Nem indult túl derűsen a szombat este: az özönvíz-szerű eső után kétszer terelték el a forgalmat a 7-es úton, másodszor teljes útzárral. Kritikusunk számára azzal a sajnálatos következménnyel járt, hogy nem tudta meghallgatni a Nemzeti Filharmonikusok idei második martonvásári Beethoven-estjének első számát.

Nemzeti Filharmonikus Zenekar,
karmester: Kocsis Zoltán
Km.: Fejérvári Zoltán (zongora)
július 29. Martonvásár, Brunszvik-kastély parkja

Kocsis Zoltán a zenekar élén
Nem fordultak vissza
© gramofon.hu
Ha nem egy Kocsis Zoltán által vezényelt koncertről lett volna szó, valószínűleg Tárnok határában feladom és visszafordulok. De régen hallottam ezt a zenekart Beethovent játszani, és kíváncsi voltam a fiatal zongoraművészre, Fejérvári Zoltánra is, aki a G-dúr zongoraverseny szólistájaként mutatkozott be a közönség előtt. Mikor átcaplattam a kedves kis fahídon, hogy helyet keressek magamnak a szigeten felépített színpad körül (ami nem sikerült, mert a nagyszámú közönség az összes ülőhelyet elfoglalta), éppen az I. (C-dúr) szimfónia végén felzúdult taps fogadott, majd rögtön el is kezdődött a zongoraverseny.

Megálltam egy lámpaoszlop tövében, s figyeltem, hogy Fejérvári milyen magabiztosan közlekedik a billentyűzeten. Be kell vallanom azonban, hogy ennél erősebb impulzus nemigen ért; számomra nem derült ki, mekkora tehetség valójában ez a huszonéves muzsikus. Ami a zenei élményt illeti, a koncert egészét tekintve is csalódnom kellett. Erről pedig nem a muzsikusok tehettek, hanem a környezet. A zenekar úgy szólt, mintha egy majdnem száz évvel ezelőtti, viaszhengerre rögzített felvételt hallgatna az ember. Az árnyalatokat, egy-egy érdekes belső szólamot, a kifejező pianókat, egyszóval mindazt, ami Kocsis interpretációit egyénivé teszi, a fölénk magasodott platánfák lombkoronája nyelte el. Nem volt meg az a csatorna, ami az egyes hangszerek hangját a hallgató fülébe, tudatába vezeti, a zene és a közönség közötti kapcsolat talán a távolság miatt sem volt olyan intenzív.

Ha azonban a kikapcsolódni vágyó turista fejével gondolkodtam, be kellett látnom: ennek a helynek varázsa van. A zongoraverseny alatt cseperésző eső, a mennydörgéseivel fenyegetően közelítő vihar néha a koncert folytatását veszélyeztette, de ez a levegőben vibráló feszültség különös intenzitást is adott egy-egy szakasznak. Feltűnt a közönség elszántsága: úgy látszott, szeretik annyira Beethovent, a Nemzeti Filharmonikusokat, a kastélypark kellemes miliőjét, hogy ezek a viszontagságok nem késztették őket távozásra. Aztán, mintha Beethoven szellemes Nyolcadik szimfóniája megszelídítette volna a mogorva égi ellenpontot, az eső végleg el is állt. Ha a nüanszok nem is, de Kocsisnak a groteszk zenei humor iránti érzéke tökéletesen érvényesült például a harmadik tétel tenyeres-talpas tréfáiban. „A metronóm” fedőnevű második tétel pedig egészen érdekesen szólt ebben a gyors tempóban: az intellektuális fricskák és kacsintások a hepiend örömével ajándékozták meg a hallgatóságot – immár a kitisztult ég alatt.

Várkonyi Tamás
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Lélegzetelállító Tizenhatok

Az angol The Sixteen Choir lélegzetelállító koncertet adott a Mátyás-templomban. Műsorukat egyetlen szerző, a spanyol Tomás Luis de Victoria (1540-1613) műveiből állították össze. Megtudtunk valamit a spanyol késő reneszánsz (vagy már kora barokk?) korának emberéről, és ez egy félig-meddig protokolláris rendezvényen már-már váratlan. Vagy mégsem?

Gramofon

Cipősdobozba tuszkolt orgona

Fura szerzet az orgonista: a templomban van otthon, fent, a karzaton, ahol senki nem látja; ott játszik Isten dicsőségére. Néha azonban „letéved” egy koncertterembe, frakkba bújik, leül a játszóasztalhoz – ekkor a reflektorfény csak rá vetül. Ez történt a Művészetek Palotájának I. Nemzetközi Orgonafesztiválján is, ahol recenzensünk a párizsi Notre-Dame orgonistája, Olivier Latry koncertjét hallgatta meg.

Kult

Operafesztivál: felnőtt esemény az Avas-alján

Manapság előszeretettel neveznek minden bográcsos főzőversenyt és agárfuttató parádét fesztiválnak. Kár. A fesztivál rang és tartalom, ünnepélyes elegancia és jövőbe tekintés. Miskolcon például a Bartók+… Nemzetközi Operafesztivál az elmúlt fél évtizedben valódi, magas színvonalú sorozattá nőtt.

Gramofon

Emlékpróba: Don Giovanni

Többször bebizonyosodott: a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem kiválóan alkalmas operajátszásra. A zenedrámai alkotások félig szcenírozott vagy koncertszerű előadásain életre keltek a művek. A néző a Theater an der Wien vendégjátéka előtt is ilyen élményre számíthatott. Hogy ebben a Don Giovanniban csalódnia kellett, és élményszerű produkció helyett egy laza emlékpróba impresszióival távozott, arról legkevésbé a terem tehet.

Bocsánatot kért Schobert Norbert, igaz, nem mindenért

Bocsánatot kért Schobert Norbert, igaz, nem mindenért

Letette a cigit az ír házaspár, ezután már futotta új Teslára

Letette a cigit az ír házaspár, ezután már futotta új Teslára

Nyílt napot tart a Gyermekvasút

Nyílt napot tart a Gyermekvasút

Egy helikopter gyakorlatilag megskalpolt egy óvatlan teherautót – videó

Egy helikopter gyakorlatilag megskalpolt egy óvatlan teherautót – videó

Marabu Féknyúz: Átgondolhatná ezt Orbán

Marabu Féknyúz: Átgondolhatná ezt Orbán

Már dolgoznak rajta, de így is legalább egy év, mire elkészül az új koronavírus elleni védőoltás

Már dolgoznak rajta, de így is legalább egy év, mire elkészül az új koronavírus elleni védőoltás