Az anekdota szerint ekkor értette meg a menedzser, hogy a kompatibilitás miatt a PC-s környezet felé kell nyitnia. Ilyen és ehhez hasonló színes anekdotákkal van tele Bojár Gábor Graphi-sztori című kiváló könyve. A végig letehetetlen olvasmányban ugyanis remek arányban válogatják egymást a korrajzok, a kereskedelmi trükkök vagy IT-piaci bölcsességek, a kulturális vagy éppen gasztronómiai kitekintések, amelyek mind a Graphisoft különleges sikertörténetét, az „átkosban” a Geofizikai Intézetből kivált szakértők által elindított és évek múltán globális, tőzsdén is jegyzett szoftvercéggé érett vállalkozás történetét támasztják alá. A cégvezető végigvisz bennünket magától értetődőnek tűnő, ám mégsem olyan egyszerű felismerésein: „Olyan céget akartam, ahol én leszek a főnök, és csak örülni fogok, ha nálam is tehetségesebbeket találok, hiszen a cég az enyém, ők is nekem dolgoznak.” Bojár rájött, hogy hozzá hasonlóan lehetnek olyan koponyák, akik valamiért itthon szeretnének sikeresek lenni, és szívesen kamatoztatják magyar cégben „számítástechnikára programozott” szürkeállományukat.

Bojár Gábor ráadsául gondolkodó ember, és bár nem jelzi könyvében, hogy figyelem, most egy nagy okosság következik, mégis inspiráló, félmondatokat szúr be minden fejezetbe. Miért gondoljuk, hogy a globalizáció nyertese csak az Egyesült Államok lehet, melynek lakossága 95 százalékban nem tudja, hogy a határaikon kívül eső 6 milliárd ember nem pontosan úgy gondolkozik, mint ő..." 

Kapcsolódó oldal:
Bojár Gábor: Graphi-sztori