2019-ben pedig már 10 milllió forint fölötti a vesztesége.
A Mal eszközeit a katasztrófa előtt nagyjából 30 milliárd forint értékűre becsülték, ehhez képest 2014-ben 17 milliárdért sikerült eladni azokat. A termelésben ekkor már csak nagyjából 500 embert foglalkoztattak, feleannyit, mint 2010-ben. Az pedig 2016-ban derült ki, hogy a Mal több berendezését és szolgálati lakását nem sikerült még értékesíteni,
ahogy eladásra várt 30 ezer köbméter vörösiszap is.
Aki időben cselekszik, hatékonyabban működik és pályázatokhoz, új piacokhoz is hozzáférhet.
Bővült azon fejlesztési lehetőségek köre, amelyekre a Demján Sándor Tőkeprogramban forrást igényelhetnek a vállalkozások.
Javult a vállalkozások alkupozíciója: az árak konszolidálódtak, a kockázati prémiumok csökkentek, van verseny. Érdemes élni a lehetőségekkel.
Már egyetlen, megfelelően kiválasztott MI-eszköz révén is jelentős hatékonyságnövekedést érhetnek el a kisebb cégek is.
Ellenzéki arcok és két régi kedvenc pokémon is felbukkan – videós beszámolónk az eseményről.