Biológiai okai vannak annak, hogy stressz esetén hajlamosak vagyunk túl sokat enni. A stressz kortizol kiválasztására készteti a testet, ami fokozza az étvágyat. A testünk úgy fejlődött, hogy meg tudjon birkózni a fizikai fenyegetéssel, például a ragadozókkal: a kortizol segíti a test élelmiszerraktárainak feltöltését, hogy felkészítsen a menekülésre vagy támadásra. Tehát nem mohóságról van szó, hanem a test stresszre adott ösztönös válaszáról.

A kortizolnak abban is szerepe van, hogy egészségtelen ételeket kívánunk meg. Egy 2001-es amerikai kutatásban a „nagy kortizoltermelők” – akiknek szervezete az észlelt fenyegetés miatt több kortizolt termelt – nyugodt körülmények között ugyanannyit ettek, mint a „kis kortizoltermelők”, stressz esetén azonban szignifikánsan több cukrot és zsírt fogyasztottak.

Christine Maglione-Garves testmozgással foglalkozó amerikai tudós megfigyelte, hogy a kortizol növeli a hasi zsírpárnákat: a stresszes emberek kalóriáról kalóriára egyre híznak. Egy 2005-ös amerikai tanulmány szerint a hízás a stresszválasz kikapcsolásának egy módja: stresszes körülmények között tartott patkányok kortizolszintje csökkent, ha kellő mennyiségű zsírt szedtek fel a hasukra. Egy 2009-es amerikai kutatásban magas kalóriatartalmú ételekkel etettek majmokat: a nagyobb stresszt átélők többet híztak.

A testi és lelki jóllétet szem előtt tartó megoldások

Mit tegyünk, ha az evésben keressük a megnyugvást, és ezért elégedetlenek vagyunk a testünkkel? A kutatások szerint minél kíméletesebbek vagyunk magunkkal, annál több esélyünk van a sikeres és egészséges életmódváltásra. Kezdjük azzal a stresszcsökkentést, hogy nem hibáztatjuk tovább magunkat.

1. Legyünk elfogadóbbak a testünkkel, és próbáljuk meg visszafogni a perfekcionizmusunkat. Egy 2008-as amerikai kutatásban a (főleg a testükkel kapcsolatban) perfekcionista emberek voltak leginkább hajlamosak a fogyókúra és a falásrohamok váltogatására. Az elfogadóbb hozzáállás és a hatékonyságunkba vetett hit csökkenti az evés megfékezésével járó stresszt.

2. Kerüljük a szigorú korlátozásokkal járó stresszt. Egy 2007-es amerikai szemle súlycsökkentő programokat vizsgálva megállapította, hogy a diéta után a fogyókúrázók 64%-a visszahízott. Hosszú távon hatékonyabb a tápláló ételek fogyasztására összpontosítani.

3. Tartsuk tiszteletben az éhséget és az érzéseinket. Az „Intuitív evés” mozgalom dietetikusai és táplálkozási szakértői szerint erősíti a sóvárgást, ha küzdünk az érzéseinkkel. Együnk, ha éhséget érzünk, hagyjuk abba, ha tele vagyunk, és keressünk más módszereket: ne rágcsálnivalóval nyugtassuk és kényeztessük magunkat.

4. Olyan étkezési rendszert válasszunk, amelyhez örömmel tartjuk magunkat. Melanie Greenberg amerikai pszichológust és a tudatos evés szakértőjét idézve: „Egészségesen élni pozitív dolog, ami örömet és energiát visz az életbe.”

5. Próbáljunk ki új lazító módszereket. Egy 2009-es új-zélandi kutatás részvevőinek fogyókúra nélkül sikerült lefogyniuk: a módszerek között szerepelt a progreszszív izomrelaxáció, a mély, hasi légzés és a jóga. Ez a fajta stresszcsökkentés mérsékelheti az evés iránti  vágyat.

A fenti cikk a Stressz: A feszültségoldás pszichológiája című könyv szerkesztett részlete.

Éreztük már úgy, hogy nem tudunk megbirkózni az előttünk álló kihívásokkal? Aggódunk, hogy nem leszünk képesek megfelelni a családi és munkahelyi elvárásoknak? Nem értjük, miért mindig a szabadságunk alatt betegszünk meg? A Stressz: A feszültségoldás pszichológiája című könyv közérthetően mutatja be, hogyan hat a stressz a szervezetünkre, mit tehetünk ellene rövid és hosszú távon. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.