Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
A külföldi befektetők és a magyar gazdaság szereplői is elfogadták, hogy korrupt környezetben kell mozogniuk, annyira csábító volt az olcsó pénz, az emberek nagy többsége pedig egyszerűen belefásult ebbe – olvasható a Tárki most közzétett idei Társadalmi Riportjában. Martin József Péter azonban azt is bemutatja: a korrupció hosszú távon emészti fel a rendszer legitimációs forrásait.
Bármennyire furcsán is hangzik ez elsőre, a korrupció igenis növelheti egy ország GDP-jét. Ezt a témát körbejártuk a közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunkban, és ez az egyik témája a Tárki most kiadott Társadalmi riportjának is. A kiadványban Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója vizsgálta meg, mit jelent a korrupció a magyar gazdaság számára.
A kérdés azért is érdekes, mert Magyarországon az előző években a gazdaság és a korrupció kapcsán is látványos változásokat figyelhettünk meg, de ezek látszólag ellentmondtak egymásnak: a GDP 2013 óta nőtt egészen a válság kezdetéig, az utóbbi pár évben meglódultak az átlagbérek, csökkent a munkanélküliség, 2019 végén az emberek 58 százaléka vélte úgy, hogy jó vagy nagyon jó a gazdaság állapota. Eközben azonban a korrupció is folyamatosan nőtt, a Transparency International korrupcióérzékelési listáján már az EU második legrosszabb helyén állunk.
Transparency International: az EU második legkorruptabb állama lett Magyarország
Az EU második legkorruptabb országa vagyunk. A korrupció a rendszer része lett, nem mellékhatása - áll a TI jelentésében, amelyből az is kiderül: az EU-forrásból finanszírozott közbeszerzéseknél kiosztott pénz húsz százalékát Mészáros Lőrinc cégei nyerték el. Vannak jó hírek is azért a jelentésben.
Miként az a haveri államkapitalista rendszerekben előfordul, a központosított korrupció rövid távon Magyarországon is olajozhatta a gazdasági növekedést, de legalábbis nem állt útjában a mennyiségi mutatók javulásának
– olvasható az elemzésben. A jogállamiság romlása egy ideig visszavetette a beruházásokat, de mostanra a gazdaság szereplői beárazták azt, hogy ez az ország most így működik.
A HVG tavaly karácsonyi számában Csányi Sándor OTP-vezér azzal lepte meg az olvasókat, hogy szerinte Magyarországon nincsenek oligarchák. „Mondjon nekem egy embert Magyarországon, aki képes befolyásolni Orbán Viktort vagy a Fideszt” – fogalmazott. A Társadalmi riport elemzése ezzel cseng össze: itt az államot úgy ejtette foglyul a politika 2010 után, hogy nem egy szűk vállalkozói réteg irányítja a kormány tagjait, hanem még azt is a politika jelöli ki, hogy kikből lesznek oligarchák.
Magyarországon egy dinamikusan változó, politikusokból, oligarchákból és szürke eminenciásokból álló informális elitcsoport mozgatja a közhatalmi szálakat, a végső döntéseket pedig legtöbbször maga a miniszterelnök hozza meg.
Így mostanra a demokrácia és a diktatúra közötti hibrid rendszer alakult ki, a gazdaságban pedig eközben kiépült a haveri államkapitalizmus – állapítja meg az írás.
A klientúraépítésben segítséget ad az is, hogy az EU pénzosztó rendszere részrehajló, ahogy a magyarországi közbeszerzések is azok. Itt az a különös helyzet állt elő, hogy az Európai Bizottság 12 szempont szerint értékeli a közbeszerzéseket, de regionális összehasonlításban a magyar adatok egyik esetben sem jeleznek kiemelkedő kockázatot, miközben mérhetően egyre korruptabbnak érezzük az országot. Azt ugyanis nem kell az uniós szervek módszertana szerint vizsgálni, hogy a közbeszerzések legnagyobb, a kormánypárthoz igencsak közel álló győztesei mennyivel gazdagodnak. Márpedig nálunk pont Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Szíjj László, Tiborcz István, illetve korábban Simicska Lajos vagyonosodása mutatja, hogyan épül ki a haveri államkapitalizmus.
Az eredmény nem meglepő: az Eurobarometer szerint a magyarok 87 százaléka elterjedtnek érzi a korrupciót, még a Fidesz-szavazók többsége is azt gondolja, hogy az EU-pénzek egy részéből szabálytalan felhasználással lesz magánvagyon.
Ez azonban nem elsősorban felháborodást szül, hanem csömört és apátiát.
Erre rásegített az, hogy a gazdaság teljesítménye javult. 2010 és 2019 között 30 százalékos volt a gazdasági növekedés, ami ugyan csak a középmezőnynek számít a régiónkban, de tény, hogy érzékelhető a javulás. Arról, hogy miért nem lázadnak a magyarok, ha egyszer érzik a korrupció növekedését, Martin József Péter nemrég a hvg360-nak adott interjújában is részletesen beszélt.
Az elemzés a Világgazdasági Fórum 2019-es Versenyképességi jelentését idézi, ez ugyanis már rámutatott arra: a növekedést az EU-pénzekre alapoztuk, nem a belső erőforrások pörgették a gazdaságot. Eközben a vállalatok az elmúlt években extrém szinten kockázatkerülőek lettek, a magánszektor pedig rövid távon próbálta a legjobbat kihozni a helyzetből.
A korrupció növekedése és ezzel együtt a jogállamiság rombolása így aztán nem tett keresztbe a gazdaság növekedésének. 2018-ban már itt volt az EU-ban a harmadik legmagasabb a beruházási ráta, és az is számszerűsíthető, hogy 2016 után csökkent a jogállamiság és a beruházások száma közötti összefüggés. Az alacsony kamatok önmagában is ellensúlyozhatták azt, hogy a jogállamiság romlása miatt az üzleti környezet is rosszabb lett – áll az elemzésben.
A 2010-es évtized második felében a termelékenység és a beruházási ráta semmilyen kapcsolatot nem mutat a jogállamiság és a korrupció mérőszámaival. Ez az elemzés szerint azt jelenti, hogy a gazdasági szereplők elfogadták a jogállamiság semmibevételét. Idézi a Transparency egy 2017-es felmérését is, amely szerint a topmenedzsereket addig nem igazán foglalkoztatják a jogállami normák, amíg van lehetőségük profitra.
De tévedés lenne azt hinni, hogy a korrupció nem okoz kárt. Rövid távon ugyan nem gátolta meg a növekedést, de rontja az erőforrások elosztását és fékezi az innovációt, ezért úgy számolhatunk: ennyivel nagyobb lehetett volna a hosszú távú fejlődés, a korrupció az elmaradt haszon. Ez pedig különösen problémás lehet akkor, amikor hirtelen elért minket a válság.
Az elemzés idézi Tsakis Pappas 2018-as tanulmányát a demokratikus illiberalizmusról. E szerint ahhoz, hogy egy ilyen rendszer fennmaradjon, négy feltételnek kell teljesülnie:
Így aztán érthető, hogy a korrupciót hatalmi célokra és a haverok gazdagodására használó, a jövőt felélő politika miért emésztheti fel a rendszer legitimációs forrásait. Ahogy az elemzés fogalmaz:
a koronavírus okozta gazdasági válság minden bizonnyal hozzájárul majd az Orbán-rezsim hanyatlásához, de hogy mikor következik be a rendszerfeltételek megroppanása, az 2020 nyarán megjósolhatatlan.
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
A vállalkozások számára egyre vonzóbb lehetőség saját célra villamos energiát termelni, különösen a napenergia hasznosítása révén.
A forint jelentős árfolyamingadozása érdemben megnehezíti az olyan beruházások finanszírozását, amelyek importhányadot tartalmaznak.
Két héten belüli döntést ígért, de két nap után lecsapott három iráni nukleáris létesítményre Donald Trump azzal a bombával, amellyel csak az USA rendelkezik. Azt találgatják, első és második elnöksége eddigi legnagyobb kockázatvállalását előre kiszámított módon, furfangosan tette, vagy kiszámíthatatlan szeszélyből.
Lehetséges forgatókönyvek.
Értetlenül állnak „a várható intézkedések súlya előtt”.
Súlyos betegség Romániában azonosított juhhimlő, amely gazdasági károkat is okozhat.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?