Szorongás. Ez az az érzés, amit a megkérdezettek között tízből négy ember érez, mikor a jövőjére gondol, derül ki az OTP felméréséből. A megkérdezetteket leginkább az úgynevezett polikrízis, azaz az egymással összefüggő, együttesen jelentkező válsághelyzeteket feszélyezhetik ilyen mértékben, az elmúlt években ugyanis egyszerre kellett megküzdeni a járványhelyzet, a magas infláció és a klímaválság okozta nehézségekkel, mondta a felmérést bemutató sajtótájékoztatón Máriás Endre, az OTP Bank bankkapcsolati területének vezetője.

A megkérdezettek a 18-70 éves korcsoportba tartozó bankkapcsolattal rendelkezők voltak, a kutatás célja pedig a magyarok öngondoskodási attitűdjének és szokásainak felmérése volt. Ez előbbi az újonnan megalakult három alindex egyike is, az aktivitás és a kommunikáció mellett.

A három alindexből az első az attitűd, ami azt mutatja meg, mennyire magabiztosak a megkérdezettek pénzügyeiket illetően, értik-e a bankok ajánlatait, és hogy a jövőben vagy a jelenben élnek. Az alindex 59 pontot ért el, ami egy közepes érték, az egyes kérdések azonban megdöbbentő válaszokkal járnak. A fent említett szorongás is ide sorolható, de az is, hogy a magyarok több, mint fele soha nem vezet kimutatást pénzügyeiről, az ezzel rendszeresen foglalkozók pedig csak a megkérdezettek negyedét teszi ki.

És, hogy mit tartanak a megkérdezettek öngondoskodás legfontosabb pilléreinek? A két legnépszerűbb válasz a pénzügyi biztonság megteremtése és az egészség megóvása, ezeket egyaránt 91 százalék mondta, de a gyakori válaszok közé tartozik a váratlan helyzetekre és az időskorra való felkészülés is. Ahogy azonban azt az OTP Fáy András Alapítvány Képzési igazgatója, Csufor Lilla is kiemeli, az öngondoskodás fontos részét képzi az oktatás is, ez is egy befektetésnek kezelhető.

Egy nyugdíjas pénztárcát tart a ke

AFP / DPA / Alicia Windzio

Az attitűdnél jobb eredményt ért el az aktivitás, a 61 pontos kategóriába tartozó tényezők azt fedik le, a megkérdezettek milyen iskolai végzettséggel rendelkeznek, van-e valamilyen nyugdíjcélú megtakarításuk és tesznek-e egészségükért, például járnak-e rendszeresen szűrővizsgálatokra. Érdekesség, hogy ezen három területen tízből hatan az államtól várják a megoldást, a legkiemelkedőbb pedig a tisztességes nyugdíj biztosítása, ezt 80 százalék tartja az állam feladatának. Azt azonban senki sem állítja, hogy ebben a témában óriási lenne az állam irányába mutatott bizodalom, 82 százalék ugyanis azt gondolja, nem lesz elegendő az állami nyugdíja.

Ennek ellensúlyozására a megkérdezettek nagyjából fele a nyugdíj melletti munkával válaszolna, tízből négyen pedig különféle megtakarításokkal és biztosításokkal készülnének fel. Ez utóbbi azonban nagyban függ a válaszadó iskolai végzettségétől, a csak nyolc osztályt elvégzők csupán negyede gondolkodik ilyen megoldásban, a valamilyen felsőfokú végzettséggel rendelkezők közül azonban 75 százalék a megtakarításokat is hosszú távú válasznak tartja a nem elegendő állami nyugdíjra.

A harmadik alindex, a kommunikáció a maga 37 pontjával messze a dobogó harmadik helyére szorul. Ez a mutató azt hivatott mérni, mennyire van köztudatban az öngondoskodás, mennyit beszélnek róla az emberek barátaikkal vagy családjukkal, mennyit hallanak erről a médiában. Az alacsony pontszám persze érthető, mikor a megkérdezettek 55 százaléka még se nem hallott, se nem beszélt az öngondoskodásról.