Elfogyott a horvátok türelme, kikiáltották, hogy a kapzsi multik tehetnek mindenről, ezért újabb egynapos bojkottot hirdettek a szerintük túl drága boltok ellen múlt pénteken. Fogyasztóvédelmi szervezetek ismét azt kérték, hogy a január 24-i akcióhoz hasonlóan senki ne vásároljon semmit a boltokban, de a kávézókban, éttermekben és benzinkutakon sem, hogy felhívják a figyelmet a szerintük indokolatlan áremelésekre. Kezdeményezésüket múlt héten több másik balkáni országban, köztük Szerbiában, Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában és Szlovéniában is hasonló akciók követték.

A “Halo, inspektore” nevű horvát Facebook-csoport egy másik bojkottra is felhívta az ország lakóit. Josip Kelemen, a platform létrehozója kihirdette, hogy múlt hét csütörtöktől egy hétig három üzletláncot bojkottálnak: az Eurospint, a Lidlt és a DM-et. Emellett az összes kiskereskedelmi üzletláncban forgalmazott szénsavas üdítőre, palackozott vízre, valamint mosogató- és mosószerre is bojkottot hirdettek hét napra.

Ha mindez nem kényszerítené jobb belátásra a kiskereskedőket, ezen a héten másik három üzletláncra terjesztik ki a bojkottot, és nem állnak le addig, amíg nem engednek az árakból – ígérte Josip Kelemen.

Üres bolt Zágrábban

Stipe Majic / Anadolu via AFP

Úgy tűnik azonban, hogy a kereskedelmi láncok – köztük például a Konzum és a Kaufland – nagyon is látják, hogy a horvát vásárlók nem viccelnek: a január 24-i bojkott után több mint 2500 termék árát csökkentették.

A polgárok elszántságát mutatja, hogy az adóhivatal adatai szerint az egynapos bojkott alatt a kiskereskedelemben több mint ötven százalékkal csökkent a forgalom az egy héttel korábbi péntekhez képest, és 30-40 százalékos zsugorodás volt a webáruházak eladásában is.

A horvát vállalkozók egyesülete (UGP) eközben az élelmiszerek 5, 13 és 25 százalékos áfájának egységes 5 százalékra való csökkentését sürgeti.

Jelentős fogyasztáscsökkentés nélkül – legyen annak oka gazdasági válság, vagy változások a vásárlók fogyasztói magatartásában – a kereskedőknek nincs motivációja arra, hogy csökkentsék az árakat

– állítják a lakossági akciót támogató gazdasági elemzők.

Úgy tűnik, a horvát kormány sem szeretne kimaradni a népszerű kezdeményezésből, ezért múlt pénteken újabb termékekkel bővítette az árstopos listát. A 2023-ban meghatározott harminc termék mellett további negyven árucikk árát korlátozták a pénzromlás megfékezésére hivatkozva – köztük például a kenyérét is –, sőt azt is elrendelték, hogy a nagyobb bevásárlóközpontokban elkülönített részt tartsanak fenn ezeknek a termékeknek, hogy ne kellejen azokat keresgélni.

A magyar tapasztalatok

A próbálkozásnak a magyar vásárlók is megtapasztalhatták már a felemás hatását, miután a magyar kormány 2021 novemberében az üzemanyagokra, 2022 februárjában pedig az élelmiszerekre próbált ársapkát húzni. Noha a horvátoknál szabályozott 70 termékkel szemben itthon csupán 11 termékcsoportot érintett az árstop, a hatása mégis erőteljesnek bizonyult a teljes kiskereskedelemben: nagyjából minden iparági szereplőt egymásnak ugrasztott, miközben egymásnak feszült a gazdaságpolitikai vezetés és az infláció kézben tartásáért felelős jegybank is. A legnagyobb gond azonban az volt, hogy az árstop az inflációt nem nyomta le – sőt az árstop árát végső soron a fogyasztók fizették meg, hiszen az árstoppal nem érintett termékek még nagyobbat drágultak, így 2022 decemberére rekordszintre, 49,6 százalékra nőtt az élelmiszerár-emelkedés éves bázison.

Orbán Viktor a svájci Neue Zürcher Zeitungnak (NZZ) adott interjújában mégis is úgy értékeli az intézkedést, hogy bár „vannak ellene szóló érvek, amelyeket érdemes megfontolni, de végül is még mindig úgy gondolom, hogy jó. Horvátország éppen most döntött számos termék árplafonjáról. Ez nem történne meg, ha hülyeség lenne.”

Az árstop hazai hatásáról ebben a cikkünkben írtunk részletesen:

Könnyen visszaüthet

A Horvát Munkaadók Szövetsége (HUP) ugyanakkor nincs elragadtatva sem az ársapkáktól, sem a lakossági akcióktól. Szerintük az elmúlt két évben a gazdaság növekedéséhez nagyrészt az egyéni fogyasztás járult hozzá, ezért – ha a bojkott folytatódik, és a lakosság egész évben csökkenti a kiadásait – a GDP növekedési üteme jelentősen csökkenhet, vagy akár recesszió is kialakulhat.

Pedig eddig nagyon jól teljesített az ország, amit mindhárom nagy hitelminősítő el is ismert. Miután 2023. január 1-jén – kilenc és fél évvel uniós csatlakozásuk után – csatlakoztak az euróövezethez, az ország igazi sikersztori lett a térségben. A gazdasági növekedése 2024-ben 3,5 százalékos lehetett, miközben Magyarországon csupán 0,6 százalékkal tudott növekedni a gazdaság. A tavalyi horvát növekedés korántsem egyszeri kiugrás volt, hiszen az országban 2025-2026-ban is 3 százalék körüli éves átlagos GDP-növekedést valószínűsítenek.

Nem csoda, hogy tavaly szeptemberben előbb az S&P és a Fitch, majd novemberben a Moody’s is az elsőrendű „A” kategóriába emelte Horvátország adósosztályzatát, sőt az utóbbi egyből két fokozatot is emelt. Ezt azzal indokolták, hogy a robusztus növekedés mellett az államadósságot is sikerült letornászni: a GDP-hez mért horvát államadósság-ráta 2024 végén 57 százalékra csökkent, ami 14 százalékponttal alacsonyabb a járvány előtti szintnél és csaknem 30 százalékponttal alacsonyabb a járvány tetőzése idején, 2020-ban elért aránynál.

Bár sok makrogazdasági mutató valóban kimagaslóan jónak számít, a horvátok ezeket most még nem érzik a bőrükön, annál inkább az élelmiszerek drágulását. Tavaly decemberben az eurózónán belül Horvátországban volt a legmagasabb az infláció, 4,5 százalék, ezen belül decemberben az élelmiszer- és italárak 4,8 százalékkal drágultak. (Az eurózóna inflációs átlaga mindössze 2,4 százalék volt.)

Ha mindez ekkora felhördülést okoz a horvátoknál, akkor mi kellene, hogy történjen Magyarországon? – tehetnénk fel a kérdést. Itthon ugyanis decemberben minden inflációs mutató rosszabb volt, mint szomszédunknál: 4,6 százalékos volt az átlagos áremelkedés az előző év utolsó hónapjával összevetve, azon belül az élelmiszerek 5,4 százalékkal drágultak.

Ha megnézzük az elmúlt évek adatait, akkor még megdöbbentőbb a két ország közötti különbség:

Élelmiszer-infláció (százalék, 2015=100)

Eurostat

Horvátország az élelmiszer-szükségletének csupán 67 százalékát állítja elő, ami függővé teszi a behozataltól. Ez azonban önmagában nem magyarázza az uniósnál magasabb inflációt, hiszen a horvátok esetében a magyarhoz hasonló árfolyam-különbözetről már nem lehet beszélni.

A kérdésre Boris Vujcic, a Horvát Nemzeti Bank elnöke sem tud többet mondani. Szerinte jelenleg két dolog tartja fenn az inflációt, a szolgáltatások és az élelmiszerek árának növekedése. Arra viszont nincs egyértelmű válasza, hogy miért magasabb Horvátországban az infláció, mint sok európai országban.

Szerinte ehhez hozzájárultak a gyümölcsök, a zöldségek, a tojás, a tejtermékek, a tej, a kakaó, a tea és a kávé áremelkedése, ami viszont a globális trendekkel magyarázható. Érdekes módon az ársapkák kontraproduktív hatása nála sem merült fel a rejtélyes inflációgerjesztő okok lehetséges magyarázataként, pedig elég lenne megkérdezni néhány magyar közgazdászt a tapasztalatokról. Vagy meg lehetne nézni az argentin példát, ahol – az infláció elleni küzdelem és a szociális stabilitás fenntartása érdekében – az évek során úgy bővült az ársapkázott áruk köre, mint most Horvátországban, míg végül több ezer termékre kiterjedt, az infláció viszont nemhogy megfordult volna, hanem az utóbbi években bőven 100 százalék fölé emelkedett, miközben áruhiány alakult ki, és létrejött e termékek feketepiaca is.

Persze hazánkban sem az árstop volt az egyetlen árfelhajtó tényező: a forint gyengülése, az energiaárak elszállása vagy a kiskereskedelmi különadó emelése szintén hatott a fogyasztói árak alakulására, de az árstop is bőven rátett egy lapáttal.