Azért baj Demeter Szilárd szarozása, mert nála a kasszakulcs
Alig akad olyan magyar író, aki csak az írásból fenn tudná tartani magát. Mindenki más egyéb munkákra, pályázatokra, ösztöndíjakra szorul – utóbbiak nagy része fölött az a Demeter Szilárd diszponál, aki épp páros lábbal szállt bele a kortárs irodalomba.
„Az a bajom Parti Nagy Lajossal, hogy az utóbbi években az ő tehetségéhez, irodalmi nagyságához képest szarokat ad ki, mint szépirodalmi mű” – mondta Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) igazgatója, miniszteri biztos egy, a kortárs magyar irodalom jelentős részét kritizáló interjúban a Telexnek.
Demeter a Parti Nagy Lajos újabb szépirodalmi munkásságáról kifejtett véleményét az Origóban aztán azzal igyekezett kontextusba helyezni, hogy az író „a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) tagja. Életműve okán kap jelentős havi apanázst. A magyar adófizetőknek eddig közel 90 millió forintjába került az, hogy Parti Nagy Lajos eddigi irodalmi munkásságát jelentős magyar szerzőként másolásvédetten közzétesszük. […] Hát örülnék, ha ezért a pénzért a nagyrabecsült kortárs magyar írók könyvei által elébb menne a világ. Nem alanyi jogon jár az ösztöndíj. Jó lenne, ha adnánk a minőségre is.”
A DIA-díj nem egészen apanázs
Vagyis Demeter lényegében azzal érvel, hogy
az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt, s az állami „apanázst” kapó művészektől minimum az elvárható, hogy a szarnál jobbat produkáljanak.
Ezzel számos probléma van. A konkrét esetben első körben az, hogy a DIA nem apanázst ad, és nem puszta jótéteményként gondoskodik a(z élő és poszthumusz) tagok műveinek digitális közzétételéről, hanem szerződést köt a szerzői életműre.
A DIA-ban szereplő szerzők havonta nagyjából a minimálbér négyszeresét kapják műveik internetes elérhetőségéért cserébe.
Tehát nem apanázsról van szó, hanem jogdíjügyletről. Azzal együtt, hogy a DIA-szerzők piaci alapon közel sem tudnának ennyit keresni havonta a műveik digitális jogaival.
Mivel Parti Nagy Lajos vagy bármelyik DIA-tag a teljes életműve digitális jogaiért kapja a havi juttatást, nem lehet számon kérni, ha újabban, alkalmanként, vagy akár minden harmadik esetben "szar" művet hoz létre.
Amit támogatni kell, az piaci értelemben szükségképpen rossz
Ami azt illeti, még a tiszta (tehát az ellenszolgáltatás nélkül nyújtott) kulturális állami támogatások esetében sem világos, elvárható-e érte a jobb produktum létrehozása. Hiszen az állam, vagy
bármilyen mecénás a támogatást épp azért adja, mert a mű (akár a teljes életmű) olyan, hogy piaci alapon az előállítása nem finanszírozható.
A Harry Potter-könyvek szerzőjének, J. K. Rowlingnak nincs szüksége semmiféle mecénásra, Parti Nagy Lajosnak viszont van.
Révész Sándor: Jobb egy átkos Demeter ma, mint egy áldott Aczél tegnap
Mi volt jobb, amikor rosszabb volt? Mi volt rosszabb, amikor jobb volt? Művészetpolitika a pártállamban és a NER-ben a Demeter Szilárd-botrány fényében. Vélemény.
Ezért sántít Fürjes Balázs Budapest-államtitkár hozzászólása a vitához, miszerint „a kortárs és korábbi magyar művek értékelését bízzuk bátran arra, aki véleményalkotásra leginkább hivatott: a mindenkori magyar olvasóközönségre”. Az olvasóközönség ugyanis a pénztárcájával szavaz, és ha rajta múlna, nem a magyar irodalom 80 százaléka menne a levesbe (ahogy Demeter Szilárd ajánlja), hanem a 99,9 százaléka. Arról nem beszélve, hogy az írók megélhetése szempontjából a „mindenkori” olvasóközönség értékítélete teljesen mellékes, amennyiben nem „mindenkor” akarnak enni, hanem amikor éhesek. Praktikusan amikor még életben vannak, Rejtő Jenőnek nem nagy segítség, hogy a könyveit 80 évvel a halála után is kiadja és veszi az utókor.
Alig néhányan tudnak megélni csak az írásból
Kevesen, talán tucatnyian tudják fenntartani magukat kizárólag szépirodalmi művek írásából Magyarországon – nyilatkozta a hvg.hu-nak több író. Egyébként még az angolul író írók közt is kevés ilyen akad, J. K. Rowling a kivétel, nem pedig a szabály. Pedig angolul valamivel többen olvasnak, mint magyarul, vagyis sokkal nagyobb a piac és a kereslet. Egy 2014-es felmérés szerint a különféle üzleti modellekben dolgozó írók alig 2 százalékáról mondható el, hogy relatíve jól keresnek a munkásságukkal. Vannak persze kiugróan sikeres szerzők, akik fürdenek a pénzben.
Magyarországon főleg olyanok tudnak írásból megélni, akik még a Kádár-rendszerben kezdték a pályát, ott lettek sikeresek, műveik eljutnak a külföldi piacra, és Magyarországon is van egy stabil olvasótáboruk. A műfaj sem mindegy, a költőknél például jobb helyzetben vannak a drámaírók, mert jogdíjat is kapnak. Igaz, csak akkor, ha éppen megy a darabjuk. Ha esetleg egyszerre több színház is játssza a műve(ke)t, még magasabb a bevétel. Az, hogy mennyit keres egy író, sok mindentől függ: vannak, akik megállapodás szerint, egy összegben fizetett honoráriumot kapnak munkadíjként, ehhez azonban az kell, hogy művük legalább ezer példányban megjelenjen. Az alatt az eladott példányszám után lehet számítani meghatározott százalékra, vagy létezik egy harmadik lehetőség is: az újságírásban jellemző flekkdíj alapján fizetik az írót.
Ha jutalékalapú a díjazás, a teljes ár 8-12 százaléka jut az írónak,
50-55 százalék megy a terjesztőnek, a maradék a kiadóé. Ez azt jelenti, hogy ha egy könyv 4 ezer forintba kerül, akkor az 5 százalékos áfát (200 Ft) levonva nagyjából 3800 forinton osztozik a könyvterjesztő, a kereskedő, a kiadó, a nyomda és a szerző. Maga a szerző pedig – a bevett 8 százalékos részesedéssel számolva – 304 forintot kap minden eladott könyv után.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2020-ban összesen 14700 könyvet adtak ki Magyarországon, 2010 óta a legtöbbet egy évben – a példányszámok évek óta csökkenek, 2020-ban 28 millió volt. Azonban a 2020-as adatokban az utánnyomások is benne vannak, míg a korábbi évek adataiban nincsenek. A kiadott könyvek között 2020-ban a legnagyobb részarányt (33 százalék) a szakirodalmi könyvek, 27 százalékát a szépirodalmi, 14 százalékát a tankönyvek, 13 százalékát az ifjúsági és a gyermekirodalmi művek tették ki.
A könyvkiadásban hagyományosan az év vége a legerősebb időszak. 2020 negyedik negyedévében a legnagyobb példányszámú magyar szerző Leiner Laura volt, a Bízz bennem - II. trilógia - Iskolák versenye első kötet 60 ezer példányával. Kepes András A bolond hülye és az okos depressziós című könyvéből 40 ezret nyomtak, Karinthy Frigyes Karácsonyi társasjátékából és Kosztolányi Dezső Csodát nekeméből 30-30 ezer példányt. A legnagyobb példányszámban kiadott külföldi szerző Jeff Kinney volt, illetve az Egy ropi naplója 15. része 30 ezer példánnyal.
Az államnak nem muszáj mecénásnak lennie
Mondhatni persze, hogy nem kell az államnak mecénásként fellépnie, találjanak maguknak a költők, de akár a feltörekvő Rowlingok patrónust a piacon a gazdag vállalkozók vagy örökösök körében. Továbbá nem muszáj főállásban írni, a múlt nagy íróinak jelentős része sem az irodalomból tartotta fönn magát, esetleg érintőlegesen, mint újságíró, fordító, szerkesztő stb. A művészetek történetileg jellemzően állami intervenció nélkül működtek – igaz, néha éhen halt egy-egy művész, sok remekmű pedig nem született meg, mert a művésznek dolga volt éppen a munkahelyén.
Mondhatná a magyar állam, hogy művészeteket nem támogat, a művészek oldják meg, vagy tanuljanak szakmát. Persze akkor illene leállítani a sportklubok és az egyházak támogatását, vagy legalábbis kellene mondani valamit arról, miért kap pénzt a felcsúti focicsapat, és Parti Nagy Lajos miért nem.
A NER kis gömböce így falta fel a kultúrát tíz év alatt
Ha nem is egészében lakott jól, de nagy adagokat sikerült bekebeleznie a magyar kulturális szférából. A Nemzeti Együttműködés Rendszere fennállásának tizedik évfordulóján számvetést készítettünk arról, hogy a színház, filmművészet, képzőművészet, irodalom területén milyen szimbolikus területfoglalásokat hajtott végre a Fidesz-kormány, és hol próbálkozott sikertelenül.
Demeternél a magyar irodalom finanszírozásának kasszakulcsa
Az állami mecénáskodással az a baj, hogy mindenkinek azért nyilván nem lehet pénzt adni, szóval az állami intézményt megtestesítve
valakinek el kell döntenie, hogy – a Demeter Szilárd-i terminológiával élve – mi a szarra és mennyi támogatás jár.
2010 óta a Fidesz átszervezte és centralizálta a kultúratámogatást, és az egyik csúcsintézmény a Demeter vezette Petőfi Irodalmi Múzeum. Az ösztöndíjakat, támogatásokat kuratóriumok ítélik oda, a PIM-nek 2019-ben három évre 17 milliárd forintos támogatást biztosított a kormány, majd ugyanaz a kormányhatározat, ami 23 milliárdot adott a könnyűzenére, további mintegy 40 milliárdot helyezett kilátásba, szintén a Demeter által létrehozott Petőfi Irodalmi Ügynökségen keresztül, az irodalomra – írta a HVG 2021 tavaszán. Nem teljesen világos, hogy mire fordítják azt az összeget. A HVG kérdésére Demeter annyit árult el, hogy a kortárs magyar irodalom, az ifjúsági és gyermekirodalom, a tudományos könyvkiadás, a kulturális ügynökségi tevékenység és könyvszakmai képzések állnak a középpontban. Ebből finanszírozzák a kiadványaikat is. A Nemzeti Tehetséggondozó Nonprofit Kft. megszerzésével pedig újságíróképzéssel is bővült a portfóliója.
Demeter Szilárd lesz az új Aczél György? Központosítva ömlenek a milliárdok kultúrába
Egymásnak esett Orbán két legelszántabb kultúrharcosa, Szakács Árpád és Demeter Szilárd. Utánajártunk, mi áll a háttérben, és megnéztük, mekkora az új Aczél György birodalma.
Míg a Magyar Művészeti Akadémia nem tudott kiszakadni az idős művészek támogatójának szerepéből, most úgy tűnik, hogy a fiatal és a középgeneráció írói, kritikusai és zenészei szinte kizárólag Demeter Szilárdon keresztül juthatnak állami pénzekhez. Az egész – valójában állami – ösztöndíjrendszer az ő kezében van: a költőknek a Térey-, az íróknak a Móricz Zsigmond-, a fordítóknak a Babits Mihály-, a drámaíróknak az Örkény István-, a kutatóknak az Oláh János-ösztöndíj ígér állandó bevételt. A Nemzeti Kulturális Alap és egyéb források (például önkormányzatok, kiadók kínálnak alkalmanként pályázatokat, ösztöndíjakat) eltörpülnek mindezek mellett. A kultúráért felelős miniszternek van még egy jelentősebb támogatási kerete. Ő jelenleg Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter, legutóbb péládul Zalatnay Sarolta énekesnőnek ítélt oda 10 millió forint támogatást. Véletlenül épp akkor, amikor Zalatnay látványosan és nagy nyilvánosság előtt aláírta a Fidesz "Stop Gyurcsány, stop Karácsony" petícióját.
Demeter a mostani botrányban is elismételte, hogy tartalmi kérdésekbe ő nem szól bele, az ösztöndíjakat kuratóriumok ítélik oda.
A kurátorok kiválasztásában azonban Demeternek döntő szava van, a Térey-ösztöndíj esetében pedig vétójoga.
Demeternek abban jó eséllyel igaza van, hogy a magyar irodalom 80 százaléka legalábbis nem remekmű (tetszőleges időpontban nézve). Mint esztéta, irodalomkritikus vagy kóbor olvasó nyugodtan alkothat véleményt arról, szerinte pontosan melyik ez a 80 százalék. Jelzőket is választhat magának. Otthon, a négy fal között, mert a nyilvánosság előtt nem magánember, hanem a hazai irodalomfinanszírozás feje.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
