Tetszett a cikk?

Mozart nagyszerű operai életművének is kiemelkedő darabjai a Da Ponte-librettókra készült darabok: a Figaro házassága, a Don Giovanni és a Così fan tutte. Ünnep, ha ezeket láthatja-hallhatja a nagyérdemű. A Cosít három estén játszották el a Művészetek Palotájában, Fischer Iván vezényletével, a Budapesti Fesztiválzenekarral és „import” énekesekkel.

Mozart: Così fan tutte
Karmester: Fischer Iván
december 4., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fischer Iván – a Kanári-szigetek után Budapestre is elhozta a Cosít
© bfz.hu
Nicolas Hytner rendezését 2006-ban a Glyndebourne-i Fesztiválon mutatták be; akkor a Felvilágosodás Korának Zenekara játszott Fischer Iván pálcája alatt. A rendkívüli sikerű produkciót gyorsan DVD-re vették, eljátszották a BBC Promson, majd – ahogy szokás – turnéra bocsátották. (Idén egyébként újabb művek indultak útnak a fesztivál repertoárjáról: a Carmen, A varázsfuvola, illetve a Jancsi és Juliska.)

Amit hajdan a szocialista kultúrpolitika nagyobb dicsőségeként hirdettek – mármint, hogy a színházi előadás menjen „tájra”, azaz a házon (épületen) kívüli tájelőadásra –, azt minden hangzatos ideológiai megfontolás nélkül gyakorolják a piacgazdaságban működő színházak, fesztiválok. Ha már sok pénzt fizettek egy produkcióért, kapjon nagyobb publicitást, és esetleg hozzon még egy kis bevételt a „tour”. A táj- vagy turné-előadás persze elképzelhetetlen kompromisszumok nélkül, hiszen X és Y főszereplő nem ér rá, más kötelezetsége van. Az adott térbe készült díszlet nem utaztatható fél Európán keresztül, hiszen a szállítási költségek hatalmas ráfizetést termelnének. Viszont megmaradhat a rendezés szelleme, a zenei megközelítés eredetisége, szépsége – ez történt a Così fan tutte esetében is. A novemberi Kanári-szigeteki előadások után a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben még háromszor szólalt meg a mű.

Alkalmazkodva a környezethez, csupán néhány bútordarabbal jelezték a játékteret, amely Glyndebourne-ban sem volt túl cifra, legfeljebb otthonosabb, és a világítás jóvoltából derűsebb, üdébb. Három név azonos a 2006-os bemutató listájával: a vezénylő Fischer Iváné, a Dorabellát alakító Anke Vondungé és a Ferrandót játszó Topi Lehtipuué. Luca Pisaroni helyett Tassis Christoyannis adta Guglielmót, Juliane Banse pedig Fiordiligit, Miah Persson helyett. A DVD alapján nehéz megkülönböztetni Nicola Rivenq és William Shimell Don Alfonsóját, illetve Ainhoa Armendia és Claire Ormshaw Despináját: oly hasonlóan nagyszerűek fizikai megjelenésben és hangban is. Nicolas Hytnernek tehát nagyon karakteres elképzelései voltak a játékról, a figurák viszonyáról.

A Così kamaradarab, hat szereplővel. A képlet egyszerű: két szerelmespár bensőséges kapcsolatát két külső alak – Don Alfonso és Despina – teszi próbára. A rokon szituációban, Shakespeare Szentivánéji álmában Oberon és Puck varázslata borítja föl, majd oldja meg Lysander és Demetrius, Heléna és Hermia szerelmi négyszögét. Da Ponte librettója mellőzi a varázslatot, elvégre a Felvilágosodás korában keletkezett. A Così óriás paradoxon, de nem morális diktátum. Tükör, amely hol vonzónak, hol egy kicsit elrajzoltnak mutatja arcunkat. Fischer Iván és a Fesztiválzenekar budapesti előadása ilyen, változó felületű tükröt tárt elénk. Ha föl is fedeztünk e képen egy-két szeplőt (Juliane Banse és Topi Lehtipuu hangi állapotának ingatag voltát), pompásan szórakoztunk. Várjuk a folytatást.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely

Szombaton szabadon távozott a fogdából Dél-Korea felfüggesztett elnöke

Szombaton szabadon távozott a fogdából Dél-Korea felfüggesztett elnöke

RTL: Nemi erőszak gyanúja miatt nyomoznak egy gacsályi bentlakásos intézetében

RTL: Nemi erőszak gyanúja miatt nyomoznak egy gacsályi bentlakásos intézetében

Akár havi 7,3 millió forintba is kerülhet az OpenAI újdonsága

Akár havi 7,3 millió forintba is kerülhet az OpenAI újdonsága

Tíz százalékkal emelné a jegyek árát a BKK

Tíz százalékkal emelné a jegyek árát a BKK