Brooklyn Funk Essentials.
április 7., A38 Hajó

Brooklyn Funk Essentials Csapatszellem © Gramofon

A viszonylag nagy csúszás, mindenféle figurák sertepertélése után a színpadon, végre megjelent a koncert szervezője, Podlovics Péter, hogy bekonferálja a zenekart. Podlovics több mint tíz éves munkája során Maceo Parkert, DePhazzt, és a funky más, a nemzetközi élvonalba tartozó képviselőit hozta már el a magyar közönségnek, és személye garantál egyfajta megbízható minőséget. A Brooklyn Funk Essentials (BFE) koncertje is kőkeményen hozta ezt a vonalat, egy-két extra borzongással megfűszerezve.

Szeretem például azt a jelenséget, amikor a zenészek furcsa, gyámoltalan oldalgásából varázsütésre elképesztő rend és hangulat kerekedik, amikor megszólalnak a hangszerek. Jaco Pastoriusról terjengenek ilyen legendák. Először akkor ocsúdtam hétköznap esti bágyadtságomból, amikor Hanifah Walidah előlépett a függöny mögül. A csontsovány, kopasz énekesnő avantgárd jelensége annyira gyámoltalannak tűnt első látásra, hogy szinte bocsánatot kért a zavarásért. De egy pillanattal később már hihetetlen szellemi hullámvasutat okozott, mert a zenekar magabiztos és hamisítatlan keleti parti groove-jára olyan higanymozgásban oldódott fel, amilyet a legjobb profi táncosok sem biztos, hogy képesek produkálni. Hangja pedig a 200 kilós hangszekrénnyel bíró gospel-énekesekével vetekszik. Ezért már megérte elmenni a BFE koncertjére. A másik alapvető emberi erőforrást Iwan van Hetten jelentette a zenekar számára. A sokhangszeres művész billentyűn biztosított harmóniahátteret, és közben trombitán szólózott, olykor a vokáléneklésbe is beszállt – nem akárhogy.

A BFE muzsikája maga a jóleső elégtétel napjaink kaotikus popzenei kultúrájáért: hallgatható, élvezhető bulizene ez, de mégis benne van mindaz a nyers erő, dinamizmus és zeneiség, amely a legtöbb afro-amerikai zenei műfajra jellemző. A sodró tánctempók mögött pontos, kidolgozott összhangzatok, polírozott stílus és tudatos imázsépítés egyszerre jellemzi a zenekart. A budapesti koncert az utolsó állomása volt a zenekar új lemezét bemutató turnénak. És hogy mekkora igény van erre a hallgatható, ember és nem gép által produkált, igényes funky-jazz-pop zenére, azt jól jellemzi, hogy a turnéra magukkal hozott lemezekből a hajóra már egy darabot sem tudtak hozni, mindet eladták. Érdemes megjegyezni a BFE nevét: bár a funky műfaja – jellegénél fogva – csak hallgatva (és nem táncolva) egy óra múltán hajlamos kissé kifulladni, ez nem von le az együttes érdemeiből. A tengerentúlról autentikusabb, stílusgazdagabb, érzéssel teltebb zenét hoztak, mint a műfaj nyugat-európai képviselői valaha is.

H. Magyar Kornél
Gramofon Zenekritikai Műhely