Többször bebizonyosodott: a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem kiválóan alkalmas operajátszásra. A zenedrámai alkotások félig szcenírozott vagy koncertszerű előadásain életre keltek a művek. A néző a Theater an der Wien vendégjátéka előtt is ilyen élményre számíthatott. Hogy ebben a Don Giovanniban csalódnia kellett, és élményszerű produkció helyett egy laza emlékpróba impresszióival távozott, arról legkevésbé a terem tehet.

2006. július 26.
Mozart: Don Giovanni
A Theater an der Wien vendégjátéka a Művészetek Palotájában

Gerald Finley
A címszereplő jobb elődást ígért
© Gramofon
Néhányan jártak a bécsi premieren - amely csak egy szűk héttel előzte meg a budapesti előadást -, és elragadtatottan mesélték, hogy Keith Warner kissé ugyan véres, de koncepciózus rendezésében milyen remek, összefogott produkciót láttak. A július 26-ai koncertszerű előadás után nehéz, de nem lehetetlen elképzelni ezt a nagyszerűséget. A feltételezés azt a régi igazságot támasztja alá, hogy az opera ugyan zene, de még inkább színház, amely csak akkor funkcionál tökéletesen, ha a különböző elemek mind működésbe hozhatók, ha a színpadi történés és a zenei megvalósítás valamiféle egységben van.

A Roberto Devereux 2005. szeptemberi vagy a Les Paladins 2005. decemberi előadásán a hely lehetőségeit bölcsen és maximálisan kihasználták, emlékezetes sikerrel. Ám ez a Don Giovanni csupa kellemetlen esetlegességet és egyenetlenséget mutatott. Egyszerűen érthetetlen, hogy egy olyan rutinos karmester, mint Bertrand de Billy, hogy engedhette az áriákat követő tapsokkal teljesen széttördelni Mozart alkotását? A neves dirigens azt nyilatkozta, hogy ő nem járt a teremben, ám a menedzsere egy félig szcenírozott operaelőadáson igen, és azt tanácsolta, játsszon a bécsi rádiózenekar az árokban. Csakhogy azon az előadáson jelzésszerű díszlet és nagy szereplőgárda mozgott. Itt azonban egy Hammerklavier és egy csellista, valamint nyolc szék árválkodott a csupasz pódiumon. A néhány nappal korábbi rendezésnek semmiféle kelléke nem segítette a szólistákat. Úgy tetszett tehát, mintha egy nyári szünet utáni emlékeztető próba szem- és fültanúi lennénk, amelyen a szereplők egy része markíroz, vagyis nem dolgozik teljes erőbedobással.

A zenekar árokbeli elhelyezése a szerény volumenű hanggal bíró énekeseket különösen nehéz helyzetbe hozta. A Zerlinát megszemélyesítő Adriane Queiroz például fizikai adottságával ellentétben igen karcsú orgánumot mondhat magáénak, Myrtò Papatanasiu pedig Donna Annaként folyamatos fortéban igyekezett áténekelni a hangszereseket. A kormányzó statikus figura, talán még a Theater an der Wienben is - Attila Jun erőteljesen és sallangtalanul énekelt. A produkció sztárja kétségkívül a címszereplő, Gerald Finley volt, mellette a Leporellót alakító Hanno Müller-Brachmann számít ismert, nagy karmesterekkel dolgozó művésznek. Kettejük párosa adott tájékoztatást arról, hogy a bécsi előadás valóban igazi zenés színházi produkció lehet, összjáték egy eredeti interpretáció érdekében. A Masettót játszó, magvas hangú Markus Butter csak a kevésbé tájékozott operabarátoknak szerzett meglepetést: a fiatal basszbariton Wagner- és Richard Strauss-szerepekkel járja Európát. A kitűnő Arnold Schoenberg kórus szerzett még szép pillanatokat, s ha akad valaki, aki az énekesek mozgását valamelyest koordinálja, talán a kórusnak is több jelenlétet biztosított volna, hiszen méltók rá.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely

Kult

A rokokó dicsérete

Ha megkérdezünk egy zoológust arról, hogy melyik tökéletesebb teremtmény: egy százkilós elefántbébi vagy egy tíztonnás kifejlett elefántbika, valószínűleg lenéző pillantással sújtana bennünket. Pedig ez a kérdés – mutatis mutandis – a Budapesti Régi Zene Fórum nyitóestjén is felmerült.

Gramofon

Cipősdobozba tuszkolt orgona

Fura szerzet az orgonista: a templomban van otthon, fent, a karzaton, ahol senki nem látja; ott játszik Isten dicsőségére. Néha azonban „letéved” egy koncertterembe, frakkba bújik, leül a játszóasztalhoz – ekkor a reflektorfény csak rá vetül. Ez történt a Művészetek Palotájának I. Nemzetközi Orgonafesztiválján is, ahol recenzensünk a párizsi Notre-Dame orgonistája, Olivier Latry koncertjét hallgatta meg.

Kult

Operafesztivál: felnőtt esemény az Avas-alján

Manapság előszeretettel neveznek minden bográcsos főzőversenyt és agárfuttató parádét fesztiválnak. Kár. A fesztivál rang és tartalom, ünnepélyes elegancia és jövőbe tekintés. Miskolcon például a Bartók+… Nemzetközi Operafesztivál az elmúlt fél évtizedben valódi, magas színvonalú sorozattá nőtt.

Gramofon

Lélegzetelállító Tizenhatok

Az angol The Sixteen Choir lélegzetelállító koncertet adott a Mátyás-templomban. Műsorukat egyetlen szerző, a spanyol Tomás Luis de Victoria (1540-1613) műveiből állították össze. Megtudtunk valamit a spanyol késő reneszánsz (vagy már kora barokk?) korának emberéről, és ez egy félig-meddig protokolláris rendezvényen már-már váratlan. Vagy mégsem?

Rubint Réka: „Tapintatosabban kellett volna”

Rubint Réka: „Tapintatosabban kellett volna”

A mentőszolgálat szerint túl bonyolult kiszámítani, mennyi idő alatt érnek ki a betegekhez

A mentőszolgálat szerint túl bonyolult kiszámítani, mennyi idő alatt érnek ki a betegekhez

Elkezdődött a 2012-ben elsüllyedt szegedi hajólegenda kiemelése

Elkezdődött a 2012-ben elsüllyedt szegedi hajólegenda kiemelése

A Mentők kérik: mindenki mihamarabb tegye fel a mobiljára ezt az ingyenes ÉletMentő alkalmazást

A Mentők kérik: mindenki mihamarabb tegye fel a mobiljára ezt az ingyenes ÉletMentő alkalmazást

Ezért esik a forint – ki tudja, hol áll meg

Ezért esik a forint – ki tudja, hol áll meg

Santanderbe is repül a Wizz Air

Santanderbe is repül a Wizz Air