Make Europe Great Again!

Vagyis: tegyük naggyá újra Európát! Ismerős valahonnan ez a szlogen? Nos, úgy tűnik, a magyar kormány biztosra megy: ha saját magának Silvio Berlusconitól kölcsönzött jelmondatot (Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!), a július elsején kezdődő európai uniós elnökségének Donald Trumptól. A republikánus volt elnök és mostani elnökjelölt persze nem Európa, hanem Amerika nagyságát akarja visszacsinálni, Orbán Viktornak – már csak a közelgő amerikai elnökválasztásra tekintettel is – jól jöhetett a szlogen, amelyet hivatalosan – a magyar elnökség prioritásaival és programjával együtt – kedd délután a Várkert Bazárban mutatott be Bóka János EU-ügyi miniszter és Kovács Zoltán államtitkár.

Bóka a párhuzammal kapcsolatban annyit jegyzett meg, „nem tudok arról, hogy Trump valaha is nagy Európát akart volna”, Kovács pedig hozzátette: emlékezhetünk, hogy az első magyar EU-elnökség is hasonló jelszóval (Strong Europe, vagyis Erős Európa) indult el 2011-ben.

Kovács Zoltán és Bóka János a sajtótájékoztatón

Facebook / Bóka János

A logóval kapcsolatban viszont igazán nem lehet lopással vádolni a kormányt: az elnökség emblémája a Rubik-kocka. A politikusok ennek a szimbolikájáról is beszéltek: először is a magyar innováció és találékonyság talán legjobban ismert termékéről van szó, mellesleg pontosan annyi elemből (27-ből) áll, amennyi tagországa van az EU-nak, és a maga bonyolultsága ellenére is megvan az a mód, amellyel ki lehet rakni, ahogy „bár sokszor sokféleképpen gondolkozunk, a kocka lehetőséget ad arra, hogy amikor kirakják, egyszerre érvényesüljön benne az európai gondolat és a tagállamok nemzeti akarata” – magyarázta Kovács Zoltán, aki szerint a magyar szerepfelfogás és kompromisszumkeresés is megjelenik a 3×-as szerkezetben.

Vagy ahogy az elnökségről szóló kiadványban olvasható:

Magyarország tisztességes közvetítőként, a tagállamok és intézmények közötti lojális együttműködés szellemében fog dolgozni egy valóban erős Európa békéjéért, biztonságáért és jólétéért.

Az elmúlt hónapok-évek kormányzati EU-politikáját felidézve néha talán nehéz rájönni, mire is gondoltak, most mindenesetre kénytelen a kormány szerepet váltani. Az elnökség ugyanis elsősorban koordinációs terep, ahol lehet saját prioritásokat találni, egyes témákat pedig elásni, egy dolgot azonban tiszteletben kell tartania a kormánynak: az asztalfőt nem igazán illik csapkodni a tárgyalások során.

Márpedig ez a félelem igen erőteljesen jelent meg az elmúlt időszakban. Az, hogy a magyar elnökség ellenszélben kezdi meg a munkáját, egyáltalán nem túlzás, olyannyira, hogy még az is felmerült tavaly, vegyék el a féléves tisztséget. Erre eddig nem volt példa az Európai Unióban – igaz, nem ez lenne az egyetlen dolog, amit a magyarokon tesztelnek.

A „magyar fenyegetés” egy személyi döntést is befolyásolhatott: Charles Michel, az uniós tagországok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács elnöke – aki az uniós logika szerint a soros elnök ország első embere (esetünkben a magyar kormányfő) helyett tulajdonképpen állandó elnöke az EU vezető testületének – idő előtt tervezte távozását, ám felmerült, hogy ha nem sikerül az utódját gyorsan megválasztani, akkor jobb híján a tisztség mégiscsak a soros elnök első emberére, vagyis Orbán Viktorra száll. Michel inkább meggondolta magát.

A magyar elnökség domináns eseménye mégis az uniós őrségváltás lesz majd, hiszen az EP-választást követően nem csak új Európai Tanács-elnök lehet, és új parlament áll fel, hanem az Európai Bizottság is elnököt választ, és – mielőtt bárki aggódni kezdene, hogy Szijjártó Péter is kiemelt szerepet kap a következő félévben – az EU kül- és biztonságpolitikai megbízottja is lecserélődhet. Az új vezetői csapat megválasztására egyébként éppen az elnökség bemutatkozása előtti napon tettek – informális módon – egy első kísérletet az állam- és kormányfők, ami nem hozott sikert.

Azt ugyan nem tudni, végül min bukott el a próbálkozás, azt azonban igen, hogy az egyik kerékkötő megint csak Magyarország volt: Bóka János hétfőn a Politicónak, kedden pedig a bemutatkozó sajtótájékoztatón is elmondta, hogy Magyarország nem támogatja a legbiztosabb befutónak tartott Ursula von der Leyen személyét az Európai Bizottság élén. „A másik két jelölttel kapcsolatban kifogást nem fogalmaztunk meg eddig” – közölte a politikus, aki azért kiemelte: a kérdésben minősített többséggel hoznak majd döntést, vagyis azt Orbán Viktor nem vétózhatja meg.

A döntés tehát nem is az elnökség feladata lesz, hanem az állam- és kormányfőké, alapesetben ez a jövő heti (immár formális) találkozójukon zárhatják le a kérdést, vagyis itt dőlhet el az is, ki váltja Charles Michelt (jelenlegi állás szerint António Costa volt portugál miniszterelnök) és ki Josep Borrell kül- és biztonságpolitikai főképviselőt (jelen állás szerint Kaja Kallas észt miniszterelnök), meg természetesen az, hogy folytathatja a következő öt évben Von der Leyen.

Minden más csak részletkérdés? Ez azért túlzás, még úgy is, hogy a magyar elnökséget alapvetően fogja meghatározni ez a folyamat, illetve az Európai Bizottság felállása, ami, tapasztalatok szerint, akár az év végéig elhúzódhat.

Orbán Viktor és Ursula von der Leyen az Európai Unió (EU) tagállamainak informális találkozóján Brüsszelben 2024. június 17-én.

AFP / Anadolu / Dursun Aydemir

A magyar kormány mégis fontos szerepet kaphat, hiszen az EU őrségváltásán túl a világban, de még az unióban is zajlik az élet. Bóka az elnökség legfontosabb prioritásaként a versenyképességet nevezte meg, ezen belül is egy „Új Európai Versenyképességi Megállapodás” elfogadása a cél. Bár sok minden sodorta el az elmúlt időszakban ezt a kérdést, valójában erről már most is komoly diskurzus folyik az EU-ban, összefügg például a kritikus nyersanyagok, technológiák terén az unió önállóságával, az innovációban való lemaradásával vagy éppen azzal, hogy az amerikai protekcionizmus és a kínai nyomulás közé beszorulva az európai ipar végképp lemaradhat.

A további kiemelt témák sem meglepőek: az elnökség ez európai védelmi politika megerősítését, „következetes és érdemeken alapuló” bővítéspolitikát, az illegális migráció megfékezését (az érintett harmadik országokkal való együttműködéssel), a Bóka által „rendkívül sikeresnek” nevezett kohéziós politika jövőjének kialakítását, „gazdaközpontú” agrárpolitikát, illetve a demográfiai kihívások kezelését nevezték meg. Utóbbi témának szentelik egyébként a hat hónapos periódus legkiemeltebb eseményét, egy informális csúcstalálkozót is. A demográfiával kapcsolatos tárgyalásokról a miniszter annyit mondott el, hogy annak alapját a tavaly közzétett demográfiai eszköztár adja, és olyan kérdéseket vitatnának meg, mint a fenntartható munkaerőpiac, a munka és magánélet egyensúlya vagy éppen az unióban is komoly problémát jelentő agyelszívás kérdése.

Érdemes azért visszatérni egy másik kiemelt témára, a bővítés kérdésére is, annál is inkább, mivel Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nemrég arról beszélt, hogy a magyar elnökség prioritása lesz a bővítés felgyorsítása – igaz, ezt moldovai szakértők képzésével kapcsolatban ígérte meg, szó sem esett arról, mi lesz Ukrajnával. Olyannyira, hogy már olyan hírek is felreppentek, hogy a belga elnökség tulajdonképpen átlökné a startvonalon az országot, és már a magyar elnökség előtt áldását adná a csatlakozási tárgyalások megkezdésére, nehogy a magyarokon elakadjon. Ehhez képest Szijjártó a múlt héten azt közölte: az ukrán csatlakozási tárgyalások keretdokumentumába „minden magyar feltétel bekerült”.

AFP / NurPhoto / Beata Zawrzel

A hvg.hu ezzel kapcsolatos kérdésére ezt Bóka János is megerősítette, elismételve azt, hogy a kormány az érdemeken alapuló folyamatban gondolkodik. Kiemelte: egyes európai intézményekben „bővítési lelkesedés” alakult ki a három kelet-európai országgal kapcsolatban (Ukrajna, Moldova és Grúzia, igaz, utóbbinál a nemrég elfogadott ügynöktörvény finomíthatja a képet), a magyarok célja ehhez képest az, hogy ebből a lelkesedésből jusson valamennyi a Nyugat-Balkánra is. És hogy mivel lenne elégedett az elnökség végére? Úgy fogalmazott, hogy ezek az országok „legalább egy lépéssel kerüljenek közelebb a tagsághoz”. Szerbia esetében ez újabb tárgyalási csomag megnyitását jelenti, Montenegrónál egy újabb kör lezárását, míg Észak-Macedónia és Albánia esetében egy kormányfői konferencia összehívását, és minden esetben azt, hogy az országok akár a csatlakozás előtt hozzáférhessenek egyes tagságból fakadó előnyökhöz (erre példaként az egységes fizetési övezetbe – SEPA – való felvételt említette).

Ami pedig Ukrajnát illeti, annyit mondott, hogy a csatlakozási folyamat „az előírt eljárásrendben folytatódik”, vagyis tovább tart az ukrán jogrendszer átvilágítása (screening), ami alapján az Európai Bizottság értékeli a tárgyalások megkezdésére való képességet. Magyarul: „az eddigi ütemezés alapján a fejezetek megnyitása még fel sem merül” – fogalmazott Bóka.

A bővítés persze mást is jelent: Románia és Bulgária hosszú évek alatt is csak részben tudott belépni a schengeni övezetbe, a kormány célja az, hogy elérje, a személyek szabadok mozgását lehetővé tevő rendszert kiterjesszék a két ország szárazföldi határaira is – praktikusan ez a magyar–román határ átjárhatóságát is jelentené.

Van azonban lezáratlan kérdés Magyarországgal kapcsolatban is: nemrégiben a belga és az osztrák külügyminiszter is a 7. cikk szerinti eljárás felmelegítéséről beszélt, amiben Magyarország nyilvánvalóan nem érdekelt, abban annál inkább, hogy megoldás szülessen végre a zárolt uniós források ügyében. Bóka itt azt emelte ki: jogalkotási javaslat csak a bizottságtól érkezhet a jogállamisági eljárással kapcsolatban – vagyis sokat nem segít, hogy a soros elnökséget történetesen Magyarország adja.