Miért veszélyes halogatni a digitalizációt? Cégvezetőként ezeket érdemes átgondolnia!
Aki időben cselekszik, hatékonyabban működik és pályázatokhoz, új piacokhoz is hozzáférhet.
„Biztos vagyok benne, hogy nem a GDP-növekedés aktuális értéke lenne a döntő” – írja a Magyar Nemzetben publikált véleménycikkében Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter azzal kapcsolatban, hogy Románia 2023-ban több fontos gazdasági mutatóban leelőzte Magyarországot. Az amúgy erősen GDP-fetisiszta Nagy Márton, ezúttal amellett érvel, hogy nem a GDP a fontos, az életszínvonalat, életminőséget megragadó mutatókban Magyarország pedig jobban áll.
„Bár az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt GDP-t tekintve a román gazdaság teljesítménye 2023-ra utolérte a magyart az uniós átlag arányában, ez nem ad valós képet sem a magyarországi, sem pedig a romániai élet- és munkakörülményekről, a vagyoni helyzetről, valamint a gazdasági teljesítmény fenntarthatóságáról és egyensúlyi helyzetéről” – írja a tárcavezető.
Talán szőrszálhasogatás, de valójában az egy főre jutó, vásárlóerő-paritásos GDP már 2022-ben utolérte a magyart – 2023-ban pedig jócskán leelőzte.
„Pusztán a GDP mérése helyett érdemes például a fenntartható, széles bázisú fejlődést mérő, kizárólag objektív adatokkal dolgozó Harmonikus Növekedési Index (HNI) eredményeit is megvizsgálni, amelynek a legfrissebb, 2021-es adatai alapján például Magyarország a 29. helyen állt a világon, miközben Románia a 46. helyen. Románia a HNI pénzügyi fenntarthatóság, a munka- és tudásalapú társadalom, valamint a társadalmi fenntarthatóság dimenzióiban egyértelműen rosszabbul teljesít, mint Magyarország” – írja Nagy Márton.
A miniszter itt 2021-es adatokkal érvel – miközben a naptár 2024-et mutat, a vita pedig a megelőző évi, 2023-as eredményekről zajlik. Egyébként a HNI nem egy nemzetközileg elfogadott, bevett mutató, hanem a kormányközeli Makronóm Intézet saját fejlesztése.
Nagy Márton szerint Romániának „tartós költségvetési problémája” van, mivel amíg Magyarország a 2010-es nyolcvanszázalékos bruttó államadósságot 2023-ra 73,5 százalékra tudta leszorítani, addig Románia a 2010-es 29 százalékról 48,8 százalékra növelte azt. Hazánkban tehát az állam egyre csökkenő, Romániában egyre növekvő adósságból tudja működtetni a gazdaságot.
Valójában a magyar államadósság GDP-hez viszonyított szintje a 2010-es évek végére 65 százalékra mérséklődött, aztán a pandémia idején, 2020-ban 80 százalék közelébe ugrott, majd onnan kezdett újra mérséklődni. Azonban csak és kizárólag a magas inflációnak (egész pontosan a magas GDP-árindexnek) köszönhetően: minden sokkal drágább lett, ezért nagyot nőtt a számszerű GDP. A magyar kormány a pandémia óta nem képes fegyelmezett költségvetési politikát folytatni, a hiány minden évben jóval magasabban alakul a tervezettnél. 2023-ban április végére összejött az egész évre tervezett hiány. Mindennek fényében minimum pikáns, hogy egy magyar miniszter „költségvetési problémáról” beszél Románia kapcsán.
A véleménycikk további érdekes megállapításainak végén a miniszter azt a konklúziót vonja le, hogy „ott jobb élni, ahol rájöttek arra, hogyan lehet a növekedést jólétre fordítani: a magyar modell szerint a fogyasztásból eladósodó, azaz fridzsiderkapitalizmus helyett munkaalapú és inkluzív (azaz a társadalmi jólétre is összpontosító) gazdasági rendszerrel”.
