A Magyar Nemzeti Bank láthatóan lezártnak tekinti a 2008–2009-es válságot. Valóban: a rossz hitelek mutatói javultak, a GDP éves növekedése az európai élmezőnyben volt 2019-ig, a reálbérek és a fogyasztás is nőtt. A lakossági hitelezésben viszont felemás a kép – állapítja meg a most kiadott Társadalmi Riportban megjelent elemzés.

A lakossági hitelállomány minőségében jelentős a javulás. A nem teljesítő háztartási hitelek aránya 2019-ben 4,2 százalék volt, ami még 2018-hoz képest is 2,8 százalékpontos csökkenés, a 2014–2015-ös 20 százalékhoz képest pedig óriási változást jelentett. Igaz, az adatokat szépíti, hogy 117 milliárd forint jelzálogkölcsön most már a bankok helyett követeléskezelőknél van. Vagyis fizetni még mindig kell, de a rossz hitelek statisztikájában már nem jelenik meg.

Stiller Ákos

Az elemzés idézi az Intrum követeléskezelő 2019-es felmérését is, amelyben négy tényező vizsgálatával jutottak arra, hogy Magyarország „pénzügyi egészsége” az EU-átlagnál épp egy kicsivel jobb, a régiónk más országaihoz képest egyértelműen jó. De az összegzésként kapott magyar adat azért ilyen, mert a négy mutatóból egyben nagyon jól állunk.

• A felvett hitelek aránya a jövedelemhez képest az EU egyik legalacsonyabbja,
• a válaszadók 37 százaléka csúszott meg számlával tavaly, ez az ötödik legrosszabb mutató, 36 százalék a feledékenységgel magyarázta ezt, 54 százalék viszont azzal, hogy nem volt elég pénze; 25 százalék a kérdőív kitöltése előtti fél évben legalább egyszer kölcsönre szorult, hogy minden számláját ki tudja fizetni, ez pontosan ugyanannyi, mint az EU-átlag (ennek az egynegyednek a 60 százaléka egy családtagjától vagy barátjától kapott kölcsön pénzt),
• 67 százalék mondta azt, hogy tud valamennyit félretenni a havi jövedelméből, összesen 48 százalék viszont elégedetlen azzal, hogy mennyit takarít meg, ez a 17. helyet jelenti,
• a válaszadóknak 64 százaléka nem elégedett a saját pénzügyi tudásával, ami a legrosszabb mutató Európában; 27 százalék nem tudta kiszámolni, hogy 200 euróból évi 2 százalék kamatozással öt év múlva mennyi pénz lesz.

Az elemzés hosszabban kitér a Központi Hitelinformációs Rendszer adataira is. E szerint a 41 és 45 év közötti korosztálynál látszanak nagy problémák. Ők voltak azok, akikre fiatal dolgozóként, a harmincas éveik elején szakadt rá az előző válság, viszont már érdemes volna elkezdeniük a nyugdíjukra félretenni. Márpedig ebben a korosztályban még mindig 200 ezren vannak, akiket terhel valamilyen fizetési mulasztás.

Ráadásul a legtöbben még mindig arra spórolnak, hogy ha valamilyen váratlan kiadásuk lenne, azt ki tudják fizetni. A hosszú távú, öngondoskodáshoz kapcsolódó megtakarítások nem annyira jellemzőek. Azaz a hitelportfolió javulása reális alapot adna ugyan a lakossági hitelezésre épülő konvergenciaprogramra, de a lakosság jelentős része nem bízik abban, hogy jó lesz a jövő, ez pedig visszaveti azt a lehetőséget, hogy hitelezésből kerüljünk növekedési pályára.

Stiller Ákos

A 2008 utáni tapasztalatok miatt az egyik legfontosabb kérdés a mostani helyzet elemzésénél az: mekkora a veszélye annak, hogy tömegesen lesznek képtelenek emberek visszafizetni a hiteleiket? A háztartások adósságállománya most jóval egészségesebb, mint 10-12 éve. A devizahitelezés visszaszorításával az árfolyamkockázat majdnem teljesen megszűnt, az új folyósításoknál csökkent a rövid távú kamatkockázat és jobbak a fedezeti mutatók, így van remény arra, hogy kevesebbeket fenyeget az élethosszig tartó törlesztés. De egy egészen más probléma megjelent:

a legnagyobb kockázatot ma a munkaerőpiaci változások jelentik.

Amint válságba került az ország, egyértelművé válik, milyen sokan veszthetik el az állásukat, és hogy mennyivel könnyebben rúgnak ki valakit, ha munkaerő-kölcsönzéssel vagy projekt alapú munkákkal foglalkoztatják.

És nincsen sok jó megoldás erre a helyzetre. Az elemzés szerint nem a mentesítés lehet a megoldás, hanem olyan konstrukciók, amelyek ideiglenesen jelentenek könnyítést. Ilyen, a hitelválságba kerülteket segítő próbálkozásnak indult a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. programja, a magáncsőd és a végtörlesztés is. Csakhogy ezek közül egyedül a Nemzeti Eszközkezelő tekinthető igazán sikeresnek, a végtörlesztés csak a tehetősebbeknek volt jó, a magáncsőd szabályozása pedig túl bonyolult lett.

Túry Gergely

Azt most még nem lehet látni, hogy a járvány miatt hosszú távon hányan vesztik el a munkájukat és hány családnak csökken le veszélyes szintre a jövedelme.

Abban azonban egyetért a nemfizetéssel foglalkozó legtöbb elemzés, hogy a háztartások egy jelentős csoportja a pénzügyi teljesítőképessége határán jár már most is, csak nagyon komoly nehézségekkel tudja a havi fizetési kötelezettségeit teljesíteni.

Sokan csak a banki hitellimitjeik kihasználásával tudnak mindent befizetni, és azzal, ha a szerződésbontási, kikapcsolási időkkel sakkoznak – állapítja meg az elemzés. Az előző évtized gyakorlatait bemutató írás nem tér ki a 2020-as újdonságra, a hitelmoratóriumra. Az így is nyilvánvaló az előzmények alapján, hogy ez sokak számára kínálhat segítséget, de a rezsit ettől még fizetni kell akkor is, ha a hiteleket nem. És közben reménykedni, hogy amikor lejár a moratórium, akkorra újra lesz munka, különben nagy lehet a baj.