Tetszett a cikk?

Vannak bizonyos zenei műfajok, amelyek már megszólalásuk első pillanatában képesek megteremteni a rájuk jellemző, erőteljes atmoszférát. A funky jazz ilyen, ha jól csinálják. A Brooklyn Funk Essentials koncertje nem volt kockázatmentes – ezt jelezte az A38 Hajó óvatos (tavaszi fesztivál utánra való) időzítése is. Ám a zenészek kihozták a műfajból azt, amit egyáltalán lehetséges.

Brooklyn Funk Essentials.
április 7., A38 Hajó

Brooklyn Funk Essentials
Csapatszellem
© Gramofon
A viszonylag nagy csúszás, mindenféle figurák sertepertélése után a színpadon, végre megjelent a koncert szervezője, Podlovics Péter, hogy bekonferálja a zenekart. Podlovics több mint tíz éves munkája során Maceo Parkert, DePhazzt, és a funky más, a nemzetközi élvonalba tartozó képviselőit hozta már el a magyar közönségnek, és személye garantál egyfajta megbízható minőséget. A Brooklyn Funk Essentials (BFE) koncertje is kőkeményen hozta ezt a vonalat, egy-két extra borzongással megfűszerezve.

Szeretem például azt a jelenséget, amikor a zenészek furcsa, gyámoltalan oldalgásából varázsütésre elképesztő rend és hangulat kerekedik, amikor megszólalnak a hangszerek. Jaco Pastoriusról terjengenek ilyen legendák. Először akkor ocsúdtam hétköznap esti bágyadtságomból, amikor Hanifah Walidah előlépett a függöny mögül. A csontsovány, kopasz énekesnő avantgárd jelensége annyira gyámoltalannak tűnt első látásra, hogy szinte bocsánatot kért a zavarásért. De egy pillanattal később már hihetetlen szellemi hullámvasutat okozott, mert a zenekar magabiztos és hamisítatlan keleti parti groove-jára olyan higanymozgásban oldódott fel, amilyet a legjobb profi táncosok sem biztos, hogy képesek produkálni. Hangja pedig a 200 kilós hangszekrénnyel bíró gospel-énekesekével vetekszik. Ezért már megérte elmenni a BFE koncertjére. A másik alapvető emberi erőforrást Iwan van Hetten jelentette a zenekar számára. A sokhangszeres művész billentyűn biztosított harmóniahátteret, és közben trombitán szólózott, olykor a vokáléneklésbe is beszállt – nem akárhogy.

A BFE muzsikája maga a jóleső elégtétel napjaink kaotikus popzenei kultúrájáért: hallgatható, élvezhető bulizene ez, de mégis benne van mindaz a nyers erő, dinamizmus és zeneiség, amely a legtöbb afro-amerikai zenei műfajra jellemző. A sodró tánctempók mögött pontos, kidolgozott összhangzatok, polírozott stílus és tudatos imázsépítés egyszerre jellemzi a zenekart. A budapesti koncert az utolsó állomása volt a zenekar új lemezét bemutató turnénak. És hogy mekkora igény van erre a hallgatható, ember és nem gép által produkált, igényes funky-jazz-pop zenére, azt jól jellemzi, hogy a turnéra magukkal hozott lemezekből a hajóra már egy darabot sem tudtak hozni, mindet eladták. Érdemes megjegyezni a BFE nevét: bár a funky műfaja – jellegénél fogva – csak hallgatva (és nem táncolva) egy óra múltán hajlamos kissé kifulladni, ez nem von le az együttes érdemeiből. A tengerentúlról autentikusabb, stílusgazdagabb, érzéssel teltebb zenét hoztak, mint a műfaj nyugat-európai képviselői valaha is.

H. Magyar Kornél
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Anyaisten: a kegyetlen szeretet hangjai

Létezik kortárs magyar operairodalom - csak éppen itthon nem játsszák a külföldön bemutatott magyar darabokat. A Budapesti Tavaszi és Őszi Fesztivál programszerkesztői ezt az adósságot igyekeznek ledolgozni. Idén Tihanyi László Anyaisten (Génitrix) című zenedrámáját prezentálták a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában.

Gramofon

Francia menü bátor zenerajongóknak

A Les Musiciens du Louvre – Marc Minkowski vezényletével – idehaza bátornak számító műsort adott: a Zeneakadémián felületesen ismert francia zeneszerzők ismeretlen művei szólaltak meg.

Gramofon

Plusz egy sztár

Némelyik koncert a fináléval kezdődik. A hivatalos program után, a ráadás-számokban enged föl az előadó; ekkor mutatja meg valódi értékeit. Zenekarokkal, hangszeres művészekkel is előfordul ilyesmi, énekesekkel még gyakrabban. Roberto Alagna Puccini-estje is a végén „csattant” a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.

Gramofon

Hangzó zenekartörténet

Születésnapi hangversenyt adott a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a főzeneigazgató, Kocsis Zoltán vezényletével a Művészetek Palotájában. A jogelődöket is figyelembe véve 85 szál gyertyának kellett volna égnie a születésnapi tortán. Kocsis azonban mellőzte a negédes külsőségeket, inkább a lényeget mutatta meg: az együttes fejlődéstörténetét.

Gramofon

Jánosok passiója

A Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense olyan koncerten járt, amelyről – kezdetben úgy gondolta – nem szívesen ír. Mert amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Most mégis tesz egy próbát, és megkísérli felidézni ennek a katartikus estének egy-egy pillanatát.

Megér 2000 milliárd forintot az Apple-nek az okosgyűrű?

Megér 2000 milliárd forintot az Apple-nek az okosgyűrű?

Maró kénszagot éreztek, akkumulátorsav folyt ki egy szegedi bankfiókban

Maró kénszagot éreztek, akkumulátorsav folyt ki egy szegedi bankfiókban

Futni nem támadt kedvünk Herendi filmjétől, de az édesanyánkkal beszélgetni annál inkább

Futni nem támadt kedvünk Herendi filmjétől, de az édesanyánkkal beszélgetni annál inkább

Levelet kapott a kirúgásáról? Lehet, hogy ennél sokkal nagyobb a baj

Levelet kapott a kirúgásáról? Lehet, hogy ennél sokkal nagyobb a baj