szerző:
Tetszett a cikk?

Húsz éve még az volt a nagy hír, hogy az eredetileg tervezettnél majdnem 1400 forinttal többel nő az átlagnyugdíj a választás előtt, most viszont már ezermilliárdos nagyságrendű pénzt oszt szét a kormány a választást megelőző hónapokban. Összegyűjtöttük, hogy az elmúlt évtizedekben milyen pluszjuttatásokat, adócsökkentéseket kínáltak az épp hatalmon lévők a kampányban.

Soha nem látott választás előtti osztogatás kezdődik meg most, amikor 80 ezer forintos nyugdíjprémiumot kap több, mint kétmillió nyugdíjas. De ez még csak a bemelegítés, a kormány az MNB számítása szerint ezermilliárd forintot oszt ki 2022 első hónapjaiban, Nagy Márton miniszterelnöki főtanácsadó pedig még ennél is tovább ment, amikor arról beszélt, hogy 2021 utolsó és 2022 első negyedévében a GDP 15 százalékának – ez több, mint 7 ezer milliárd forint – megfelelő pénz, az ő megfogalmazásában nem választási osztogatás, hanem fiskális ösztönzés érkezik a gazdaságba.

A következő hónapok pénzesője a mostani tervek szerint a következőképp fog kinézni:

  • Novemberben érkezik a nyugdíjprémium. Erre mostanáig azt lehetett írni minden ősszel, hogy a kormány csak betartja a Bajnai-kormány ígéretét, ha 3,5 százalék fölötti a növekedés, akkor jár a pluszpénz a nyugdíjasoknak. Idén azonban erre rátettek egy lapáttal, a bonyolultabb számítási módszer helyett, amelyben a kisebb nyugdíjúak kevesebb prémiumot kaptak, mindenkinek automatikusan a lehető legmagasabb összeg, 80 ezer forint jár. Ezzel együtt érkezik a nyugdíjkorrekció is, amiben viszont tényleg csak azt adja meg a kormány (januárig visszamenőlegesen), ami a törvényben szerepel: annyi pénzt ad a nyugdíjasoknak, hogy ne 3,6, hanem a január-augusztus közötti inflációval megegyező, 4,3 százalékos legyen az éves nyugdíjemelés.
  • Januárban 3 százalékkal nő a nyugdíj, mivel a költségvetésben ekkora inflációval számoltak – ez tehát még mindig törvényi kötelezettség. Viszont azt már akár választási ígéretnek is lehet tekinteni, hogy 200 ezer forintra nő a minimálbér. Ahogy az is, hogy a 25 éven alattiak ekkortól mentesülnek a személyi jövedelemadó megfizetése alól az előző év júliusi átlagbérének mértékéig, és a rendvédelmi, valamint honvédelmi dolgozók is ekkor kapják meg a hathavi fizetésüknek megfelelő szolgálati juttatást – ez 2023-ban volna esedékes, de előrehozzák.
  • Februárban pedig nagyon valószínű, hogy visszaadják a 13. havi nyugdíjat (korábban még csak kétheti járadékra tett ígéretet a kormány 2022 elejére), a gyereket nevelők pedig szintén februárban – vagyis jóval a május végi adófizetési határidő és a választások előtt – visszakapják a 2021-ben befizetett személyi jövedelemadójukat.

Túry Gergely

Persze ha teljesen precízek akarunk lenni, nehéz mit kezdeni a kampányosztogatás fogalmával. A következő fél év juttatásai között van, amivel a kormány csak a sok éve meglévő törvényeket tartja be, az is védhető, ha a világ bármelyik kormánya támogatásokat ad a válságból történő kilábalás időszakában, de az így is nyilvánvaló, hogy folytatódik a legalább húszéves hagyomány, a kormánynak épp a választás előtt jut eszébe egy nagy pénzosztás. Ezért is gyűjtöttük össze, hogy nézett ki ez a korábbi választásokra készülve.

2001 végén az első Orbán-kormány határozatot adott ki arról, hogy az addigi számítás szerint járónál 3 százalékponttal nagyobb lesz a nyugdíjemelés (akkor még az infláció és a nettó keresetek növekedésének átlagával nőtt a nyugdíj minden évben). Más kérdés, hogy ebben semmi újdonság nem volt, ugyanis ezt már a 2000-ben elfogadott kétéves költségvetésben rögzítették, de mégis jól hangzott, hogy akkor bejelenthették még egyszer. Ez az akkori átlagnyugdíjjal számolva 1391 forint pluszt jelentett. Az pedig mai fejjel már elképzelhetetlen józanságnak számított, hogy amikor az MSZP megígérte, hatalomra kerülve bevezetné a 13. havi nyugdíjat – és ezt a győzelme után meg is tette –, akkor a Fidesz jelezte, ez a gazdaság akkori állapota mellett csak súlyos károk árán lenne lehetséges.

Az MSZP ellenzékből persze nem osztogathatott akkor, de a jóléti rendszerváltás programjának meghirdetésével sokat tett (a választási győzelmén túl) azért, hogy elinduljon a két akkori nagy párt nagyotmondási versenye. Az pedig, hogy az ígéreteik egy részét még be is tartották, élén a 13. havi nyugdíj bevezetésével, a közalkalmazotti bérek növelésével és nagy infrastrukturális beruházásokkal, sokat tett azért, hogy 2006 nyarától jókora megszorításokra legyen szükség.

Stiller Ákos

Így azt sikerült elérni, hogy a költségvetési hiány már júniusra, az átadás-átvétel időszakára elérje az egész évre tervezett 505 milliárd forintot, a Pénzügyminisztérium új vezetői úgy számoltak, hogy nagyjából 170 milliárd forinttal kell az éves célt módosítani, a száznapos program pedig csak ez után jött, ennek a PM óvatos becslései szerint is újabb 150 milliárd volt a költsége.

2006-ban aztán már a Fidesz sem óvatoskodott, törvényjavaslatot adott be arról, hogy 14. havi nyugdíj is járjon. Az MSZP azt használta ki a kampányban, hogy a hároméves ciklus, amelyben fokozatosan bevezették a 13. havi nyugdíjat, épp ekkor teljesedett ki, ehhez jött az, hogy 2005 végén az özvegyi nyugdíjat 50-ről 55 százalékosra emelték, és a nyugdíjazás évétől függően 2-10 százalékos extra emelésről döntöttek 580 ezer már korábban megállapított nyugdíjnál.

De 2005 végén, 2006 elején nem csak a nyugdíjasok számára indult meg az osztogatás. Duplájára nőtt a családi pótlék, megemelték a minimálbért, ekkor vezették be a babakötvényt is. Ezzel párhuzamosan futott a 2005-ben megígért ötéves adócsökkentési program, amelynek első két lépéseként 2006 januárjától az áfa felső kulcsa 25-ről 20 százalékra csökkent, a személyi jövedelemadó felső kulcsa 38-ról 36-ra, a 18 százalékos szja-kulcs határa pedig 1,5 millióról 1,55 millió forintra nőtt. Sokan már akkor figyelmeztettek arra, hogy ez tarthatatlan, a választás után az áfakulcsot vissza is állították 25 százalékosra, és lemondtak az ötéves program további lépéseiről.

Fülöp Máté

Azért 2006 tavaszán még egészen más volt az ingerküszöb, ha botrányról volt szó, mint most: a Pénzügyminisztérium azóta is példátlan módon néhány nap csúszással a választás első fordulója utánra tolta az államháztartási adatok publikálását, ezek megjelenése után pedig a Fidesz arról beszélt, hogy a kormány félrevezette az országot. Így késve derült ugyanis csak ki, hogy az első negyedéves hiány 91 milliárd forinttal magasabb a tervezettnél – most már azon sem csodálkoztunk, hogy 2017-2018-ban ezermilliárdos nagyságrendű volt a különbség, tavaly pedig 5200 milliárd forint, igaz, ez utóbbinál a járvány legalább egy részét magyarázza a kiadások elszállásának.

A 2010-es választás két szempontból volt egyedi: a rendszerváltás óta először már hónapokkal a választás előtt biztosra vehettük, melyik párt nyer, és épp csak elkezdett kilábalni az ország a válságból akkor, amikor szavaztunk. Így aztán a hatalomtól búcsúzó MSZP-nek sem volt gazdasági mozgástere az osztogatásra, sem a kormányzásra készülő Fidesz nem szorult rá arra, hogy olyan ígéreteket tegyen, amelyekkel kapásból még mélyebbre rántotta volna az országot, ha megpróbálja betartani.

2014-ben sem volt komolyan vehető esély arra, hogy a Fidesz elveszíti a választást, de másfél évvel korábban még úgy tűnt, meginoghat a kormánypárt népszerűsége. Ekkor vetették be az azóta is működő csodafegyvert, a rezsicsökkentést. 2012 végén jelentették be először a lakossági távhő, áram és gáz árának 10 százalékos csökkentését, majd több részletben elosztva újabb és újabb csökkentéseket vezettek be, a 2014-es kampányban rezsifórumokat is tartottak. Az árak csökkentésével együtt pedig hatósági árat vezettek be, a nyomott lakossági árak miatt pedig több közműcég is bajba került az azóta eltelt években, és amikor az energia világpiaci ára kimondottan alacsony, az ellenzék előállhat azzal, hogy rossz ötlet volt a rezsi csökkentése, majd befagyasztása, amikor viszont az egekben vannak a világpiaci árak, mint most, akkor a Fidesz újra elkezdhet dicsekedni azzal, hogy hozzánk ez nem gyűrűzik be. Ami egyébként nem igaz, de a rezsiszámlákon valóban nem látszik a drágulás, miközben szinte minden máson igen.

Túry Gergely

Szintén fontos, a legszegényebbeket érintő döntés volt a közmunkaprogram felfuttatása. 2013-ban nagy téli közmunkaprogram indult el, ennek csúcsaként március utolsó hetében 228 ezer közfoglalkoztatott volt az országban, májusban viszont már csak 99 ezer. Az ő átlagosan 78 ezer forintos bruttó bérük azért nem rengette meg az államkasszát, de sokaknak épp abban a néhány hónapban nagy segítség volt – a rezsicsökkentés pedig nem állami kiadásként jelentkezett, hanem a közműszolgáltatók bevételének egy részéről történő lemondásként.

A Policy Agenda még a 2018-as választásra készülve gyűjtötte össze a számokat: 2014-ben január 1-e és a választás napja között 58 milliárd forintot mozgatott meg a kormány a költségvetés tartalékaiban. 2018-ban már egy kicsit jobban elszállt, abban az évben január 1-je és a cikk megjelenése, március 14-e között (a választás április 8-én volt) 163 milliárd forintot mozgatott meg a kormány a költségvetésben úgy, hogy azt kampányosztogatásnak lehetett nevezni.

A 2018-as választásra készülve egyébként már az Erzsébet-utalvány volt a sláger: 2017 karácsonyán minden nyugdíjas 10 ezer forint értékű utalványt kapott, majd 2018 húsvétján újabb 10 ezres utalvány érkezett, épp egy héttel a választás előtt. Ezzel egy időben a rendkívül hideg télre hivatkozva „téli rezsicsökkentést” jelentett be Orbán Viktor márciusban, minden család 12 ezer forintot jóváírhatott a gáz- vagy távhőszámlájából, a szénnel vagy fával fűtők támogatására szolgáló keretet pedig egymilliárd forinttal megemelték – de azért annak a kampánynak az igazi nagy dobása egy ingyenes kampányfogás, a migránsozás volt.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!