Formálisan aligha lehet előzékenyebb a hatóságokkal egy bérgyilkosság megrendelésével vádolt személy, mint Pier István, az úgynevezett Koszi-per másodrendű vádlottja (HVG, 2007. szeptember 1.). Ő ugyanis közölte, házi őrizete idején a rendőrök ne fáradjanak személyes ellenőrzéssel, majd ő betelefonálgat nekik. Persze a három évvel korábbi elfogói, a Pest megyei nyomozók valószínűleg nem hatódtak meg a Dagadt vagy XXL becenevű férfi ajánlatától, sőt inkább attól tarthatnak, az utóbbi évek egyik legsúlyosabb maffia-bűncselekményének, a 2005. március 31-én elkövetett diósdi kettős emberölésnek a feltételezett végrehajtói és megrendelői sorra kikerülnek a fegyintézetekből.
Ésszerűtlenül hosszú ideig senkit se lehessen előzetes letartóztatásban tartani, ezt tűzték célul - a különböző emberi jogi egyezményekre tekintettel indokoltan - a 2003-ban bevezetett büntetőeljárási szabályok. A törvény szövegébe végül hároméves maximális időtartam került be, összesen ennyi ideig lehet a legsúlyosabb szabadságkorlátozó intézkedésnek, az esetenként fegyház-szigorúságú előzetes letartóztatásnak alávetni bármely vádlottat legalább elsőfokú ítélet nélkül. Ezt követően minden mérlegelési lehetőség nélkül kötelező őt szabadítani, s legfeljebb házi őrizetet lehet elrendelni vele szemben.
Márpedig Piert, akkor még csak a százhalombattai Mol-olajfinomítóból történt több tízmilliós üzemanyaglopás miatt gyanúsítva, három évvel ezelőtt tartóztatták le. A diósdi kivégzésekre az olajlopás miatt került sor, a Pipás becenevű Farkas József videofelvételeket készített a lopásról, megpróbálta megzsarolni az elkövetőket. A vádirat szerint ezért rendelték el likvidálását - Pipás testőrét is agyonlőtték - a bűnszervezet vezetői, a per elsőrendű vádlottja, az érdi Czibere Attila, a neki dolgozó Pier István, illetve ezt a döntést hagyta jóvá a piramis csúcsán lévő Szabó Miklós, beceneve szerint az idősebb Koszi fivér. A kivégzés tényleges végrehajtásával vádolt Papp Sándort 2005 szeptemberében, az őt a helyszínre szállító Kaszap Ferencet és magát Cziberét - aki Papp nagybátyja - október 5-én tartóztatták le, így, hacsak addig nem születik ítélet, őket ősszel ugyancsak ki kell engedni a rácsok mögül.
A diósdi ügy ezektől függetlenül is szolgált már különös fejleményekkel. A tárgyalás elején védett tanúk is tettek vallomást, de később a bíró elrendelte személyazonosságuk feltárását, gyakorlatilag az arcukat rejtő csuklyák eltávolítását. Egyikük maga Czibere volt. Lapzártánkkor pedig kiderült, hogy az ő egyik főnöke lehetett Pintér György menedzser, akinek elrendelték a körözését.
A hároméves szabály a kisebb forgalmú vidéki bíróságokon - mint azt a HVG kérdésére Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla büntetőkollégiumának vezetője is megerősítette - nem okozhat gondot, a Fővárosi és a Pest Megyei Bíróságon viszont igen. Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság kollégiumvezetője szerint olyan sok ügyet kell elbírálniuk, hogy esetenként csak egy évvel későbbre lehet az első tárgyalást kitűzni még a soron kívüli perekben is. Ha pedig a nyomozó- és a vádhatóság két évig magánál tartja az ügyet - amire nemegyszer sor kerül -, gyakorlatilag kódolják a rendszerbe az előzetes letartóztatás kötelező megszünését. A bírósági vezetőnek akkor marad némi mozgástere, ha legalább időben szól az ügyészség, hogy nagyon kevés ideje lesz a törvényszéknek, ilyenkor például előre megkérheti a kollégiumvezető valamelyik bírót, hogy néhány tárgyalási napját tartsa üresen.
Tudatosan trükköznek persze a vádlottak és az ügyvédek is. Az ítélethozatal előtti utolsó tárgyalások napjaiban például gyakran "megbetegszenek" a vádlottak, vagy akár új védő kijelölését kérik. Egymásnak ellentmondó döntések születtek a Legfelsőbb Bíróságon, valamint táblabíróságokon arról, hogy például a nyilvánvalóan időhúzási szándékkal bejelentett védőváltást kivédheti-e a bíró más ügyvéd kirendelésével. Előfordult, hogy a másodfok ezt olyan eljárási hibának minősítette, amiért az ítéletet megsemmisítette, de legalább az előzetes letartóztatást ilyen esetben fenn lehetett tartani, arra hivatkozva, hogy már született elmarasztaló ítélet. A legismertebb ellenpélda a borsodi zálogházi rablásokkal vádolt Varga Lászlóé, akit ugyancsak házi őrizetbe kellett engedni az előzetes letartóztatásból, ahonnan annak rendje és módja szerint eltűnt, s mindmáig nem fogták újból el.
Elfogadhatatlannak tartanák az időkorlát megszüntetését a HVG által megkérdezett jogászok, azt viszont többen is támogatnák, hogy a vádbeli bűncselekmények súlya szerint differenciálni lehessen, a legsúlyosabb életellenes ügyekben, terrorcselekményeknél a hároméves plafont megemeljék, olyan deliktumoknál viszont, ahol a kiszabható büntetés alig haladja meg az ominózus három évet, csökkentsék.
CSIKÁSZ BRIGITTA, FAHIDI GERGELY
