Hatvan induló közül választott a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságíró szervezet hét blogot, hat földrészről - különös tekintettel azokra a területekre, ahol tudvalevőleg sérülnek az emberi szabadságjogok.
A nyertesek közt volt Shared Pains afgán blogíró, aki hazája politikai és társadalmi eseményeket kommentálja. Feltűnik még a díjazottak közt Mojtaba Saminejad iráni blogger is, akit fárszi nyelven íródott naplója miatt két év börtönbüntetésre ítéltek 2005 júniusában. A versenyen résztvevő többi iráni blogger mind Mojtaba Saminejad blogjára szavazott, szolidaritásuk kifejezéseképpen.
Julien Pain, a Riporterek Határok Nélkül szerzője szerint a blogok jelentőssége az elnyomó hatalmakkal szemben abban áll, hogy ez az egyetlen olyan információforrás, melyet nem - vagy nehezen - cenzúráz a vezetés. A hírkommentátorok körében azért is különösen népszerű a blog formátum, mert azon túl, hogy rendkívül gyorsan és könnyen létrehozható, még ingyenes is.
Az Ázsia kategóriában egy angol nyelvű maláj blog, a Screenshot vitte el a prímet, melynek szerzőjét, Jeff Ooi-t börtönnel fenyegették meg a malajziai hatóságok, mert blogjában helyet adott iszlám-kritikus megnyilvánulásoknak is.
A Riporterek Határok Nélkül (RSF) idén osztotta ki először a legjobb szabad véleménynyilvánítást támogató blogok díjait – mondta Julien Pain a BBC-nek, hozzátéve, hogy ezentúl évente szeretnék kiosztani az elismeréseket.
A cikk második részéhez! (Oldaltörés)
Míg Európában és az Egyesült Államokban egyre többen vélik úgy, hogy blogíróknak kijár az újságírói státusz, ez a kérdés a despota államokban sokkal égetőbb, hiszen a naplóírók összehasonlíthatatlanul nagyobb veszélyeknek vannak kitéve ezekben az országokban.
Pain szerint az olyan országokban, mint Kína vagy Nepál - igazi újságíróként - szinte csak a bloggerek tudják leírni, amit látnak és tapasztalnak. Az RSF célja, hogy felhívja a közvélemény figyelmét, milyen fontos szerephez jutott a blog a szabad véleménynyilvánításban.
Jó példa a blogok szükségességére Irán, ahol 2000-ben a kormány bezáratott minden független híroldalt, melynek hatására a független újságírók sorra blogok írásába kezdtek. Ez pedig egyre több nem újságíróként dolgozó polgárt sarkallt arra, hogy a birtokukban lévő, mások számára hasznos és érdekes információkat ilyen formán osszák meg.
A bloggereket gyakran éri inzultus amiatt, amit írnak, ezért válaszul olyan szervezetek születtek, mint a Bizottság a bloggerek védelmében, melynek fő tevékenysége a bajba került naplóírók védelme.
Sokakat zavarba hoz a blogok hirtelen jött népszerűsége, valójában azonban arról van szó, hogy a véleménynyilvánításhoz végre egy olyan egyszerű eszköz áll rendelkezésünkre, melyhez semmilyen weboldalszerkesztői ismeret nem szükséges.
Pain azonban arra figyelmezet, hogy bár az angolszász világban sokan úgy vélik, blogot írni semmiség, de Iránban például csak a fárszi nyelvű blogszerkesztő megjelenésével indult be a helyi blogolás. Nem meglepő módon, hiszen az iráni szerzők elsősorban egymással szeretnék megosztani gondolataikat, anyanyelvükön.
Az RSF ezért most azon is munkálkodik, hogy a legkülönbözőbb nyelveken is működjenek a blogmotorok, hogy a helyiek nagyobb számban formáljanak véleményt a világhálón, ezzel segítve az online nyilvánosságot.
