Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Ha van egy kis szerencsénk, rendesen betáraztunk karácsonyra, és egy darabig kitartanak a maradékok, így nem kell élelmiszerboltba mennünk. Ha azonban kisebb volt a háztartásunk vásárlóereje, vagy nagyobb a vendégek étvágya, kellemetlen meglepetés érhet minket: megint kapott egy lendületet a drágulás.
A folyamatban ezúttal semmi meglepő nincsen, csupán az elmúlt hónapok trendje folytatódott: egyre többet kell fizetni a tojásért, a tejért és a tejtermékekért, illetve többe kerül az étolaj is. Volt azért olyan termék, ahol felhúztuk a szemöldökünket: a 2,8 százalékos zsírtartalmú UHT-tej lassan a duplájába kerül, mint az inflációs időszak (és az árstop) előtt: a legolcsóbb termék literje mindegyik boltban 369 forintért volt elérhető december utolsó napjaiban, ami a múlt havi átlagárhoz képest csaknem 17 százalékos ugrás. Ugyancsak havi alapon 13 százalékot is meghaladó drágulást láttunk a vajnál és a laktózmentes vajnál egyaránt. Ha januárral hasonlítjuk össze a mostani árakat, már több mint 42 százalékkal kell többet fizetni a termékből a legolcsóbb változatért. A tojásnál ennél is nagyobb, csaknem 62 százalékos a drágulás az év eleje óta.
Az elmúlt hónapokban azt írtuk, hogy a termékek beszerzési árai nem feltétlenül indokolják ezt a drágulást, abban szerepet játszhat az is, hogy a kereskedők az árstop (és a kötelező akciózásról szóló rendelet) hatályon kívül helyezése után már nem kötelesek beszerzési áron vagy az alatt értékesíteni. Mostanra azonban már ezeknél (a tojás esetében az úgynevezett csomagolóhelyi árakban) is látszik az emelkedés – a piaci logika pedig újfent drágulást diktál. Ebben közrejátszhat természetesen a forint gyengülése, és nem is feltétlenül azért, mert ezek az élelmiszerek importból származnának. A hazai és nemzetközi árak között mindig szoros az összefüggés, már csak azért is, mivel ha euróban többet kapnak a termelők, igyekeznek exportálni, ami a hazai kínálatot szűkíti, vagyis itt meg azért nőnek az árak. Az mindenesetre általában nem jó hír, hogy a forint gyengélkedik. Márpedig így van: amíg januárban még 380 forint körüli volt az euró ára, az amerikai elnökválasztás – vagyis november eleje – óta annak is örülhetünk, ha nem haladja meg a 410 forintot. Ez mindenképpen megdrágítja az importot és az importból származó csomagolóanyagokat is, de akár a hazai alapanyagokat is.
A grafikont itt nézheti meg teljes képernyős nézetben
Mindez már megjelenik az infláció fő számában is, amely novemberre 3,7 százalékra emelkedett – igaz, a fogyasztói árak emelkedését eddig nem elsősorban az élelmiszerek hajtották, hanem a szolgáltatások, ez is magyarázhatja, hogy az úgynevezett nyugdíjas infláció, ha minimálisan is, az átlagos szint alatt, 3,6 százalékon állt az év 11. hónapjában.
Szerencsére az üzletekben is van, ami ellensúlyozza a drágulást – más kérdés, hogy alacsonyabb árakat inkább a zöldségeknél láttunk, amelyeknél akár hónapról hónapra láthatunk nagy mértékű ugrást akár felfelé, akár lefelé. Most tehát inkább lefelé, jóval olcsóbb a paradicsom és a vöröshagyma is, igaz, közben a burgonya és az alma drágult.
A grafikont itt nézheti meg teljes képernyős nézetben.
Összességében november vége és december vége között átlagosan 2 százalékkal drágult a HVG kosara, amely egy négyfogásos, négyszemélyes ebéd hozzávalóiból áll. Az ebéd ára most átlagosan 8433 forint volt, szemben a január végén mért 7186 forinttal, vagyis 11 hónap alatt már 17 százalékot is meghalad a drágulás.
Ebben a hónapban az Aldi volt a legolcsóbb, ezt az Auchan követte, a harmadik pedig, gyakorlatilag holtversenyben a Lidl volt. Az alternatív élelmiszerek esetében az Auchan volt a legolcsóbb, a második lett a Lidl, a harmadik pedig a Penny.
A grafikont itt nézheti meg teljes képernyős nézetben
Mit főztünk ki?
Egy négyfős családi ebéd hozzávalóinak árát gyűjtöttük össze a hat nagy élelmiszerláncnál (Aldi, Auchan, Lidl, Penny, SPAR, Tesco). A mennyiségeknél fajlagos árat számoltunk, tehát bármekkora is volt a kiszerelés, általában a kilós egységárat néztük, kivéve a tojást, ahol tíz darabot számoltunk egységként, a száraztésztát, ahol a jellemző, félkilós zacskót, míg a vajnál és a sajtnál 10 dekás árat néztünk, kiszereléstől függetlenül. A termékeknél ugyanazokat a kategóriákat néztük, a száraztésztáknál például a négytojásos változatot, a tojásnál pedig legalább M-es méretet. A kiszereléseknél azt kerestük, amelyiknek a fajlagos ára a legalacsonyabb. Ezekből számoltuk aztán ki egy ebéd árát, amely zöldséglevesből, sertéspörköltből, rántott csirkemellfiléből és almás pitéből áll. (A listában szereplő egyes termékek több fogáshoz is felhasználhatók, az egyszerűség kedvéért ezeket egy helyen jelöltük csak.)
A sorozat korábbi cikkeit itt olvashatja el.
A sorozat korábbi cikkeit itt olvashatja el.
Nyitóképünk illusztráció! Fotó: Fazekas István
