HVG

Megdől-e a kormányalakítás 1977-ben felállított 208 napos rekordja Hollandiában - találgatták az elemzők még azelőtt, hogy a múlt héten az urnákhoz járultak volna a szavazók a 150 tagú parlamenti alsóház megválasztására. A közvélemény-kutatásokból ugyanis kitűnt: bár a Jan Peter Balkenende leköszönő miniszterelnök vezette Kereszténydemokrata Szövetség (CDA) szerzi meg a legtöbb mandátumot és ezzel a kormányalakítás jogát, nem lesz könnyű partnert találnia.

A borúlátó előrejelzéseket igazolta is a november 22-ei voksolás. A kereszténydemokrata párt gyengébben szerepelt, mint a legutóbbi, 2003-as választáson, de még nála is jobban elmaradt akkori eredményétől eddigi szövetségese, a konzervatív-liberális Szabadság és Demokrácia Néppárt (VVD). Ráadásul a harmadik hagyományos nagy párt, a 2002 óta ellenzékben lévő, ám a tavaszi helyhatósági választásokat magabiztosan nyerő szociáldemokrata Munkáspárt (PvdA) is lényegében elvérzett.

Rámosolygott a szerencse viszont a kis pártokra, a nyári kormányválságot kirobbantó D66 centrista tömörülés kivételével. A baloldali populista Szocialista Párt (SP) - amely először 1994-ben jutott be a parlamentbe - csaknem megháromszorozta mandátumainak a számát, és a VVD-t megelőzve a harmadik legerősebb politikai erővé lépett elő, amit elsősorban Jan Marijnissen karizmatikus pártvezér érdemének tudnak be. Az amszterdami TNS NIPO közvélemény-kutató felmérése szerint a megkérdezettek többsége őt találta a legmeggyőzőbb, legrokonszenvesebb és legtisztességesebb listavezetőnek.

A politikai paletta másik szélén a VVD-ből két éve távozott Geert Wilders újonnan gründolt Szabadságpártja (PvdV) tört előre, amely "Hollandia iszlamizálódása" elleni lózungjaival hódított, és rögtön be is jutott a parlamentbe, átvéve a stafétabotot a 2002-ben meggyilkolt Pim Fortuyn pártjától, amely most kiszorult onnan. Az új törvényhozásban a zöldek mellett - Európában első ízben - jelen lesznek az állatvédők is, valamint két vallási kötődésű párt, amelyek közül a nagyobbik, a kálvinista alapokon álló Keresztény Unió (CU) könnyen koalíciós tényező lehet.

Patthelyzet alakult ki tehát Hollandiában, mert a választók egy része határozottan a baloldal felé fordult, miközben stabilizálódott, sőt valamelyest gyarapodott is az idegenellenes pártokra voksolók tábora. Rotterdam belvárosában járókelőkkel beszélgetve a HVG tudósítója is azt tapasztalhatta, hogy az emberek zömét a romló közbiztonság, a 16 milliós lakosság immár 10 százalékát kitevő nem európai származású bevándorlók nehéz beilleszkedése nyugtalanítja. Pár kilométerrel odébb, a Feyenoord-stadionnal szemben épülő hatalmas mecset környékén a török és marokkói származású helyiek ezzel szemben arra panaszkodtak, hogy a korábban barátságos "született hollandok" az utóbbi években megváltoztak, és egyre szúrósabb szemmel néznek rájuk.

A kampány azonban nem erről az immár Európa legtöbb országában égető gondnak számító kérdésről szólt. A három nagy párt kínosan ügyelt arra, hogy kerüljön minden olyan témát, amellyel megégethetné magát - fejtegette a HVG-nek André Krouwel amszterdami politológus. A pártja mostani kudarca nyomán visszavonulásra készülő Gerrit Zalm pénzügyminiszter és a bevándorlásügyi tárcát irányító Rita Verdonk révén mindhárom Balkenende-kormányban meghatározó liberálisok már csak azért sem akartak a bevándorlás és a multikulturalizmus problémájáról beszélni, mert az a párt renegátjának, Wildersnek kedvezett volna. Mark Rutte VVD-elnök attól is félt, hogy minél több szó esik a bevándorlási politikáról, annál tovább erősödik az amúgy is népszerű Verdonk, aki Dick Pels amszterdami szociológus szerint Fortuyn programjának háromnegyedét már meg is valósította. A kereszténydemokraták is visszafogták magukat, mert választóik egy része eleve sokallotta a Verdonk nevéhez fűződő idegenrendészeti politika szigorát, miközben a rivális CU kispárt sokkal népszerűbb, szociális intézkedések ígéretével kísérelt megoldást kínálni a bevándorlók integrálására.

A nagypártok valóságos kartellmegállapodást kötöttek, hogy a kampányt saját érdekeiknek megfelelően tematizálják, így a bevándorlási téma sorsára jutottak például az EU-val vagy az afganisztáni szerepvállalással kapcsolatos kérdések is - mutatott rá Krouwel. A három nagy párt csak a gazdaság- és a szociálpolitika terén érezheti magát biztonságban, ami rá is nyomta a bélyegét a választási hadjáratra. A fél éve még temetett kereszténydemokraták malmára hajtotta a vizet, hogy lendületbe jött a gazdaság, és a Balkenende-kormány 2007-re már adócsökkentéseket helyezett kilátásba. Konzervatív-liberális partnerükön, a VVD-n ugyanakkor nem segített az a taktika, hogy maguknak tulajdonították a gazdasági sikereket, és a rövid távon jövedelemelvonással járó reformok folytatása mellett kardoskodtak.

Hiába dicsérte meg a pártok programjáról adott elemzésében a hágai CPB kutatóintézet a liberálisok gazdasági elképzeléseit, a holland választók egyértelműen kinyilvánították: elegük lett a nadrágszíj összehúzásából. Ez mindenekelőtt a "magas bérek, alacsony árak" populista jelszavát hangoztató szocialisták látványos térnyerésén mérhető le. Az SP mára felhagyott az olyan radikális követelésekkel, mint a monarchia megszüntetése, a NATO-ból való kilépés vagy a tömeges államosítás, középpontba helyezte viszont a környezetvédelmet - amit láthatóan értékeltek a baloldali szavazók.

A kampányban a legmodernebb marketingmódszereket bevető szocialisták az eredendően baloldali kötődésű, ám a nacionalista, protekcionista, EU-ellenes retorikára fogékony szavazókat vették célba. Az unalmas holland közéletből színes egyéniségével kiemelkedő Wouter Bos, munkáspárti elnök későn ismerte fel a szocialisták demagógiájában rejlő veszélyt. A tavasszal még a kormányfői poszt legesélyesebb várományosának tekintett Bos bírálói szerint következetlenségének lett az áldozata. Míg Balkenende egyértelművé tette, hogy a liberálisokkal kívánja folytatni a kormányzást, Bos sokáig a kereszténydemokratákkal való együttműködés lehetőségét lebegtette, és csak az utolsó pillanatban próbált a zöldek és a szocialisták felé nyitni.

Fel van adva a lecke Balkenendének, aki néhány nappal a voksolás előtt kijelentette: a kisebbségi kormányzás számára "nem a legvonzóbb gondolat". Hágai elemzők szerint a kereszténydemokraták a munkáspártiak nélkül aligha tudnak életképes koalíciót összehozni. Balkenende ugyan több ízben is kijelentette, hogy nem paktál le velük, ám a második világháború óta a kereszténydemokraták a leggyakrabban éppen a munkáspárttal együtt kormányoztak. A miniszterelnök igazi dilemmája, hogy a szocialistákat vagy a kálvinista kispártot vegye be harmadiknak. Balkenende érthetően a másik keresztény alakulatot részesítené előnyben, de a munkáspárt máris közölte: a szocialisták nélkül nem lép be a kormányba. A megfigyelők zöme elhúzódó kormányalakítást jósol, annál is inkább, mivel a jövő március elején esedékes felsőházi választás miatt a pártoknak nem áll érdekében a koalíciós tárgyalások siettetése: a szavazók rögtön megbüntethetnék őket a túlzottnak vélt engedményekért.

VIDA LÁSZLÓ / ROTTERDAM