1845-ben Henry David Thoreau útnak indult a Walden-tó melletti erdőbe, hogy magányra leljen, töprenghessen és írhasson. El akart szabadulni a 19. századi városi élet nyüzsgésétől. Elvonulásával kapcsolatban így fogalmazott:

„Azért mentem ki az erdőre, mert nyíltan szemtől szembe akartam kerülni az élet alapvető tényeivel, s kitapasztalni, mit tanulhatok az élettől, nehogy majd halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem is éltem.”

Manapság is nagyon fontos keresnünk az egyedüllétet, hogy elsajátítsuk mindazt, amit meg kell tanítania nekünk, hogy megtaláljuk nyugalmunkat, amelyben belső hangunkra figyelhetünk. Hogy megtaláljuk azt az időszakot, amikor igazán összpontosítani és alkotni tudunk.

Ha csak egészen rövid időt – 20–60 percet – magányban tölthetünk mindennap, már az is rengeteget jelenthet. Elménk lecsendesítése által ráébredünk, mi az, ami igazán fontos, és meghalljuk saját kreatív hangunkat, amelyet napi feladataink és online kommunikációnk kakofóniája máskor elnyom.

Tervezzük meg egyedüllétünk idejét!

Határozzuk meg, mikor lehetünk egyedül először – majd pedig tegyük ezt napi rutinunk lényeges elemévé. Sokaknak a kora reggeli órák magánya a legalkalmasabb. A gyerekek még alszanak, és minden csendes. Ha valamilyen oknál fogva a kora reggeli órák nem alkalmasak, akkor igyekezzünk lehetőséget teremteni a magányra rögtön, amint beértünk az irodába. Remek ötlet előrevenni az elmélyülést igénylő munkát, mert később annyira felpörögnek az események, hogy egyre több dolog zavarná meg az összpontosítást.

Sokan sem otthon, sem az irodában nem tudják megteremteni a magányos munkavégzés lehetőségét, mivel folyton félbeszakítják, és megkérik őket valamire. Ilyenkor a legjobb, ha „elmenekülünk” egy kávézóba, könyvtárba vagy parkba, ahol nyugalmat és – ideális esetben – wifimentes övezetet találunk. Az éjszakai baglyok számára a magányos és zavartalan munkára ideálisak lehetnek a késő esti órák. Ha ekkor tudunk a legjobban dolgozni, akkor rendszeresítsünk egy esti időszakot minderre.

Az egyedüllét gyakorlása

A legtöbben kényelmetlennek érzik a magány gondolatát, mert félnek zavartalanul szembenézni önmagukkal. A gyakorlás kevésbé ijesztővé teszi az egyedüllétet, és segít megbarátkozni azzal, hogy rendszeresen sort kerítsünk rá. Egy naponta egyszer elvégzendő egyszerű meditációs gyakorlat remek megoldást jelenthet a gyakorlásra.

A meditációnak nem kell misztikusnak vagy bonyolultnak lennie: egyszerűen csak üljünk, és ne tegyünk semmit legalább néhány percen át. Remek lehetőség arra, hogy a meditációt a napi rutinunk részévé tegyük, ha reggel, közvetlenül a felkelés után kerítünk rá sort. Mielőtt elkezdenénk a napot, igyunk egy kis vizet, majd üljünk le, és meditáljunk 5, 10 vagy akár 20 percen keresztül.

Hogyan meditáljunk?

hvgkonyvek.hu

Találjunk egy csendes helyet és üljünk le. Üljünk egyenes háttal, szemünket tartsuk nyitva, de ne összpontosítsunk semmire, és az orrunkon keresztül vegyünk levegőt. Koncentráljunk a testtartásunkra, majd a testünkre, aztán pedig a légzésünkre, a levegő ki- és beáramlására. Észleljük, ahogy felvetődnek bennünk a gondolatok, nyugtázzuk őket, de ne mélyedjünk el bennük. Figyelmünket mindig tereljük vissza a légzésünkhöz. Végezzük mindezt néhány percen át, és készen is vagyunk.

És hogy mi a célunk mindezzel? Nincs vele semmi célunk – a cél maga az, hogy leüljünk. Nem azért csináljuk, hogy csökkentsük a stresszt, megvilágosodjunk vagy hogy többet tudjunk meg magunkról – bár mindezek akár be is következhetnek –, hanem hogy gyakoroljuk az ülést. Eközben gyakoroljuk az egyedüllétet, és mást nem is teszünk.

A meditáció idővel egyre jobban fog menni. Önismeretre tehetünk szert általa, koncentráltabbak lehetünk, és egy idő után egyáltalán nem fogjuk kényelmetlennek érezni. Megtanuljuk, hogyan figyeljük meg gondolatainkat, és azt is, hogyan akadályozzuk meg, hogy az uralmuk alá kerüljünk. Fokozatosan elsajátítjuk az összpontosításhoz szükséges egyik alapvető készséget: azt, hogy észrevegyük, amikor ránk tör a feladatváltás kényszere, és hogy ellen tudjunk állni neki. Ez minden, amit az egyedüllét tanít nekünk.

A fenti cikk a Tartsuk kézben hétköznapjainkat! című könyv szerkesztett részlete. Hogyan valósítsuk meg az ötleteinket? Hogyan egyeztessük össze a technológia korának kihívásait az alkotótevékenységgel? Miként tudunk hivatásunkra fókuszálni egy merőben új környezetben? Kiderül a könyvből, amelyet itt rendelhet meg kedvezménnyel.