Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk, hogyan!
Az Energiaügyi Minisztérium (EM) rendelettervezete több kormányrendelet módosításával hangolná össze a hazai szabályozást az Európai Unió 2023/1542-es rendeletével, amely az egyes akkumulátortípusok teljes életciklusára, valamint a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) hatálya alá tartozó hulladékként való kezelésükre kíván megoldást találni. Az EPR biztosítja, hogy a gyártók viseljék a költségeket és a felelősséget a termékeikből képződő hulladékért („a szennyező fizet” elve). A változtatások célja, hogy javuljon a körforgásos gazdaságba illeszkedő hulladékkezelés minősége. Az EM kedd este jelentette meg a tervezetet, a társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezetet július 2-áig lehet véleményezni.
A jövőben minden érintett gyártónak és forgalomba hozónak – akár egyéni teljesítőként, akár a koncessziós társaságon, azaz a Mohun keresztül teljesítik az EPR-kötelezettségüket – külön hulladékgazdálkodási engedélyt kell beszereznie. Az engedélykérelemhez tucatnyi dokumentumot kell csatolni, például a várható hulladékmennyiségeket, a vállalt gyűjtési arányokat, a hulladékkezelőkkel kötött szerződéseket, valamint a környezetvédelmi biztosítási és pénzügyi biztosítékokat.
A gyártóknak (és ha koncessziós társaságon keresztül teljesítenek, akkor annak is) részletes nyilvántartásokat kell vezetniük a forgalomba hozott mennyiségekről, visszagyűjtött hulladékokról, gyűjtési arányokról, kezelési és hasznosítási módszerekről, az uniós rendelet előírásai szerint, majd jelenteni ezeket a hatóságok felé. A szabályok be nem tartása esetén a gyártó elvesztheti az engedélyét.
A forgalmazókra is új teher hárul: a szöveg értelmében
„a forgalmazónak a hulladékká vált hordozható elemeket és akkumulátorokat az üzlethelyiségében elhelyezett, zárható gyűjtőedényben kell folyamatosan átvennie” az EU-s célértékek elérése érdekében.
Az uniós rendelet a hordozható akkumulátorok visszagyűjtési arányára 63 százalékos (2027-re), majd 73 százalékos (2030-tól), az elektromos kerékpár (LMT) akkumulátorokra 51 százalékos (2028-ra), illetve 61 százalékos (2031-tól) begyűjtési célértékeket ír elő.
Az akkumulátorok és elemek kategorizálása is jelentősen átalakul. Az új rendszerben külön kódok és díjkategóriák vonatkoznak például a hordozható, ipari, jármű- és elektromosjármű-akkumulátorokra, éves helyett pedig negyedéves adatszolgáltatást vezet be, ami jelentősen növeli majd a vállalatokra háruló bürokratikus terheket.
A gépjárműgyártókra a tervezet külön, célzott szabályozást vezet be az EPR-rendszeren belül, ők átalánydíjas teljesítési lehetőséget választhatnak a kötelezettségeik teljesítésére. Ez azt jelenti, hogy a tárgynegyedévben forgalomba hozott járművek mennyisége alapján fizetnek fix összegű EPR-díjat. Az átalány tartalmazza a csomagolási díjat is, így számukra egyszerűsödik az adminisztráció.
Egy másik változás, hogy a Mohu akkor is kiállítja az EPR-díjról a számlát, ha az éves díj nem éri el az ezer forintot. Ez a visszaváltási díjas termékek után fizetendő DRS-díjra (ami az EPR-díj egy speciális fajtája) is vonatkozik, és a gyártóknak, forgalmazóknak az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszerben is jelenteniük kell az adatokat. A módosítások célja, hogy a visszaváltási rendszer teljes mértékben beépüljön az EPR-rendszer struktúrájába, és a gyártók minden tevékenységüket (ideértve a DRS-t is) egységes jelentésen és díjfizetési rendszeren keresztül teljesítsék.
További változás, hogy minden olyan gyártónak, forgalmazónak vagy hulladékkezelőnek, aki egyedileg kívánja teljesíteni az EPR-kötelezettségeit (tehát nem a Mohun keresztül), pénzügyi biztosítékot kell nyújtania – ez lehet bankgarancia, letét vagy biztosító által vállalt kötelezvény. A biztosíték mértékét a hulladékgazdálkodási hatóság állapítja meg az engedélyezési eljárás során, a tevékenység kockázatai és volumene alapján, de egy megyére legfeljebb 75 millió forint lehet, azonban országos tevékenység esetén ez többszöröződhet.
A pénzügyi biztosíték rendszere alól egyedül a Mohu mentesülhet, de csak akkor, ha ezt külön igazolja az engedélykérelemben, például meglévő biztosítás, garancia, mentesség alapján.
A legtöbb módosítás 2025. augusztus 18-án lép hatályba, de egyes rendelkezések csak 2026-ban, egyes esetekben pedig 2027-ben válnak kötelezővé. Az átmeneti időszak célja, hogy a gyártók és az érintett piaci szereplők felkészülhessenek az új követelményekre.
Az új szabályozás célja, hogy javítsa az átláthatóságot, csökkentse a hulladék környezetre gyakorolt hatását, és megfeleljen az uniós körforgásos gazdaság követelményeinek. A változások ugyanakkor jelentős adminisztratív és pénzügyi terheket is róhatnak a gyártókra, különösen a kisebb szereplőkre.
