Ursula von der Leyen újrázhat az Európai Bizottság élén: az állam- és kormányfők brüsszeli tanácsülésén jóváhagyták, hogy a német politikus második ötéves ciklusra is a testület elnöke maradjon. A csúcs résztvevői ugyanakkor – jóváhagyva az először a vezetők június 17-i informális találkozóján megtett javaslatot – António Costa volt portugál miniszterelnököt nevezték meg az állam- és kormányfők testületének, az Európai Tanácsnak a következő elnökeként, míg a harmadik kulcspozíciót, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselői tisztségét a következő időszakban Kaja Kallas észt miniszterelnök töltheti be.

A vezetők így szembementek Orbán Viktor magyar miniszterelnök akaratával, aki minden létező fórumon közölte: nem hajlandó elfogadni a német politikus újrázását. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója a csúcs közben azt is jelezte: a magyarok egyedül vannak ezzel, mindenki más számára elfogadható Von der Leyen személye.

A kormány hivatalosan azért nem tartotta őt elfogadhatónak, mert az elnök „túlpolitizált” bizottságot vezetett. Öt éve még éppen Von der Leyen tűnt a magyar kormányfő számára az elfogadható alternatívának Manfred Weber néppárti politikus helyett, akivel akkortájt már igencsak megromlott a viszonya a jogállamisági kérdések miatt. Más kérdés, hogy azóta Von der Leyenről kiderült, ezt a kérdést ő még komolyabban veszi. És persze az is kiderült: ha egyedül a magyarok utasítanak el valakit, az nem feltétlenül garancia arra, hogy azt a többiek komolyan fontolóra veszik. Itt egyébként nincs szükség egyhangúságra. Orbán a hírek szerint nem szavazta meg Von der Leyent, tartózkodott Kallas jelölésénél – ami nem meglepő annak fényében, hogy Putyinnal folytatott tárgyalásai után a politikus élesen bírálta őt –, támogatta viszont António Costa jelölését.

A megállapodással azonban nem csak Orbánnak volt előzetesen baja. Miután a hét elején kiderült, a három legnagyobb centrista pártcsalád, a konzervatív Néppárt, a baloldaliak és a liberális Renew képviselői előzetesen megerősítette a csúcspozíciókra tett korábbi javaslatot – és történetesen épp egy néppárti, Von der Leyen, egy baloldali, António Costa és egy liberális, Kaja Kallas kapja ezeket – Giorgia Meloni olasz miniszterelnök háborodott fel, mondván őt (és pártcsaládját, az ECR-t) kihagyták a döntéshozatalból. (Kiszivárgott hírek szerint egyébként Meloni tartózkodott Von der Leyen jelölésénél, nem támogatta viszont sem Costát, sem Kallast.)

Von der Leyen jelölését még az Európai Parlamentnek is meg kell erősítenie, amire legkorábban a testület alakuló ülésén, a július 15-i héten Strasbourg-ban kerülhet sor. Az elnöknek az összes képviselő legalább 50 százalékának a támogatását kell elnyernie, ami 361 voksot jelent. Korábban a siker bebiztosítása érdekében a bizottsági elnök Melonival sem zárta ki az együttműködést, amire a baloldali és liberális képviselők azzal fenyegették meg, hogy megvonják tőle a támogatást.

António Costa esetében sem volt problémamentes a jelölés. A portugál politikus 2015-től kezdve több mint nyolc évig állt miniszterelnökként hazája élén, 2023 novemberében egy korrupciós botrány következményeként jelentette be távozását. Ennek előzménye az volt, hogy több nagyberuházás, például egy lítiumkitermelés-koncesszió megadása körül több embernél folytattak hivatali visszaélés, befolyással üzérkedés és megvesztegetés miatt nyomozást, saját kabinetfőnökét is őrizetbe vették. Costa esetében azt kérték számon, hogy a mai napig nem tisztázta magát az ügyben, amelyben egyébként tanúként tartják számon.

Costa mindenesetre saját utódja, a lemondása után idén márciusban rendezett parlamenti választás után a miniszterelnöki székbe került konzervatív Luís Montenegro támogatását is bírja. Ennél is fontosabb azonban, hogy jó viszonyt ápol Ursula von der Leyennel, ellentétben a Tanácsot az elmúlt öt éve vezető belga politikussal, Charles Michellel.

Kaja Kallas kinevezése a kül- és biztonságpolitikai főképviselő posztjára több mint szimbolikus, hiszen az észt politikust az orosz vezetés egyik leghangosabb kritikusaként ismerik az EU-ban, olyannyira, hogy a Kreml bűncselekmény elkövetése miatt adott ki körözést ellene. Az EU-ban viszont amiatt bírálták, hogy férjéről tavaly kiderült, cége még mindig üzletel az oroszokkal.

A tagállami vezetők számára ugyanilyen fontos – ha nem még fontosabb – kérdés az EU új ötéves stratégiai menetrendjének az elfogadása volt. Itt leginkább az okozott némi fennforgást, amikor kiderül: a franciák és a németek közös módosítókkal érkeztek – ilyen javaslatokkal egyébként nyilvánvalóan a többi ország, így a magyarok is éltek, vétófenyegetésekről azonban ezúttal nem volt szó.

A dokumentum, amely elsőként a most induló magyar EU-elnökség munkáját határozhatja meg, természetesen szót ejt az unió demokratikus értékeinek megerősítéséről, hírek szerint azonban a viták főleg az európai védelmi politika fejlesztésének irányáról folytak. A kompromisszum fontos eleme az, hogy a védelmi iparon túllépve több országot érintő védelmi együttműködésekről beszél. A stratégia fontos eleme a versenyképesség erősítése, amely az általánosságokon túl olyan konkrét célokat is megjelöl, mint a tőkepiaci unió megvalósítása vagy a bankunió régóta húzódó tökéletesítése.

A harmadik fő téma, Ukrajna esetében a magyar kormány számára a tét az volt, sikerül-e valahogy kifarolnia az ukránoknak az Európai Békekeret (EPF) fegyverbeszerzéséhez nyújtott támogatás kifizetéséhez. Az EU vezetése korábban egy jogi megoldást talált, amellyel kicsavarta a kormány kezéből a döntés – így a vétó – jogát, mégpedig arra való hivatkozással, hogy az EPF-ről még májusban meghozott keretmegállapodás idején a magyarok a konstruktív tartózkodással éltek, vagyis kivonták magukat a szavazás alól, így nem állták útját az egyhangú döntésnek, ezzel pedig – legalábbis a Tanács értelmezése szerint – lemondtak arról a jogukról, hogy később beleszóljanak a témában később születendő döntésekbe. Ehhez képest Orbán Balázs délután arról beszélt, hogy úgynevezett opt outot szeretnének elérni, vagyis a kimaradás jogát az uniós döntés – történetesen az ukránoknak fegyverekre szánt támogatás – alól, ebben az esetben hajlandók eltekinteni a vétótól.

Ukrajna ügyében ugyanakkor az EU vezetői egy egészen más dokumentummal a kezükben pózoltak a csúcsra érkező Volodimir Zelenszkij ukrán elnök társaságában. Az úgynevezett közös biztonsági kötelezettségvállalás lényege az, hogy az EU hosszú távon kötelezi el magát Ukrajna védelme iránt, ezen túl az uniós belső piacba való fokozatos integrációra, illetve a háború elől menekülő ukránok támogatására is ígéretet tesz. Tulajdonképpen arról van szó, hogy az eddig itt-ott leírt vagy elhangzott vállalásokat egy 12 oldalas dokumentumba foglalták, amiből 11 és fél oldal szól arról, mit ígér az EU és fél oldal arról, mit vállal Ukrajna ezekért – de elsősorban az uniós tagságért – cserében.