Még nem küzdöttük le a járványt, de már látszik a fény az alagút végén, igaz a vállalatoknál sok még a bizonytalanság – mondta a kutatást bemutató online sajtótájékozatón Sávos András, a DUIHK elnöke, aki szerint négy fő következtetése van a mostani felmérésnek:

• A befektetők többsége a 2020-ban tapasztalt visszaesés után idén javulásra számít, mind a gazdaságban, mind a saját üzleti teljesítményben. Ennek megfelelően jóval több vállalat tervezi a létszám és beruházás növelését, mint ahányan csökkentenék.
• Újra lehet feszültségre számítani a munkaerőpiacon, hiszen nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű szakképzett munkaerő. A munkaerőhiány így továbbra is a legnagyobb kockázat, aminek következtében marad továbbra is az erős béremelési kényszer.
• Lassan, kis lépésekkel tovább javult a befektetők véleménye a gazdaságpolitikai és az üzleti környezetről, ám a korrupció és a közbeszerzések terén továbbra is rosszul szerepel Magyarország.
• Magyarország számára nagy lehetőség, hogy a beszállítói területen erősítse jelenlétét.

A 200 főként német, de néhány egyéb külföldi befektető válaszait tartalmazó felmérés eredményeit ezután Dirk Wölfer, a DUIHK kommunikációs osztályvezetője ismertette, aki elmondta, hogy a válaszadók mindössze 20 százaléka szerint jó jelenleg a gazdasági helyzet, tavaly ez az arány 49 százalék volt, míg a csúcsot 2018-ban értük el 60 százalékkal.

A saját üzleti helyzetét 43 százalék látja jónak, 47 százalék pedig azt várja, hogy tovább fog javulni idén. A részletekbe belemenve azt látjuk, hogy az ipari vállalatoknál nagyobb az optimizmus, 64 százalékuk szerint jó a cége helyzete, miközben szolgáltatásoknál 38, a kereskedelem pedig 33 százalék látta így. Wölfer szerint minél nagyobb egy cég és minél inkább exportra termel, annál nagyobb az optimizmus.

A foglalkoztatást nézve azt látni, hogy 38 százalék akar bővíteni a létszámot, 52 százalék nem változtatna a mostani helyzeten, míg 10 százalék mondta azt, hogy vélhetően csökkenteni fogja a munkavállalók számát.

Ide kapcsolódóan érdemes megemlíteni, hogy bár idén valamivel javult a mutató, a cégek fele továbbra sem elégedett a munkaerő-kínálattal, főleg az ipari cégek hiányolják a szakképzett dolgozókat. Igaz – tette hozzá Wölfer –, ez nem magyar probléma, az egész régióban hasonló tendenciákat lehet látni.

A munkaerőhiány miatt a bérköltségek is folyamatosan emelkednek, az elmúlt négy évben mintegy 40 százalékkal nőttek a bérek – ennél nagyobb bővülés csak Romániában volt, Németországban például ezen időszak alatt 10 százalékot mértek. Ugyanakkor a járulékcsökkentés visszafogta mindennek a munkaadókra gyakorolt negatív hatását.

A bérek növekedése idén is folytatódni fog, a felmérésben részt vevők mintegy 6,2 százalékos béremelésre készülnek. Ezzel kapcsolatban Wölfer megjegyezte, hogy 2017 óta a valódi béremelés mintegy 2 százalékkal meghaladta a várakozásokat, így könnyen elképzelhető, hogy a valós eredmény inkább 6-7 százalék között lesz. Erre utalnak egyébként az év elején megkötött vállalati bérmegállapodások is.

Új beruházást 41 százalék tervez, 42 százalék elégedett a mostani helyzettel. Ezekkel az adatokkal egyébként nem lógunk ki a régióból, valamivel az átlag felett vagyunk.

A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy a cégek egyharmada már elérte a koronavírus előtti forgalmat, 4 százalék első félévben, 13 százalék második félévben látja valósnak ennek elérését. A szektorokat nézve a szolgáltatás van lemaradva, ami annyiból nem meglepő, hogy a járvány miatti zárás őket érintette leginkább. Összességében az év végére a cégek fele érheti el a koronavírus-válság előtti árbevételt, 40 százalék csak jövőre vagy még később számol ezzel.

A befektetői környezetet nézve az adóterhekkel 9 százalék nagyon elégedett, 31 százalék elégedett, 22 százalék nem, 6 százalék pedig nagyon nem. Mindez ugyanakkor azt is jelenti, hogy összességében már többen vannak, akik elégedettek. A közigazgatás hatékonyságánál két százalék nyilatkozott úgy, hogy nagyon elégedett, 35 százalék elégedett volt, 21 százalék nem, míg 4 százalék nagyon nem – ám ezzel is régiós átlag felett vagyunk.

Amivel viszont a régiós átlag alatt vagyunk, az a korrupció: a kormány e területen elért eredményeivel mindössze 1 százalék az, amely nagyon elégedett, 15 elégedett, 21 százalék viszont nem, 39 százalék pedig nagyon nem. Itt valóban van még hova fejlődni – kommentálta az adatokat Wölfer.

A globális szállítási láncokkal kapcsolatban az hangzott el, hogy itthon mindössze 15 százalék tervezi telephelyeinek áthelyezését, ami főleg annak köszönhető, hogy a nagy külső telephelyek jellemzően a helyi piacot szolgálják ki, így azokat nem érdemes elmozdítani. A beszállítóknál viszont nagyobb mozgás várható, miután 15 százalék nyilatkozott úgy, hogy nagyon valószínű, 29 százalék szerint pedig lehetséges, hogy lecseréli vagy kiegészíti a mostani hálózatát. Érdekessége a felmérésnek, hogy sok cég akár Nyugat-Európában is körülnézne új beszállítókat keresve, de a régióban is sokan keresnének új partnereket.

Jó hír mindenképpen, hogy arra a kérdésre, ismét Magyarországot választaná-e beruházása helyszínéül, 88 százalék válaszolt igennel, ami 1998 óta a legmagasabb adat. Másrészről viszont a régió országaiban is hasonló adatokat mértek, és a kutatásból az is kiderült, hogy Magyarországot külföldről nézve kevésbé látják vonzónak a befektetők, mint az itt dolgozók.

A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy idén a tavalyihoz képest (amit a járvány igazi betörése előtt készítettek) érezhetően javult a befektetőihangulat-index és 8-ról 20 pontra emelkedett a 100 és -100 közötti skálán.

Erre reagálva közölte azt Varga Mihály pénzügyminiszter, hogy az adatokat látva az ő személyes hangulatindexe is nagymértékben javult. Mint mondta, Németország továbbra is az ország legfontosabb kereskedelmi partnere, hiszen jelenleg 2863 német irányítású cég dolgozik Magyarországon, amelyek 220 ezer embernek adnak munkát. Bár a kereskedelmi forgalom a két ország között valamelyest visszaesett – például a globális ellátási láncok elakadása, a chiphiány, vagy a Szuezi-csatornán keresztbefordult hajó következtében –, így is 53,5 milliárd euró volt. A jövőben azonban emelkedhet ez az összeg, mivel Németország továbbra is a legnagyobb tőkebefektető az országban 20 projekttel, amivel a legtöbb új beruházás hozzájuk köthető, és az 1500 új munkahellyel pedig a harmadikak a rangsorban.

Varga reményei szerint a járvány utáni kilábálás gyorsan jöhet, második negyedévtől már növekedéssel számol a kormány, így idén 4, jövőre pedig 5 százalék feletti GDP-növekedésre számítanak. Azért pedig, hogy a külföldi vállalatok továbbra is szívesen jöjjenek az országba, kiemelt gazdaságpolitikai célnak nevezte az adó- és járulékterhek további csökkentését, illetve vállalkozásbarát jellegének erősítését. Éppen ezért a korábbi terveknek megfelelően folytatódik a szocho csökkentése, 2022 július elsejétől pedig eltörlik a szakképzési hozzájárulást.

A hvg.hu kérdésére, miszerint reflektáljon a felmérés korrupciós részére, Varga elmondta, hogy az elmúlt években úgy érezte, egyre inkább erősödött a magyar gazdaságba vetett bizalom. Igaz, tette hozzá, figyelni kell a jelzésekre, például azokra, amik a korrupcióra vonatkoznak, ám megjegyezte azt is, hogy szerinte az uniós felmérések szerint Magyarország a középmezőnybe tartozik. Megemlítette azt is, hogy több országban, köztük Németországban is komoly korrupciós ügyek láttak napvilágot, illetve azt is, hogy itthon az uniósnál szigorúbb előírásokat vezettek be a közbeszerzéseknél, hogy minél transzparensebb legyen a verseny.

Arra a kérdésünkre, hogy mit tehet a kormány a munkaerőhiány csökkentése érdekében, Varga azt mondta, hogy a munkaerőpiac az elmúlt években jelentős változáson ment át, a munkaügyet szabályozó rendeletek, adóváltozások mind abba az irányba mutattak, hogy érdemes legyen munkát vállalni, ami a foglalkoztatási adatokon is meglátszik. Elismerte ugyanakkor, az kihívást jelent, hogy a cégek jelentős béremeléssel reagáltak a megváltozott helyzetre, ezért pedig tovább kívánják folytatni a duális szakképzési rendszer erősítését, aminek következtében ma már a diákok egyre nagyobb része jelentkezik szakképzésre. „Nagyon közel kerültünk ahhoz az arányhoz, ami az osztrák gazdaságban is megtalálható” – fogalmazott.