Tetszett a cikk?

Jó volna néhány kicsorbult jelzőt, megkopott kifejezést kiélezni, megfényesíteni. A „mindenható” marketing nullára amortizálta a világhírű jelzőt, a kirobbanó siker kifejezést. Így ki hiszi el nekem, hogy szombaton este a Zeneakadémián két világszínvonalú énekesnő aratott kirobbanó sikert?

Rost Andrea áriaestje
január 26., Zeneakadémia

Rost Andrea
Stabilan - a színpadon is
© Gramofon
Pedig ekként történt: Rost Andreát és vendégét, Wiedemann Bernadettet hosszan és hangosan ünnepelte a nagyérdemű. Pedig egyszerű bérletes előadás volt, talán éppen ezért ültek zenei „feinschmeckerek” (és nem sznobok) a nézőtéren. A műsor meglepetést ígért, ami akár kínos perceket is okozhatott volna, a bel cantótól Pucciniig kalandozott a két énekesnő. Ha a közhelyekhez ragaszkodnánk: Rostnak csak ujjgyakorlat A szerelmi bájital Adinája, a Don Pasquale Norinája, Wiedemann-nak meg a Don Carlos Ebolija. De, hogy egyikük fajsúlyosabb, másikuk meg líraibb terepre merészkedett – nos, ez izgalmat keltett. Jóféle izgalmat. A drámai mezzo a bel canto mű, A kegyencnő Leonórájának áriáját mintaszerű könnyedséggel szólaltatta meg. Már minden óvatos fenntartás tovaszállt, amikor Norma és Adalgisa páratlanul nehéz kettősével lépett pódiumra a két énekesnő. Ismét bebizonyosodott, hogy Friedrich Haider karmesternek mennyire igaza van abban, hogy Norma zenei karakterét a szükségesnél jobban súlyosította el Maria Callas. Talán nem is ő, hanem a rajongók, a követők alakítottak valamiféle „örökséget” az egyszeri és megismételhetetlen jelenségből. A két hang, a telt, de még mindig roppant mozgékony lírai szoprán és a sötét tónusú de ugyancsak flexibilis mezzo orgánum gyönyörűen simult össze a maximális ritmikai és stílus összeműködést igénylő duettben.

Ma minden a szakosodás irányába mutat, és vannak előadóművészek, akik jól is érzik magukat a számukra kijelölt skatulyában. Fizikai adottság, ambíció és mély önismeret dolga ez a kérdés. Tanácsot adni, a próbálkozásra lehetőséget kínálni pedig rettenetes felelősség. Bizonyára lesz, aki vállalja ezt a felelősséget a Magyar Állami Operaház új vezetői közül. Rost és Wiedemann áriaestje mindenesetre azt engedi feltételezni, hogy az énekesnőkről érdemes sokkal színesebb fantáziával gondolkodni. Lehet, hogy a Pillangókisasszonyra és a Turandot Liujára már egy teljes produkció erejéig föl lehetne kérni Rost Andreát, Wiedemann Bernadett pedig Santuzzaként protagonistája lehetne egy friss Parasztbecsület-repríznek. Ha stabil, muzikalitásra épülő, korszerű zenés színházi játékhoz keresnek partnereket, kettőjükre biztosan építhetnek.

Ami meg a lehetőségeket illeti, a Filharmónia Budapest Kht. már nem először adja tanúságát annak, hogy bár a bevételi eredmény nem elhanyagolható szempont, azért mindenek felett a művészek és a közönség szolgálata áll. A Liszt–Wagner Zenekart vezető magyar zenekarok tagjaiból, nemzetközi hírű kamaraegyüttesekből, vonósnégyesekből, fa- és rézfúvós kvintettekből verbuválták 1997-ben. Vélhető, hogy a tagság folyamatos mozgásban van, és ma már nem feltétlenül az alapítókat látjuk a pódiumon. Oberfrank Péter karmester szép és lendületes játékra késztette az együttest, a szólisták pedig rövid idő alatt átlelkesítették az eleinte egykedvűnek látszó hangszereseket.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Egy koncert, ahol minden rendben, de mégsem

Az Adam Pieronczyk–Anthony Cox Quartet koncertje mint az első Take Five-beli nemzetközi produkció mindenképp bevésődik a jazzkocsma történelemkönyvébe. Ám azok számára, akik ez alkalommal jártak először a klubban, inkább maga a hely marad emlékezetes. E sorok írójával sem történt másként.

Gramofon

Puccini-év: ködös kezdés után derűs égbolt

Köddel álmodni bizonytalan jövőt jegyez – írja Krúdy Gyula. Sajnos ébren is vastag köd felhőzte a Puccini-évforduló budapesti nyitányát, a Pillangókisasszony előadását a MÜPA-ban. A nemzetközi szereposztásból megbetegedett Karine Babajanian és Giuseppe Giacomini helyett más vendégeket kellett fölkérni a főszerepekre: Barbara Dobrzanskát és Zoran Todorovichot. A köd azonban fölszállt: az előadás kárpótolt minket.

Gramofon

Elfogult sorok a gordonka költőjéről

Elfogult kritikát tud csak írni Perényi Miklós és Schiff András legutóbbi koncertjéről - vallja be kritikusunk. Egyrészt azért, mert tiszteli, sőt csodálja Perényi művészetét, másrészt azért, mert a 60. születésnapja tiszteletére rendezett matiné nem hangverseny, hanem ajándék volt. Az ünnepelt szerzett örömet közönségének.

Gramofon

Bájos, szedett-vedett este Miskolc szimfonikusaival

A Magyar Szimfonikus Körkép címet viselő hangversenysorozat első estje, a Miskolci Szimfonikusok koncertje egy Glinka-nyitány bájosan szedett-vedett előadásával kezdődött. A folytatásban azonban már a szolid minőség megannyi jelére figyelhettünk fel. Hiányoltuk viszont az értelmezés eredetiségét, erejét, a zenei gondolatok jellegzetes és karakteres közvetítését.

Gramofon

Klasszikus modernek pazarul

Az UMZE Kamaraegyüttes koncertjének nagyobbik része Anton Webern, Arnold Schönberg és Igor Stravinsky műveiből állt. A válogatott muzsikusokból álló formációt Kocsis Zoltán dirigálta; a hangverseny – különösen az első rész – nagyszerű volt. A Gramofon Zenekritikai Műhely kritikusa elemez.

Die Presse: Európa 1945 óta nem volt ennyire súlyos helyzetben

Die Presse: Európa 1945 óta nem volt ennyire súlyos helyzetben

„Adminisztrációs hiba”: elveszett 3 hónapnyi felvétel Boldog István lehallgatásáról

„Adminisztrációs hiba”: elveszett 3 hónapnyi felvétel Boldog István lehallgatásáról

Marabu Féknyúz: Nem kell az unió pénze

Marabu Féknyúz: Nem kell az unió pénze

20 milliárd forintnál értékesebb régi Mercedes vár új gazdára

20 milliárd forintnál értékesebb régi Mercedes vár új gazdára