Kevesebb ételt lehet vásárolni egy átlagnyugdíjból, mint 2010-ben

Az elmúlt néhány hónapban megfordult az 1990-es évek második fele óta tartó trend, a fizetések növekedése már nem képes tartani a lépést az élelmiszerek drágulásával – mutattuk be. Cikkünk második részében azt nézzük meg: mi a helyzet a nyugdíjakkal?

A bérek nőnek jobban vagy az árak? Kiszámoltuk

Az elmúlt néhány hónapban többet drágultak az élelmiszerek, mint a 2010-es években összességében. De ez azt is jelenti, hogy többet is kell dolgozni azért, hogy megvásároljuk őket? Visszamentünk egészen 1989-ig, hogy megnézzük, az elmúlt 33 évben a fizetések növekedése mennyivel tette egyszerűbbé az élelmiszerek vásárlását.

A magyar nyugdíjak tizenkét éve inflációkövetőek, azaz minden évben annyival emelik őket, amekkora abban az évben az infláció. Vagyis a teljes vásárlóértékük elvileg épp annyi, mint 2010-ben volt – csakhogy az élelmiszerárak most már sokkal durvább tempóban nőnek, mint a teljes infláció. Így a bevásárlólistánk, amelyeket ételekből-italokból állítottunk össze, sokkal drágább lett, mint egy éve volt, miközben a nyugdíjak annyival nem nőttek.

Veres Viktor

Egy 13 termékből álló bevásárlólistát állítottunk össze, ennek az árváltozását néztük meg. A következő tételekből áll:

• 1-1 kiló krumpli, rizs, fehér kenyér, trappista sajt, finomliszt, kristálycukor, narancs és párizsi,
• 1-1 liter 2,8 százalékos tej és étolaj,
• 10 tojás,
• és egy félliteres doboz sör.

Cikkünk első felében azt néztük meg, hogy akinek a fizetése épp az aktuális átlagkereset, az hány munkaórának megfelelő keresetéből tudja megvenni ezt a kosarat. Ezúttal arra térünk ki, hogy mi a helyzet azzal, aki az átlagnyugdíjat kapja. Ez az összeg 1989-ben 5320 forint volt, 1995-ben 16 030, 2004-ben 56 797, 2010-ben 98 804, 2019-ben 134 947, 2021-ben 150 571, 2022 májusára pedig 163 791 forinttal számoltunk.

A kereseteknél azt kaptuk, hogy a 2022-es helyzet rosszabb a 2021-esél, a nyugdíjaknál viszont azt látjuk:

még annál is rosszabb a helyzet, mint 2010-ben volt.

A 2021-es nyugdíjadatokat már ismerjük, hivatalos 2022-es számok egyelőre nincsenek, ezért egyszerűen úgy számoltunk, hogy a tavalyi átlagnyugdíjat felszoroztuk 5 százalékkal, amekkora nyugdíjemelést az év elején adott a kormány. Így jött ki az (30 napos hónappal számolva):

• 1989-ben a bevásárlólista 3 nap és 21 óra átlagnyugdíjából jött ki
• 1995-ben 4 nap és 8 óráéból,
• 2004-ben 2 nap, 12 óráéból,
• 2010-ben 1 nap, 19 óráéból
• 2019-ben 1 nap, 17 óráéból,
• 2021-ben 1 nap, 19 óráéból,
• 2022 májusában pedig 2 nap, 2 óráéból.

Persze ha valaki nagyon szőrös szívű a módszertanunkkal szemben, mondhatja, hogy utólag kiegészítik a nyugdíjat. Ha nem 5, hanem 8,9 százalékos emeléssel számolunk, akkor is 2 nap jön ki májusra, vagyis a helyzet mindenképp rosszabb, mint tavaly volt, pláne mint 2019-ben.

Ennek csak az egyik oka az, hogy az élelmiszerek sokkal jobban drágulnak, mint ahogyan a teljes infláció nő. Az elkölthető pénz mennyisége még ennél is kevesebb, ráadásul ez teljesen tudatos politikai döntés következménye.

Fazekas István

A nyugdíjakat minden januárban annyival emelik meg, amekkora inflációval a kormány és a parlamenti többség számolt az előző nyáron, amikor elkészítették a költségvetést – idén ez 5 százalékos emelést jelentett. Márpedig az elmúlt években minden egyes alkalommal kiderült utólag, hogy a kormány alultervezte az inflációt, most pedig, amikor két évtizedes rekordon van az áremelkedés, nem is kevéssel lőtték alul a tervet. Ilyenkor a szabály szerint novemberben korrigálják a nyugdíjemelést, akkor utalnak egy összegben mindenkinek annyit, mint ha egész évben úgy nőttek volna a nyugdíjak, amekkora a valódi infláció volt január és augusztus között. Idén erre még egy kört rátesz a kormány: következő napokban minden nyugdíjas kap némi emelést, annyit, amennyivel visszamenőleg 8,9 százalékosra korrigálják az emelést. De már most látszik, hogy ez a 8,9 százalékos becslés is irreálisan alacsony, így majd novemberben újra jöhet a kiegészítés,

vagyis egy éven belül háromszor – januárban, júliusban és novemberben – is elbüszkélkedhetnek azzal, hogy pluszpénzt kapnak a nyugdíjasok.

A gond ezzel az, hogy amikor fizetni kell a kasszánál, akkor ez a pluszpénz nincs még ott az ember zsebében. Ezért mi a rendelkezésre álló nyugdíjjal számoltunk, hiszen amikor a májusi élelmiszerárakat ki kellett fizetni, akkor abból gazdálkodhatott minden nyugdíjas, amennyi pénzt a kormány januártól megítélt neki. És a nyugdíjaknál különösen fontos ez: sok más bevásárlással ellentétben az ételvásárlást nem lehet elhalasztani néhány hónappal, ha hirtelen túl nagy a drágulás.

Az világosan látszik a számokon, hogy 1995-re az 1989-eshez képest sokat romlott a helyzet, nemcsak a nyugdíjaknál, hanem a fizetéseknél is. Onnan gyors és nagy javulás indult meg, az EU-csatlakozás pillanatában már sokkal jobban kijöttek a nyugdíjasok és a dolgozók is a pénzükből. Ez a trend még 2010 után is folytatódott, igaz, sokat lassult. A keresetek és a nyugdíjak közötti fő különbséget az mutatja, hogy az átlagnyugdíjból már 2021-ben is kevesebb élelmiszert lehetett venni, mint amennyit 2019-ben, azóta pedig csak folytatódott a romlás.

Érdemes a rizst megemlíteni: ez drágult annyira az elmúlt hónapokban, hogy most már az átlagnyugdíjhoz viszonyítva drágább, mint 2004-ben volt.

Ha nem csak a saját bevásárlólistánkat nézzük meg, hanem a KSH hivatalos adatait, akkor azt látjuk, hogy közel másfél év után, idén májusra érte utol a nyugdíjas infláció a teljes inflációs számot, előtte, 2020-ban viszont az idősek szembesültek nagyobb drágulással. Az élelmiszerárak száguldása azonban egy rövidebb, 2021. március-november közötti időszakot kivéve már évek óta sokkal nagyobb, mint a nyugdíjas infláció. Ez pedig azoknak rossz hír, akik a nyugdíjasok közül is a szegényebbek közé tartoznak, mert az ő fogyasztásukban még nagyobb súllyal vannak ott az ételek más termékekhez képest.