Megnéztük, honnan szerezhetne pénzt Dobrev Klára vagy Márki-Zay Péter a kampányígéretei betartására
Jókora államháztartási hiány és magas infláció mellett kezdhetne dolgozni a következő miniszterelnök és pénzügyminiszter, ha 2022-ben leváltanák a kormányt. Az ellenzék azt ígéri, hogy ezermilliárdos nagyságrendben találna pénzt a saját céljai megvalósítására - megnéztük, mi lehet reális ezek közül.
2022 júniusában járunk. Az addigi ellenzék két hónappal korábban megnyerte a választást, a kormányzati pozíciók elosztásán sem vesztek össze végzetesen, a Fidesz békésen átadta a hatalmat a Dobrev- vagy a Márki-Zay-kormánynak, a frissen kinevezett pénzügyminiszter pedig leül dolgozni az első munkanapján, és izzadva veszi észre: valamiből valóra kellene váltani a kampányban tett ígéreteket. Hogy szerezhet mindenre pénzt?
Az természetesen nem újdonság, hogy egy kampányban a jelöltek úgy tesznek ígéreteket, hogy nem rakják oda minden mondatuk mögé fillérre pontosan azt, honnan lesz rá forrás. Mivel azonban a 2022-es költségvetés igencsak feszített lesz, érdemes átnézni, hogy ha valóban új vezetői lennének az országnak, milyen lehetőségeik lennének, hogy növeljék a saját gazdasági mozgásterüket. Dobrev Klára és Márki-Zay Péter gazdasági programját már bemutattuk, a részleteket itt olvashatják el:
Mit kezdene Dobrev és Márki-Zay a Fidesz örökségével a gazdaságban?
Nincs könnyű helyzetben az az ellenzéki szimpatizáns, aki csak a programok alapján próbálna választani Márki-Zay Péter és Dobrev Klára között. A Demokratikus Koalíció honlapján a program menüpont még a párt 2018-as választásra készült programjára vezet át, a Mindenki Magyarországa Mozgalom pedig csak két tucat egymondatos, számok és gyakran konkrétumok nélküli szlogent sorol fel programként.
Az ellenzéki pártok Közös alap elnevezésű programja konkrét számokat nem említve úgy számol: a következő években jelentősen emelkedni fog az EU-tól érkező források összege, a soha meg nem térülő, felesleges és káros beruházásokra szánt forrásokat is más célra költenék el, a beruházásokat mentesítenék a korrupciós felártól, és a fideszes holdudvar fenntartását szolgáló pénzeket is inkább közügyekre fordítanák. Ez elég általános megfogalmazás ahhoz, hogy mindenki azt olvasson bele, amit szeretne, de azért fogódzót így is ad, hogy számoljunk, mekkora pénzügyi mozgástere lenne egy új kormánynak.
Növekvő adóbevételek
Az ígéretek között nem hangzott el, de mégis fontos lehet: ahogy nőnek a bérek és az infláció is, egyre többet, egyre drágábban költenek az emberek, így pedig egyre több az áfabevétel is az államkasszában. Az általános forgalmi adóból befolyó bevétel így alakult az elmúlt években:
- 2017-ben 3525 milliárd forint,
- 2018-ban 3928 milliárd,
- 2019-ben 4532 milliárd,
- és még 2020-ban is 4669 milliárd forint.
Tehát ha nem történik semmi különös, csak meghagyják az áfarendszert olyannak, amilyen az most, és folytatódik a bérek emelkedése, több százmilliárd forint pluszpénz akkor is bejön az államkasszába. Hogy erre mennyire jogosan lehet alapozni, azt az mutatja, hogy még a válságos 2020-as évben is növekedett az áfabevétel. Ha pedig az összes, fogyasztáshoz kapcsolt adót nézzük - azaz az általános forgalmi adó mellett a jövedéki, a regisztrációs, a távközlési, a biztosítási adót, a pénzügyi tranzakciós illetéket és a turizmusfejlesztési hozzájárulást -, akkor is hasonló trendet látunk, ott a válság előtti években évi nagyjából 600 milliárd forintos növekedést mértek, 2019-ről 2020-ra pedig 127 milliárdosat. Jellemző, hogy hiába világrekorder most a 27 százalékos magyar áfa, mindkét jelölt óvatos, az ellenzéki közös program is csak úgy fogalmaz, hogy középtávon lehet cél a lejjebb szállítása, ha a gazdasági helyzet megengedi majd.
A korrupciós felár
Az nem kérdéses, hogy a korrupció megkárosítja a gazdaságot - hogy ebben mekkora az egyetértés, azt jól mutatja, hogy 2010 előtt épp a Fidesz kampányolt azzal, hogy ha kormányra kerülve eltünteti a korrupciós felárat, akkor rögtön sok pluszpénzhez jut az államkassza. Az is egyértelmű viszont, hogy nem lehet ezt könnyedén számszerűsíteni.
A Transparency International mindenesetre megpróbálta. Igaz, nem milliárdokban mérve a lehetséges nyereséget, hanem GDP-növekedésben. A 2020-ról kiadott jelentésükben egy olyan modellt készítettek, amely azt feltételezte, hogy az EU-pénzből megvalósuló építőipari és szolgáltatási közbeszerzéseknél 25, az uniós finanszírozású árubeszerzéseknél 15, a magyar költségvetésből fizetett közbeszerzéseknél pedig 10 százalékos a túlárazás. Ha ez nem is nullára, csak az addigi túlárazás tizedére csökkent volna, akkor a 2010-es évtized utolsó éveiben 0,7-1,3 százalékkal nagyobb lett volna az éves GDP-növekedés szerintük. A 2019-es GDP-vel számolva ez minimum 332, legfeljebb 617 milliárd forint volna. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az államkasszában ennyivel több pénz lenne, hanem azt, hogy a gazdaság teljes teljesítménye ennyivel lehetne jobb, ez pedig ugyebár némi adótöbbletet is jelenthet.
A sporttámogatások megvágása
Az után, amennyi pénzt az Orbán-kormány a sportra elkölt, és amennyire ezt a saját presztízsberuházásának tekinti, nem volna nagy meglepetés, ha egy új kormány az első lépései között venne vissza az ilyen költekezésből. Ami adja magát: a tao-rendszer drasztikus átalakítása. 2020-ban 176,3 milliárd forint volt az az összeg, amely a hivatalos nevén „sportcélú támogatás utáni adókedvezményként” került be a zárszámadásba, 2019-ben 146,5 milliárd forint - ez az az összeg, amelyet a cégek sportegyesületeknek utaltak át az államkassza helyett. Ennek a teljes megszüntetése azért a baltával operálás mintapéldája volna, hiszen a pénz egy részéből a NER-től teljesen független gyereksportot támogatnak. Mindenesetre akkor is százmilliárdos mozgástér nyílhatna meg, ha a rendszer teljes megszüntetése helyett csak a leépítését választanák - netán az adót más, a gazdaság növekedését közvetlenebbül támogató célra lehetne csatornázni.
De a sportot nem csak a tao-rendszeren át támogatja az állam most. 2020-ban a tao-pénzeken kívül még 621 milliárd forintot költött el a kormány a sporthoz kapcsolódó célokra. Amikor még csak 582 milliárdnál járt az összeg, készítettünk egy összeállítást arról, hogy ezek a pénzek pontosan mire mennek el: a legnagyobb hányada, 366 milliárd forint jutott stadionok és sportcsarnokok építésére. Hogy ez mennyire nagy tétel, azt az is jól mutatja, hogy a tornatermekre és tanuszodákra együttvéve 25 milliárd forintot szántak, az utánpótlássport közvetlen támogatására pedig 64 milliárd forintot. Tehát ha a tömegsportra és a gyerekek sportolására szánt pénzeket meg is akarják tartani, akkor is lehetne miből vágni, úgy, hogy az még politikailag jól eladható is legyen, legalábbis a saját szavazótábornak.
A nagy és az értelmetlen beruházások
A lista egy igazán problémás eleméhez érkeztünk el. Nagyon jól hangozhat ugyanis a kampányban az, hogy durva túlárazás mondjuk a Déli Körvasútra szánt 338 milliárd forint, a Budapest-Belgrád vasútvonal 700 milliárd forintja, vagy épp a paksi bővítés, csakhogy ezekről már aláírt szerződések vannak, amiket nem lehet egyik pillanatról a másikra felrúgni. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy nagyberuházásnak még értelme is lehet - azt például a HVG mutatta be részletesen, hogy a Ferencváros és Kelenföld közötti vasúti fejlesztés alapvetően jó ötlet, amely sok közlekedési problémát kezelne, épp csak háromszor annyiért írtak alá róla szerződést, mint amekkorára eredetileg becsülték az árat.
Persze azt már az M4-es autópálya építésének 2015-ös leállításakor is láttuk, hogy ha változik a politikai széljárás, akkor már aláírt szerződésekből is ki lehet farolni úgy, hogy az építkezés elkezdődött addigra, bár a kormány természetesen tagadta, hogy ezzel csak a kegyvesztetté vált Simicska Lajost akarták volna kigolyózni az üzletből, amelyet a kormány elképzeléseivel ellentétben az EU sem akart megfinanszírozni, épp annak túlárazottsága miatt.
Izgalmas feladat volna a jogászok számára, hogy fogást találjanak a szerződéseken - mindenesetre ha az ellenzék talpon maradt miniszterelnök-jelöltjei komolyan gondolják azt, hogy feles többséggel is kidobnák az alaptörvényt és leváltanának kétharmadba betonozott vezetőket, ahhoz képest már szinte semmiség volna pár sok száz milliárd forintos, esetenként nemzetközi szerződést felmondani.
Ennél is nagyobb az az összeg, ami a kisebb, de értelmetlennek minősített beruházásokra megy el. Mi úgy számoltunk, hogy csak a Gazdaságvédelmi Alapból közel 2800 milliárd forint az, amit nem a gazdaság védelmére költöttek el. Lehet az egyes tételeken vitatkozni, mi mennyire szükséges - az olyan tételek például, mint a tömegközlekedés támogatása, vagy sok önkormányzati fejlesztéshez adott pluszpénz, fontosak, épp csak nem gazdaságvédelminek kellett volna elkönyvelni őket -, de így is lehet bőven olyat találni a listán, amit le lehetne csípni úgy, hogy az nem volna még csak politikai öngyilkosság sem.
Az EU-pénzek
A 2021 és 2027 közötti EU-s költségvetésből Magyarország mindegy 14 ezer milliárd forinthoz juthat hozzá, ennek a hét évnek a jelentős része a következő kormányzati ciklusra esik, tehát számszerűleg valóban igaz az, hogy rengeteg uniós támogatás jön majd 2022 és 2026 között. Csakhogy ezek közül sokról már mostanra döntött a kormány. A teljes keretet nehéz lenne lekötni a választásig, és ha kormányváltás lenne, akkor az ország új vezetői megpróbálkozhatnának azzal, hogy kezdeményezzék a pénz egy részének átcsoportosítását. Erre főleg akkor lenne esélyük, ha jövő tavaszig kevés beruházást hagyna jóvá az EU - ez elképzelhető, hiszen egyelőre még a kerettervet sem hagyták jóvá Brüsszelben.
És ott van még az a 2511 milliárd forintnyi hitelkeret is, amelyre a kormány az EU helyreállítási alapjából nem tartott igényt. Ez Magyarország számára rendelkezésre áll, így egy kormányváltás után minden nehézség nélkül lehetne újranyitni a tárgyalást.
Nem lenne könnyű elindulni
A pénzügyi mozgástér elemzésénél arról sem szabad elfeledkezni, hogy ha győzne az ellenzék, alaposan kiürített államkasszát találna. Miután 2020-at 5300 milliárd forint hiánnyal zártuk, idén pedig az év háromnegyede után 2292 milliárd forintos hiánynál tartunk, az Orbán-kormány jókora osztogatással fordul rá a kampányra: csak a gyerekesek adóvisszatérítése, a 25 éven alattiak szja-mentessége és a rendvédelmi dolgozók jutalma ezermilliárd forintba fog kerülni. Vegyük ehhez hozzá azt, hogy az infláció most épp kilencéves rekordszinten áll és az MNB szerint csak valamikor jövőre térhet vissza jó esetben 3 százalék környékére, ahogy azt is, hogy az EU most még elnéző a járvány miatt, ha egy országban elszáll a költségvetési hiány, de a türelem nem tart örökké. Vagyis komoly feladat lesz 2022 után takarékosabb üzemmódra váltani.
Igaz, ez nemcsak egy új kormány számára lesz komoly feladat, hanem, ha a helyén marad, a mostaninak is. Márpedig, ha feltételezzük, hogy a Fidesz nem szeretné a túl magas deficit miatti uniós eljárást újrakezdeni - ezzel a gazdaságpolitikát félig-meddig uniós gyámság alá tenni -, feltételezhető, hogy hosszabb távra tervez, miközben a választás előtt szórja a pénzt. Kérdés, hogy ha létezik mesterterv, az miből is áll? Az állami vagyon és a feladatok további leépítéséből vagy a látványos, ám gazdaságilag nem rentábilis beruházások visszafogásából?
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
