Jánosok passiója
A Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense olyan koncerten járt, amelyről – kezdetben úgy gondolta – nem szívesen ír. Mert amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Most mégis tesz egy próbát, és megkísérli felidézni ennek a katartikus estének egy-egy pillanatát.
Bach: János-passió
Angol Barokk Szólisták, Monteverdi Kórus, karmester: John Eliot Gardiner
március 23., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében
John Eliot Gardiner A mű mély ismerete © Gramofon |
A recitativók, áriák, kórustételek (az úgynevezett turbák) és korálok sora mint a világ két végét összekötő függőhíd feszült a „Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra”, valamint az „Elvégeztetett” mondatok között. Ez az ív azért is tudott kifeszülni, mert az összetartozó tételek kisebb egységekké álltak össze, ezáltal a mű belső arányai is segítettek könnyen követhetővé tenni a cselekményt. Ugyanakkor az operai feszültségnek a keresztre feszítéskor tapasztalható kisülése, majd gyengülése a mű egy érdekes tulajdonságára is felhívta a figyelmet: a magányos viola da gambával kísért „Es ist vollbracht” ária után a bachi kompozíció veszít lendületéből, töredezetté válik.
Az Evangélista szerepében Mark Padmore-t hallhattuk. Hihetetlenül fejlett technikával recitálta végig a körülbelül kétórás, szünet nélküli koncertet, néha a stile concitatónak nevezett stílus olyan szintjére emelkedve, hogy – a megrázó elbeszélés tartalmától felzaklatottan – már-már önkívületbe esett. Furcsa módon az áriákban nem volt ilyen meggyőző. Gardiner a többi feladatra – így a szólisztikus áriákra is – a Monteverdi Kórus tagjai közül választott énekeseket. Ennek köszönhető számomra az est revelációja: Pilátus alakja. A drabális basszus, aki megannyiszor mossa kezeit, aki – gyakorlatias lévén – nyílegyenes kérdéseket tesz fel a népnek és Jézusnak, s aki az „ich” (én) szónak a mondatban elfoglalt túlzott súlyát leheletnyi trillával jelzi a dallamban. De ő énekelte azt az áriát is, amelyet lant és két viola d’amore kísér a zenekarban – sírnivalóan szép pillanatoknak lehetünk fültanúi.
Szigorúan énektechnikai szempontból a Pilátust megszemélyesítő művész –akárcsak a két kölyökképű kontratenor szólista – nem felelt meg teljesen a szólam követelményeinek, mert egyes regiszterekben egyszerűen nem szólt a hangja, illetve bizonyos virtuóz figurációkat nem volt képes megvalósítani. De a kifejezés ereje feledtette, okafogyottá tette az énektechnikai oldal hibáit. Dietrich Henschel sem zengő basszusával, hanem inkább rendíthetetlen, túlvilági nyugalommal ábrázolta Jézust – annál megdöbbentőbb volt, amikor kiderült róla, hogy van édesanyja, sőt ő is tud szomjazni.
Bach mellett a másik János, Sir John Eliot Gardiner az előadáson csak mint „edző” vett részt. Nem volt szükség többre. Nem ő csinálta a zenét, hanem a pálya széléről irányította a játékot. A páratlan tudással és kollektív munkával felépített, több évtizeden át érlelt produkcióban bátran hagyatkozhatott az egyéni teljesítményekre. Gyönyörű ünnep volt.
Várkonyi Tamás
Gramofon Zenekritikai Műhely
Koncepciótlan Puccini-zsenge félszcenírozva
A Puccini-évben nehéz bármiféle újdonsággal előrukkolni, hiszen művei a legnépszerűbbek közé tartoznak. Így aztán mindenki az érdekességre hajt: Torre del Lagóban például – ahol operái tetemes részét komponálta és ahol évtizedek óta Puccini Fesztivált rendeznek nyaranta – az ifjúkori zsengét, az Edgart állítják idén a középpontba. Ezt mutatták be félig szcenírozva a budapesti Operaházban is, a Tavaszi Fesztivál keretében.
Méltatlan nyitány a Tavaszi Fesztiválon
Rá lehet sütni a kritikusra, hogy túlságosan kényes, de számomra bizony rosszul összeállított, nem kellő gonddal szervírozott menü benyomását keltette a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitóhangversenye. Nincs mit tenni, mint várni a többi koncertet és a többi világsztárt – hogy mielőbb feledhessük a Bajor Állami Zenekar és Kent Nagano középszerű produkcióját.
Fesztivál felnőtteknek: LOW, Budapest
Lassan bezár a LOW holland-flamand kulturális fesztivál. Kissé rezignáltan mondunk búcsút ennek a február közepe óta tartó eseménysorozatnak. Felhős homlokkal, de reménykedve: a kortárs művészet egyszer teret és közönséget nyer Budapesten is, és majd csak az számít, hogy mit ismersz a világból és mit teremtesz.
Extázis Michel Camilóval
Michel Camilo jöttének hírére igencsak felbolydult a hazai jazzrajongók tábora – olyannyira, hogy zsúfolásig megtöltötték a Millenáris Teátrum széksorait. Még meg sem jelent a színpadon, de a konferanszban nevének említésére már óriási lelkesedésének adott hangot a publikum. Meg is kapták tőle, amit vártak.
Anyaisten: a kegyetlen szeretet hangjai
Létezik kortárs magyar operairodalom - csak éppen itthon nem játsszák a külföldön bemutatott magyar darabokat. A Budapesti Tavaszi és Őszi Fesztivál programszerkesztői ezt az adósságot igyekeznek ledolgozni. Idén Tihanyi László Anyaisten (Génitrix) című zenedrámáját prezentálták a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában.
