Több ezer kilométernyi repülőút, egyszer használatos eszközök, a nulláról felhúzott infrastruktúra és sportlétesítmények: nem kevés környezetterheléssel jár egy akkora sportesemény, mint az olimpia. Az olimpiák környezetre gyakorolt hatásával az 1990-es években kezdtek el foglalkozni, az elmúlt 30 év során azonban – az aggodalmak ellenére – egyre kevésbé fenntarthatók, egyre környezetpusztítóbbak voltak a legendás sportjátékok.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság csak 2020-ban állított össze egy 40 pontos ajánlást a szervezők részére az alapján, milyennek szeretnék a jövő olimpiáit, de ebből is csak kettő pont vonatkozik a fenntarthatóságra. Bár más pontoknál is említik, hogy a fenntarthatóságot figyelembe kell venni, a konkrét ajánlások között csupán olyasmik szerepelnek, hogy készítsenek fenntarthatóságra vonatkozó stratégiát, működjenek együtt különböző szervezetekkel, vegyék figyelembe a fenntarthatóságot a beszerzések során, és csökkentsék az utazást, valamint kompenzálják az ennek révén keletkező kibocsátást. A nemzetközi sportközösség is csak 2018-ban indította el a „Sports for Climate Actiont”, vagyis a sportok a klímaakcióért kezdeményezést.

Az pedig, hogy egy-egy olimpia mekkora környezeti lábnyomot hagy maga után, rendkívül komplex kérdés. A kutatók szerint azonban a megoldás egyszerű: összességében a helyi szervezőbizottság kapacitásán múlik, mennyire tudja megvalósítani az ajánlásokat, illetve azon, hogy a nemzetközi szervezőbizottság mennyire hajlandó ebben támogatni.

A cikk szerint az olimpiák karbonlábnyomát legfőképpen három fő tényező teszi ki. Ezek:

• az utazás (ebbe beleértik a több ezer sportoló, a szakmai stáb stb. és még több néző repülővel történő útját),
• az olimpia lebonyolításának energiaszükséglete és ennek forrása, valamint
• a konstrukció, vagyis hogy új sportlétesítményeket és infrastruktúrát kell kialakítani a helyszínen a szervezőknek.

Mindennek azonban van oda-vissza hatása is: az olimpiák jelentős a karbonkibocsátással rendelkeznek, ami hozzájárul a klímaváltozáshoz. A klímaváltozás miatt pedig egyre nehezebb helyzetbe kerülnek az olimpiák is: egyfelől a szervezőknek számolniuk kell a melegebb hőmérséklettel, illetve az egyre intenzívebb és gyakoribb extrém időjárási jelenségekkel, ami megnehezíti a kültéren megrendezett sportágak versenyeit. Ez különösen a téli olimpia esetében látványos: ugyanis a megfelelő helyszíneknek már csak töredéke jöhet majd szóba a közeljövőben. De már a tokiói olimpia esetében is a saját bőrükön érzik a versenyzők a klímaváltozás hatásait, ugyanis az egyik legmelegebb időben és legmagasabb páratartalomban megrendezett játékokról van szó.

Az egyre zöldebb olimpiák egyik mérföldkövének tartják a 2000-ben az ausztrál Sydney-ben megrendezett játékokat, mert ennek a szervezésében az ausztrál Greenpeace is részt vett, a környezetvédelmi szervezet nyerte meg azt a nyílt tervpályázatot, ami az olimpiai falu megtervezésére irányult. Ehhez a környezetvédők teljesen autómentes, napenergia működtette, toxikus anyagok nélküli dizájnt álmodtak meg. S amíg a 2008-as pekingi olimpiát már nagy arányban teljesen megújuló energia "működtette", a szervezőket többen kritizálták amiatt, hogy az építkezések során nem voltak előtérben a környezetbarát, fenntartható törekvések.

Tokió már zöldebb

A koronavírus-járvány miatt erre az évre halasztott, Japánban megrendezett olimpia a célkitűzései szerint már sokkal zöldebb az elődjeinél: ez az első, amely már a tervek szerint karbonsemleges lesz. (A pontos számokat a szervezők a rendezvény végeztével teszik majd közzé.)

Ezt a szervezők többek között úgy érik el, hogy 60 százalékban a már meglévő, kiépített infrastruktúrát és létesítményt használnak újak felhúzása helyett. Ezenkívül, amit csak lehet – így például a versenyek helyszínét, valamint az olimpiai falut – megújuló energiával működtetik, és elektromos járművekkel közlekednek a helyszínek között a résztvevők.

Egyes faelemeket például helyi japán hatóságok adományoznak a szervezőknek, ezek az elemek a sportesemények végeztével visszakerülnek az adományozóhoz, és ismét felhasználják, például padként, vagy egy iskolaépület részeként. A fáklyavivő újrahasznosított Coca-Cola-palackokból készült ruhát viselt, és maga a hidrogén működtette fáklya is újrahasznosított alumínium. Az olimpikonok is újrahasznosított kartonágyakon alszanak és háztartási műanyaghulladékból készült pódiumokon vehetik át az okostelefonokból kinyert nemesfémekből készült érmeket.

A Reuters egyik cikke szerint azonban a nézők hiánya az a tényező, ami miatt még akár zöld is lehet a 2021-es tokiói olimpiai játékok, ugyanis jelentősen kevesebb pöfékelő turistabuszra, vagy elszórt chipses zacskóra számíthat így a rendezvény. És kevesebb utazásra ugyebár.

...vagy mégsem?

Persze a tokiói játékokat is érte bőven kritika: Konisi Maszako, az olimpiai játékok fenntarthatósági bizottságának egyik tagja, és a WWF japán szakértője szerint például nem újrahasznosítani kellene a műanyagot, hanem betiltani az egyszer használatosakat. Egy másik kutató, a Cambridge University Press oldalán megjelent cikkében is arra a következtetésre jutott, hogy könnyebb beszélni a zöld célokról, mint meg is valósítani ezeket és a tokiói olimpia úgy tűnik, csak 9,2 százalékkal lesz „zöldebb”, mint a megszokott variáció.

Ezenfelül több szakértő csak zöldre mosásnak tartotta a fenntarthatóságra, karbonsemlegességre és hulladékmentességre vonatkozó kezdeményezéseket, és egyenesen 1992 óta a harmadik legkevésbé fenntartható olimpiának tartja a tokiói játékokat.

A Lausanne-i egyetem kutatói tettek közzé egy – a neves Nature Sustainability-ben megjelent – tanulmányt, amely az olimpiák környezeti lábnyomával foglalkozik. A kutatók ugyanakkor megállapították azt is, hogy nincs egy egységes szempontrendszer és módszertan, ami alapján össze lehetne hasonlítani az egyes sportrendezvények fenntarthatóságát.

A tudósok szerint a legfőbb gond a méretből fakad: ez már alapból predesztinálja az adott olimpia környezeti-társadalmi-gazdasági hatását. A legrosszabbul általában az olimpiák a költségvetésnél teljesítettek, hiszen hírhedten túlfutnak a szervezők az eredeti költési terveken. Ezt követi az új konstrukciók szükségessége, valamint a társadalmi biztonság – a tokiói olimpia miatt például több mint 500 embert költöztettek el a lakhelyéről. A legjobban pedig az utóélet szempont alapján teljesítenek a játékok: ez alatt a kutatók azt értik, hogy újfajta hasznosulást találnak az újonnan felépített létesítményeknek – ennek az ellenkezője azért többször előfordult az idők során.

Legzöldebbek és legkevésbé zöldek

A cikk szerint a legkevésbé fenntartható olimpiák eddig a 2014-es, az oroszországi Szocsiban megrendezett téli, és a 2016-os Rio de Janeiro-i nyári játékok, a legfenntarthatóbbak pedig a téli 2002-es, Salt Lake Cityben, valamint az 1992-es, a francia Albertville-ben megrendezettek voltak. A szakértők szerint a téli olimpiák nagy előnye, hogy alapból kevesebb nézőt vonzanak és nem nőttek akkora mértékben az elmúlt évtizedekben, mint a nyári játékok. Az albertville-i olimpiát is számos kritika érte azonban korábban a környezeti fenntarthatóság szempontjából: például azért, mert úgy alakították ki a sípályákat, hogy az később növelte a földcsuszamlás veszélyét, kivágtak fákat, és belerondítottak az állatok természetes élőhelyébe is.

A szocsi olimpiát az egyik legfenntarthatóbbnak nevezték először, hogy később valóságos környezeti katasztrófaként aposztrofálják: bár inkább környezetbarát építőanyagokat, így sok esetben fát használtak, ezek egy részét illegálisan vágták ki, állatok természetes vonulási útvonalain létesítettek utakat az építkezésekhez, a szennyvizet pedig kezeletlenül engedték a természetes vizekbe. A téli olimpiai játékok helyszínéül szolgáló völgy élővilágát egyébként a tervek szerint 2030-ig fogják helyreállítani. A brazil játékok esetében is a vízzel volt gond: a riói, alapból rossz vízminőség az olimpia után csak még rosszabb lett. S míg a nézők hazautaznak, a helyiek ott maradnak, viselve ezek következményeit.

A szakértők szerint már csak azért is lenne nagyon fontos, hogy az olimpiákat a lehető legfenntarthatóbban rendezzék meg, mert a magas nézőszámnak köszönhetően fontos szemléletformáló szerepük van. Ám, ahogy a saját szempontrendszerük alapján megvizsgálták az elmúlt 30 év olimpiáit, arra a következtetésre jutottak, hogy ez idő alatt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is számtalan, fenntarthatóságra irányuló célt kitűzött, és csatlakoztak az ENSZ fenntarthatósági céljaihoz, a párizsi klímaegyezményhez.

De amíg kommunikációban és vállalásokban egyre zöldebbek lettek, a gyakorlatban egyre környezetszennyezőbbek lettek az olimpiák.

A Lausanne-i egyetem kutatói szerint a megoldás egyébként az lenne, ha csökkentenék az olimpiák méretét, és ezenfelül független szakértőkből álló testületet állítanának fel, ami a fenntarthatósági törekvéseket vizsgálná. Emellett a tudósok azt a javaslatot tették még, hogy az olimpiákat forgásban néhány nagyváros rendezze meg, hogy ne kelljen négyévente újabb és újabb országok városaiban új infrastruktúrát építeni.